Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

irds} legfőbb tekintélynek a vallásban a szentírást ismeri. Heterodox, mert hitvallását, szentesitett dogmáit a szentírás tekintélye alá helyezi s az észt feljogosítja belőle ahitvallást bírálni változtatni, vagy egészen is átalakítani. Jó Isten! ki hallotta valaha azt," jhogy valamely egyház maga saját hittanát heterodox-nak mondja ? Sandvvich lord tudakozódására: mi külömbség van orthodoxia és heterodoxia között, Warburton püspök válaszolá : orthodoxia az én doxiám (vallásnézetem,) heterodoxia más embernek doxiája. E rövid válasz minden játszisága mellett a szeg fejére üt és szerzőnk állítását, hogy „egyházunk hittana supernatuaturalista - heterodox," egész ferdeségében tünteti fel. Annál viszásabbnak tűnik fel szerzőnek állítása, miután fentebb az orthodox és heterodox fogalmakat elég szabatosan igy forformulázta: orthodox iránya van a hittannak, hacsak arra törekszik, hogy az egyház hitvallását s az egyház szentesitett tantételeit az ész és szentírásból vett okokkal tudományosan igazolja; heterodox iránya van ellenben, ha az egyház hitvallásától s szentesitett tantételeitöl eltér. E szerint szerző is az egyház szentesitett hitvallásával való egyezésben látja az orthodoxiát s az attól való eltérésben a heterodoxiát, de akkor meg hogy és mikép mondhatja saját egyháza hittanát heterodoxnak ? ezt értse, a ki tudja, én nem értem. — S mégis az állítás fonáksága magában véve még semmi a non-senshez képest, melyet a bővebb magyarázat hoz. E szerint azért supranaturalista a mi egyházunk hittana, mert „legfőbb tekintélynek a vallásban a szentírást ismeri," és heterodox azért, mert „hitvallását a szentírás tekintélye alá helyezi." — Azt kell hinnünk, hogy Kiss János ur egészen más értelmet akar a szóknak adni, mint a melyben azokat a tudomány eddigelé használta. Avagy ki hallotta valaha a supranaturalismust abba helyezni, hogy a szentírást ismeri tekintélynek ? Hát a rationalista nem ismeri el az irás tekintélyét ? — Hisz épen a szentírás méltatásában merült fel először a rationalista és supranaturalista felfogások külömbsége. Ha tehát valaki magát a szentírást rationalistikus szempontból fogja fel, hogy lesz az egyház hittana supranaturalistává azért, mer! „legfőbb tekintélynek a vallásban a szentírást ismeri ?" — Hasonlókép heterodox-sá mikép válhatik az egyház hittana azáltal, hogy a szentírás tekintélye alá helyeztetik? Hiszen az egyház által szentesitett confessio is ez uton készült, feljebb pedig maga szerző is az orthodoxiát az egyház confessiojával való egyezésbe helyezte? Altalaban az egész 13—ik §-ra elmondhatni Börnével: wenn dass nicht toll ist, so sperrt euere Narrenhauser weit auf, und lasst ihre Bewohner heraustreten, dass sie Lehrer, Prediger, Richter und Schril'tsteller werden. Annyi kemény beszéd után, melylyel ugyan csak az igazságnak róttuk le tartozásunkat ; de mondhatom magamnak legroszabbul esett, készséges örömmel sietek megjegyezni, hogy szerzőn is igazolva lön a közmondás: „a gyakorlat legjobb mester;" mert a mint munkájában előbbre halad, szemlátomást mindinkább javul irálya s ezzel természetesen a gondolatbeli tartalom is tisztul. B a 11 a g i Mór. •— KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLAÜGY. T h e o 1 o g i c o - p o 1 i t i k a i vallomás. A D elitsch ésGuericke által szerkesztett „Zeitschrift für die gesammte lutherisehe Theologie und Kirche" a minapában egy részletes értekezést hozott H a r m s F. lelkésztől, melynek címe „Keresztyénség és politika," s mely e kettőnek egymáshoz való viszonyáról szól, s a missouri (éjszakamerikai) zsinatéhoz hasonló álláspontot foglal el. Ezen bibliai és valóban keresztyéni álláspont különös kifejezést nyer azon értesítésben, melynek „Acten der Universitaten und der Geistlichkeit Deutschlands in der Schleswig-Holsteinischen Landes-saehe." Ezen értesítés szerzője, ki, szabadon minden modern befolyástól, leginkább az ó-lutheri orthodoxiát képviseli, s mint polemikus könnyen megismerhető hajlékony, velős s itt ott sarkastikus színezetű nyelvezetéről következő vallomással kezdi meg iratát: „Korunk hibái között nem az utolsó helyet foglalja el a „hivők körében" szélesen elterjedt azon elmélet, mely az alattvalókat szemben a fensőséggel alsóbb rendű lényeknek, a népeket pedig az uralkodó családokkal összehasonlítva akarat nélküli tömegnek tartja, melyek (t. i. a népek) a mindenhatótól azon kedvezményben részesültek, hogy földi életük idejére monarchiai célokra használtathatnak fel. Ezen balvélemény jó érzelmű, de tehetségtelen egyénekre is annál megrontóbb befolyást gyakorol, mivel ez legelőször is forradalmi érzelmek elleni gyökeres gyógyszernek vagyon feltüntetve, holott pedig nem egyéb, mint minden forradalom szülőanyja. T o v á b b á ezen elmélet az ajlatos érzelem látszatát ölti magára, mely érzelemtől azonban oly távolságra van mint ég a földtől, s ezzel Krisztus ellenségeinek csak több ürügyet szolgáltat arra, hogy ezek az isteni igazságot még szemtelenebből káromolják, s azt a tudatlan tömegnél gyanússá és gyűlöletessé tegyék. Harm a d s z o r a föld hatalmasait saját kárukra csalálmakban ringatja, a mennyiben alakoskodva folytonosan fülökbe sugdossa, hogy ők valóban „istenek," mint a hogy Isten akarata szerint csakugyan hivatniok kellene (I. 82 Zsolt. 6 és köv.), kiknek ellenében az alattvalóknak csak kötelességeik vannak, de egyáltalában sem isteni, sem emberi jogokkal nem bírnak; sőt ezen balvélemény a föld urait még istennél is magasabbra helyezi, a mennyiben mindég azt fecsegi nekik, hogy alattvalóikkal szemközt nem kell sem igéretöket sem esküjöket megtartaniok, holott a királyok isteni királya megtörhetetlen hűséggel megtartja igéretét és esküjét; — igv vakittatnak el azután a fejedelmek annyira, hogy végre azon útra engedik magokat csábilni, melyen a Stuartok és Bourbonok jártak és el is buktak. Ezen iidvtélen elmélet ellen tehát, inely mindig a vallástalanság terjesztésében, s a népnek az uralkodótól való elidegenítésén dolgozik, minden keresztyén ember jogosan emeli fel szavát; ezt azonban leginkább kötelesek tenni azok, kik a többiek tanításával, vezetésével vannak megbízva. De leginkább épen ezen utóbbiak viszik be magokat és a többieket is még mélyebben a hibákba, a mennyiben rövidlátóságból, félelemből, önzésből s más való és nem való indokokból ezen bal—