Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

Csel. könyvében látható complicált alakját nyerte. És ezen módnak eszközlésében áll a traditio jelleme. Pál apostol megtérése egész történetének mikénti fölfogása tehát magának az apostolnak adataira van alapítva. Nem mondom én azt, hogy a damaskusi úton történt jelenség ugy, a mint azt az Ap. Cselekedeteiben olvassuk, nem történhetett meg, — amaz egész tüneményben, ha azt csupán magával az apostollal hozzuk viszonyba, nincs semmi lehetetlenség; de azt kimondom, hogy az ilyen felfogás mellett, a mi pedig egyelőre a legtermészetesebbnek kinálkozik, az apostol kísérőivel esett dolgok, az Ő későbbi Damaskusban történt eseményei, Ananiással való viszonya, megfejthetetlenek maisadnak. Mind ezen körülmények pedig az elbeszélésnek traditionalis eredetéből könnyen érthetők. Feltűnő az a Pál megtérését illető elbeszélésnél, hogy az ugyanazon könyvben 3 különböző helyen adatik elő egész terjedelemben. Honnan ez a különös körülmény ? Az író apologetikai tendentiája, melyet föntebb kiemeltünk, ad ezen kérdésre feleletet. Pálnak apostoli tekintélye nem volt még -megszilárdulva; hiszen leveleiben is mind untalan az ő apostoli auctoritása — és a többi apostolokkali egyenjogositottságáért harcol. Mi volt tehát az írónak kezében alkalmasabb eszköz, kinek Pál apostoli tekintélyének védése és megszilárdítása erősen szívén feküdt, mint azon jelenetnek minden mellékkörülményeivel való 3 izbeni fölemlitése, mely által Pál apostoli méltóságába maga Jézus által igtattatik be, és a mely által ő a többi apostolokkali egyenjogositottságát nyeri. Kisérjük a történetet, illetőleg a Csel. előadásának további folyamát. Saul — igy beszél könyvünk a megtérés történetének leírása után — Saul, megtérése után egy ideig (rjfiípas rivas) Damaskusban marad, a hol a zsinagógákban Krisztusnak prédikálásával föllép; de hosszasabb időzés után (ijfxépai íxavac) kénytelen a zsidók leselkedései miatt, kik őt megakarják ölni, onnan menekülni; Jéruzsálembe megy, de a tanítványok eleinte félnek tőle s nem hisznek neki, mignem Barnabás őt nekik bemutatja és ajánlja ; erre az apostolok öt körükbe fölveszik, a ki velők együtt az evangeliom hirdetésében foglalatoskodik; azonban egy uj gyilkolási terv miatt Jéruzsálemet is el kell hagynia^ és ekkor megtér szülő városába Tarsusba (9, 19-30). Ezen tudósítás magának az apostolnak a Gal. levélbeni adataival sehogy meg nem egyeztethető. A nevezett levél szerint ugyanis Pál megtérése után azonnal (eudécos') Arabiába megy, onnan pedig Damaskusba megtérvén, csak 3 év múlva látogatja meg Jeruzsálemet, hogy Péterrel értekezzék, s 15 napi ott mulatása alatt rajta kivül az apostolok közül csak Jakabot, az Ur atyafiát látta (1, 17—19). Minő különböző két előadás! Mennyire kizárja magának az apostolnak bizonyságtétele a Csel. leirását! Nekünk szilárd basisul egyedül Pálnak adatai szolgálhatnak, nekünk azokra támaszkodva lehet operálnunk, azoknak kell a Csel. könyve feletti ítéletünkben zsinórmértékül szolgálni. Azért ez utóbbiból történetileg csak annyit fogadhatunk el, a mennyi magának az apostolnak előadásával megegyeztethetö; mind azt pedig, a mit az apostolnak kétségtelen állítása kizár, mint történetileg valótlant kénytelenek vagyunk föltüntetni. Ugy de a Csel. könyvének elbeszélésében a jeruzsálemi utazáson kivül nem találunk egy pontot is, mely a Gal. levéllel megegyeztethető volna, de ez az egy pont sem arra az időre helyeztetik, mint azt az apostol bizonyitja. Mert mig ő Jeruzsálembe tett utazását Arabiából visszatérte után 3 évre teszi, addig a Csel. az ő Damaskusbani tartózkodását, a hol megtérése után egészen jeruzs. útjáig időzött, csak rj[iépai ixavac-a\ jelöli, tehát a jeruzs. utazást jóval korábbra teszi. De a Csel. könyve továbbá az utazásnak más célt is tulajdonit, s ez által azt teljesen más világitásba helyezi, mint maga Pál apostol. Mert ö a Gal. levélben megtérése utáni életét és munkásságát pontról-pontra röviden följegyzi — abból a határozott célból, hogy kimutassa, miszerint neki a zsidó-apostolokkal semmi érintkezése nem volt, és ők az ő apostoli működése és evangeliomára a legkisebb befolyást nem gyakorolták. Erre nézve kiemeli önálló működésének megbizonyitása tekintetéből, hogy ő megtérése után kevés idő mu.lva Arabiába ment, onnan aztán Damaskusba tért meg; hogy innen csak 3 év elmultával ment fel Jeruzsálembe, de csak abból a célból, hogy Pétert meglátogassa, a hol aztán 15 napi időzése alatt az apostolok közül Péteren kivül mást nem is látott csak Jakabot, az Ur atyafiát. Az ő jeruzsálembeni rövid tartózkodását pedig, valamint azon körülményt, hogy ő ott csak két apostollal találkozott, abból a célból emeli ki, miszerint azon könnyen támadható gyanút is kizárja, mintha ő akkor valakitől vagy valakiktől az evangeliomra taníttatott volna. És Pál a mindenhatóra való ünnepélyes hivatkozással erősiti beszédének igazságát: ,,Ezekben pedig, a miket irok nektek — igy szól az apostol a gal. gyülekezethez —• Isten előtt mondom, hogy nem hazudok." — Ha most ezek után a Csel. előadását olvassuk, abból egészen más értelmet tanulunk. A Csel. Írójának világos célja az, hogy Pálnak a zsidó-apostolokkali eleitől fogva való szoros viszonyát kimutassa: önálló fellépést és működést néki nem enged, hanem a jeruzsálemitákkal kezdettől fogva érintkezésbe és összeköttetésbe hozza, és a mire maga az apostol oly különös súlyt fektet, azt a Csel. szerzője szándékosan kerüli. E célból elhallgatja Pál apostolnak arabiai utazását, megtérése után néki nem sok időt enged — és a világért sem 3 évet! — hogy öt Jeruzsálemben föltüntesse, a hol Barnabásnak az apostolok előtt felőls tett kedvező előtérjeaztése után, őt nemcsak Péterrel és Jakabbal, hanem az összes apostolokkal és a jeruzs. egyházzal is barátságos viszonyba hozza, sőt még őt nyilvánosan is föllépteti, és az ottani görögökkel vitába állítja, mikor pedig azoknak iránta táplált gonosz, szándéka miatt életveszélylyel fenyegettetik, a jeruzsálemiek őt gondosan bátorságba helyezik,