Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

közvetlenül, hol a tiszteletes állás öntudata mellett a becsületérzés bizonyára hatalmas rugóul szolgálandana a tanulmányozás mellett a legtisztesebb élet folytatására is, s mindenesetre könynyebb az út a gyülekezet előkelő tagjainak társaságát is élvezhetni. Ily helyzetben egy jóakaratú főnök valódi áldás lenne az ifjúra nézve, s nagyban megközelitve egyszersmind ez által a cél is. hogy művelt lelkészeink, s az orgammok hivatottsága folytán értelmes gyülekezeteink is fognának lenni a szó legnemesebb értelmében. Mi az egylet megalakítását illeti: következőleg gondolnám: Szólittatnánakfel a gyülekezetek (s főleg értelmiségünk azon tagjai, kik az ily ügyekre való áldozásnál elsők szoktak lenni) az önkéntes adakozásra, természetesen felmutatva előttük az egylet nagy fontosságát. Aztán a nagyobb jövedelmű egyházak s lelkész urak kéretnének föl bizonyos csekély évi járulék elvállalására, s végül hivatnának föl a hittanhallgatók s időszaki tanitók is tehetségük szerinti összeg évenkinti fizetésére, hogy ez által mintegy jogcimet nyerjenek az egylet jótéteményeinek későbben leendő élvezhetésére. E tényezők összműködése folytán, főleg ha a mostani segédlelkészi fizetés (mindenesetre továbbra is) feltartása mellett az egyh. ker. pénztárakból is utalványoztathatnék valami, merem remélni, — hogy rövid időn legalább annyi eredményhez juthatnánk, hogy az újonnan felavatott segédlelkészeknek — ha többet nem is — egy palástot s a szükséges könyveket képes lehetne az egylet ajándékozni, nagyon természetesen ott kötözvén a sebet, hol leginkább fáj, miután szerencsére nem mindenik s.lelkészünk kénytelen az ily segélyezésre számítani. Az egylet lehetne egyetemes is; de azt hiszem célosabb lenne mégis egyházkerületenkint szervezni főleg a könnyebb kezelhetés tekintetéből, mire a központi vizsgák a legkényelmesebb ^ mondhatnám legünnepélyesebb alkalmat is nyújtanák. A jótétemény élvezhetésének feltételeit megszabó alapszabályokra nézve tartózkodom elveket fölállítani; mivel egyrészről nem érzem magamat e tekintetben avatottnak, másrészről pedig fölöslegesnek is tartom; mivel ha az egylet eszméje az egyh.kerületek bölcs elöljárói által felkarolandónak találtatik: nem fognak hiányzani a legcélszerűbb intézkedések sem a lehető legjobb alapszabályok megalkotására. A létesítés nehéz; de nem lehetetlen; mert a cél szent és életrevaló, mely nemcsak a serdülő nemzedék, — hanem az anya sz. egyh. számára is üdvös gyümölcsök termésére van hivatva. Ugyan azért össze a vállakkal mindig áldozatkész hitfeleim ; mert — hogy a költő szavaival zárjam be igénytelen sósaimat: „Csak egyesülve állhatunk \a

. . . Király Pál. Szives-örömest adtunk helyet lapunkban e cikknek, mert egyházi életünkben alig van tárgy, melynek méltányos rendezése égetőbb szükségü volna, mint segédlelkészeink szomorú állapota. Lehet-e annál nagyobb anomalia, mint hogy a mostani időben, midőn valamirevaló szolgáló is kap minden ellátáson kivül évenkint 50, 60, sőt 70 forintot is, a segédlelkésznek sok helyt 20 mondd husz forintnál nincs több fizetése ? De más részről azt sem lehet ignorálnunk, hogy lelkészeink legnagyobb részének jövedelme is oly csekély, hogy abból a segédek fizetését szaporitni teljes lehetetlen. Tudunk helyet, hol a lelkész jövedelme a csekély mennyiségű naturálekon kivül, melyek szük háztartás mellett is könnyen elfogy aszthatók, nem megy többre 60 bankó forintnál, s midőn a legközelebb években az illető lelkész csak azt kérte, hogy szaporittassék jövedelme annyi pengő forintra, a mennyi eddig váltóban volt, (e kéreleme pedig egészen jogos, mert a dijlevél szerint a 60 forint „folyó pénzben" van kitűzve fizetendőül), az egyházközség, miután minden törvényes forumon elvesztette pőrét, készebbnek nyilatkozott a legnagyobb törvénytelenséget elkövetni, hogy sem a fizetés kivánt szaporításába beleegyezzék. Azt kérdezzük tehát, hogy ha valamely lelkész egy ily helyen elaggik, ugy hogy káplánt kell tartania, lehetséges leend-e neki legjobb akarata mellett is megjavitni káplánja fizetését?Nem kell-e legnagyobb nélkülözést szenvednie, csak hogy segédjének a kivánt 20 forintot is becsületes élelmezést előteremthesse ? Ez oldalról tehát legalább jelenleg a káplánokra nézve segélyt nem várhatunk. Annál életrevalóbb az eszme, mely K. P. úr cikkében közölve van; igaz ugyan hogy egy