Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

isteni tisztelethez csatlakozniok, férfiasan kell legyőzniök egyházgyülöletöket, mely nem egyéb mint régi szokás következménye. Valóban nem fogják ezt megbánni, ha másrészről az egyház is megteszi kötelességét. Nem szabad azonban viszszatartózkodásukra okul szolgálni annak, hogy még az egyház e tekintetben nem tette meg ama-* gáét. Megrovandó volna, ha addig akarnának várakozni az egyházhoz való csatlakozással, mig ez a nekik megfelelő irányba nem tér. Mert épen az 6' kötelességük az egyházat ezen jobb irányba kényszeríteni. Csak az által lett a mai egyházban a reactio hatalommá, hogy a modern keresztyének távol tartják az egyháztól magokat, és egész közönyösséggel saját sorsára hagyják, a helyett, hogy saját szellemi siilyokat dobnák a mérlegbe. Epen ezen korunkat lelkesitö eszmék és törekvésekkel megtelt, nem theologus férfiak azok, kik most legnagyobb segélyt nyújthatnak az egyház felvirágoztatására. Az egyháznak saját átalakulása alkalmával mindenek előtt a jelen állami kifejlődés főrugóit félreismerhetlenül magában rejtő becsületes polgári rend férfiaira kell támaszkodnia, és pedig sokkal inkább mint ránk tlieologusokra, kik annyira hajlandók vagyunk az elmúlt kor szemüvegén nézni a jelen eseményeket. Adja Isten, hogy egyházunktól, mely őket híja, ne vonják meg segély őket. Röviden elmondottam, minek kell, véleményem szerint, mindkét részről megtörténni, hogy az egyház a tőle elidegenedett tagokat ismét viszszanyerje. De már most az a kérdés, hogy kezdjen mind a két fél a követelmények kivitelébe? E kérdésre én csak egy feleletet tudok. Azoknak, kik ama követelmények szükségét világosan látják, minden áron azon kell lenniök, hogy másokban is felköltsék azok iránt az érdekeltséget, és mindnyájoknak össze kell állaniok, hogy egyesült erővel és jól megfontolt közös terv szerint oda működjenek, miszerint ama követelmények iránti eszmélet az egyházon belül legyen mindég általánosabbá és mindég erősebbé. A mi protestáns egyletünk most és jövőben is ily egyesület óhajt lenni. A sajátképeni teendő, melyet az egylet magának kitűzött, nem egyéb, mint az egyháztól elidegenedetteknek, kik azonban még nem vesztek el, az egyházhoz való visszatérésre segédkezet nyújtani az által, hogy az egyházat közelebb viszi hozzájok, és ügyekszik azt kibékíteni azon gyermekeivel, kiket ő maga nem kevesbé ismer rosszul, mint azok által félreismertetik. E munkában való közreműködésre hívom fel most önöket nagyra becsült uraim! Ez oly mű, melyet mi az Úrban való gyermeki bizalommal örömest megkezdhetünk. Mert mégis csak keresztyéni, korunk kiáltó szükségletei által parancsolt keresztyéni mű ez. Mi összegyülekezni, nem pedig másokat szétriasztani, mi épitni nem pedig rombolni akarunk, mi nem fogjuk Krisztust árnyékba szorítni, hanem azt akarjuk, miszerint régies álöltözetéböl, mely miatt 01 oly sokan félreismerik, kivetkőzve, maga valóságában tűnjék fel népünk előtt, hogy korunk gyermekei ismerjék meg, kinek köszönhetik ama szellemi javakat, melyeket jogosan becsülnek oly igen nagyra, és ki iránt róják le a tisztelet adóját, mely csak őt illeti meg, a kinek fényénél látják a világosságot. Es a mit mi ezen értelemben teszünk, arra mi nem saját erőnkkel akarunk törekedni, hanem azon erővel, melyet Isten azoknak nyújt, kik hű szívvel neki nem pedig magoknak szolgálnak. Mi lelkünkből hiszsziik, hogy az Ő műve az, a mire mi törekszünk: azért reménylünk alázatossággal és kérjük Öt, hogy ismerjen el bennünket kegyelmesen magáéinak. Közli Ballagi Mór. A DEISMUS TÖRTENETI FEJLŐDÉSE, IRÁNYA ÉS HATÁSA A THEOLOGrIÁRA. (Folytatás.) Mentül tökéletesebb már a társas szeretet, annál teljesebb az attól függő boldogság is. Igazi boldogságot pedig, mint láttuk, az erény ad az embernek, — az az erény, mely nem rajta kivül fekvő jutalom által, hanem a mely maga magában bir értékkel. Ha nem ez alapra építjük az erényt, csak aláássuk az erkölcsiség épületét, mely a világ rendében Isten jóságát és nagyságát szemléli, 8 igy az Istenben való hit tetőzete az erénynek (Virtue no complete but in piety.) Látnivaló a mondottakból , hogy Schaftesbury mennyire ellene van a jutalomért végzett erénynek, s hogy mily nagyon hangsúlyozza az erkölcsiséget, mely a helyes Istenismeretnek is alapja, mert csak akkor látjuk — úgymond — Istent hatalmasnak, rettenetesnek, mikor bensőnket félelem, és nyugtalanság fogja el. A theologiai Istenismeretnek legyen bölcsészeti alapja, mert maga a kijelentés is, Isten lételének elismerésén alapszik, és a bölcsészetnek egyedüli feladata bebizonyítani, a mit a kijelentés csak föltesz. Vallási dol-