Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

a theologia fogalmának történelmét szerző igy adja elő : TJieologia a görögöknél tudomány az istenek és isteni dolgokról. s különösen az istentisztelet eredetének és történelmének ismerete. ... A keresztyén tudósok átvették a görögöktől a theologia nevet mivel a theos, logos és za Xoyca szavak (helyesen : szók) a szent Írásban előfordulnak. Mily ügyetlenség már az, az átvett műszónak úgyszólván külsejét igazolni, mikor benső jelentésének változtáról van a szó. Sokkal rövidebb és helyesebb lett volna azt mondani, hogy az első atyák azt a tudományt nevezték theologiának, melyben a logos istenségét (rou loyoo üeiozyza) védelmezték. — Midőn a keresztyén vallás — igy folytatja tovább — az egyházi viták által mint tudomány megállapíttatott: a theologia név kizárólag (mit kizárva, mikor elébbi fogalma még szűkebb volt ? inkább általában volna itt helyén) ezt illette, bár Abalard ,,theologia christiananév alatt még most is a szentháromság tudományos előadását értette (a 12-ik században élt Abálardról ugy beszél, hogy még most is; ez is szép). íme a hány mondai, annyi hibás adat nyomorultan kifejezve. A vallásbeli viták egyes dogmatikai fogalmak meghatározását eredményezték, igen, de a tudomány egészének alakulása nem a vitákból, hanem az atyák apolo-P V gáiból fejlett s akkor a theologia szélesb értelemben vétetvén, oly tudomány jelölésére, kezdett használtatni, mely általában isteni dolgokról szól, a mint hogy már Augustinusnál (de civit. Dei VIII. 1.) olvassuk: theologia est aut sermo Dei, aut de divinitate sermo et ratio; később még határozottabban és gyönyörűn Aquinói Tamás (Summa P. I. qu. I. art. 2.) theologia a Deo docetur, Deum docet et ad Deum ducit. Abalard pedig, ki először tett kísérletet, hogy a kijelentés tényeit az ész törvényei szerint tudományos rendszerbe szedje, a theologia szót épen nem szűkebb értelemben Qispcxajq) vette, a mint szerzőnk hiszi, hanem a legáltalánosabban (óA;xí5s), a mint Abalard maga mondja s a mint az is mutatja, hogy a vallás egész tudományát magába foglaló munkáját „theologia christiana"-nak címezte. Az ujabb időben — írja tovább szerzőnk — tágulván a thcologíai látkőr, nem lett kielégítő azon fogalma a theologiának, hogy ez a keresztyén vallásnak tudományos előadása Beállt hát a szükség tágabb fogalmát adni a theologiának. A következő §-ban tehát szerző a theologia e tágabb fogalmát ekkép adja: Theologia alatt érti az ujabb idő a keresztyén vallás és vallásos életre vonatkozó tudományok összegét, s theologus az, ki ezeket tudva a keresztyén egyházi élet nevelése és előmozdítására képes. Ez egyszer érthető okos beszéd; de mit nyerünk vele ? csak annál éktelenebből tűnik ki általa az azután következőkből szerzőnek teljes szakavatatlansága. A theologia ama tágabb fogalmának okadatolását ugyan is igy formulázza : E tágas alapra azért fekteti az ujabb idő a theologia fogalmát, mivel azon tudományok, melyek a theologia körébe tartoznak, nem egyedül istennel és isteni dolgokkal foglalkoznak; és mivel a keresztyén élet ismerete s előmozditására több kívántatik mint istennek ismerete. Ugyan hogy képzelheti szerző, hogy midőn ujabb időben Schleiermacher d theologia fogalmának szélesbitését e szavakkal hozta szőnyegre, hogy az „positiv tudomány, melynek részei egészszé csak a keresztyénségre való vonatkozása által kötetnek össze legtávolabbról is arra gondolt .volna „mivel azon tudományok, melyek a theologia körébe tartoznak nem egyedül istennel és isteni dolgokkal foglalkoznak s ezt épen Schleiermacher gondolta volna igy, kit pantheismussal vádollak vagy általában a mi korunk, mely Isten immanentiáját oly határozottan hangsúlyozza? Nem azért tartotta Schleiermacher a theologia akkori fogalmát szűknek, mert az „nem egyedül istennel s isteni dolgokkal foglalkozik," hanem mert a korabeli supranaluralista ugy mint rationalista istenészek a theologiát egyiránt puszta ismeretnek tartották, ő pedig abban oly positiv tudományok összegét látta, melyek valamint kell, hogy az egyház tudatából legyenek merítve, ugy csak az egyház szolgálatában, a gyakorlati életben, a cselekvés körében nyerhetik teljes jelentőségüket. Epen az ujabb tudományban Isten a theologiának középpontja, csak hogy az Isten, kiről a keresztyén theologia tud, keresztyén Isten, és a mit róla tanít, az egyháznak cselekvésben nyilatkozó tudatán és nem puszta speculationfenekük. A 11. „a dogmákéról szól s itt ezeket olvassuk: A dogmáknak tisztákra fpuri) és vegyesekre (mixti), első és másodrendüekre osztása a scholasticai korból származik, melyekhez a protestánsok az alapos és nem alapos dogmák megkülönböztetését adták. Alapos és nem alapos dogmák ! cifra beszéd, cifrább még ennél is, hogy „rendes és rendetlen tanár." Mikor valaki ezt: articuli fundamentales et non fundamentales igy fordítja : alapos és nem alapos dogmák, nekünk olvasóknak vagy azt kell hinnünk, hogy a fordító nem tud magyarul vagy hogy a dolgot nem érti. Hiszem a hitcikkeket nem abból a tekintetből osztották fel fundamentales et non fundamentalesekre, mintha némelyeknek volna alapjok, tehát alaposak, mások meg alap nélkül szűkölködnének, tehát nem alaposak ; hanem mert némely hitcikkek olyanok, hogy a hitnek alapul szolgálnak, tehát alapvetők, mások meg nem olyan természetűek, tehát nem alapvetők. — Hunnius, ki e megkülönböztetést először tette, igy szól: fundamentum lidei est id, quod fidei et toti adeo christianismo, veluti domui aedificandae et conservandae substernitur. Et quia fundamentum quandoque idem est, quod causa: hic articulus fundamentális est tale dogma, quod rationem habét causandi et fundandi fidem, ac aeternam salutem scu quod causam aliquam fidei etsalulis explicat. — Tehát Hunniusnak esze ágába sem jutott, hogy a hitcikkek közt oly megkülömböztetést legyen, mintha némelyeknek elég, másoknak meg semmi alapjok nem lenne : mert hiszen, ha valamely hitcikkről bebizonyulna, hogy nem alapos, az eo ipso megszűnnék hitcikk lenni. Azonban mind ez még csak hagyján, mert csak azt mutatja, hogy szerző nem valami mély gondolkodó, s hogy nyelvünk alkatával nem igen ismeretes ; de a következők már épen szakavatottságát teszik kétessé. Ugyan is a 13. §. a hittan irányáról igy szól: Egyházunk hittana supranaturulista-hcterodox irányú, Supranaturalista mert ezen alaki elvénél fogva: a mi hitünknek és vallásos életünknek eyyedüli sinormértéke a szent-^tMlUlí •"T'NI 4 i>