Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

kiközösítés semmi kötelező erővel nem bír. De ha a katholika egyház feje minket kihallgatatlanul elitéi, mi megint az okokat akarjuk hallani és vizsgálni, melyekkel véleményét támogatja. Az első és legfontosabb ok, melyet minden pápa kiközösitési ítélete elé bocsátott, azon ezemrehányásból áll, hogy szövetségünkben különféle vallású és felekezetű férfiak élnek testvérekként. Ez által, mint XIV. Benedek magát kifejezte, „a katholika vallás tisztasága vagyon megzavarva." Ezen első és legsúlyosabb szemrehányás, kedves testvéreim, valljuk meg őszintén, igaz okon alapszik. Ha az bűn, hogy különböző vallású férfiak, vallásos meggyőződésökre való minden tekintet nélkül egymásnak barátságosan kezet nyújtanak, ugy mi mindenesetre bűnösök vagyunk. Mert a mi egyesületünk kezdettől fogva, és idővel mindig határozottabban magáénak vallotta azon elvet, hogy minden vallásfelekezetben vannak tiszteletre méltó és derék férfiak, a kik megérdemlik azt, hogy mint testvérek, egymást becsüljék és szeressék. A kőmüvesszövetség az embernek eltérő vallásbeli nézetei miatt való üldöztetését mindenkor emberiség elleni bűnnek tartotta. Valóban az erkölcsi kötelességteljesitést a kőmívesek mindenkor magasabbra becsülték, mint bármily igazhivőséget. De ezen alapelvek, melyeket a páholyoknak sok ideig titokban kellett tartaniok, az egyházi buzgólkodók minden intelmei dacára már rég idő óta az egész művelt világ alapelveivé lőnek, és minden civilizált állam törvényei által helyeseitettek. Ha tehát a kőművesség ezért kiközosittetik, akkor e kiközösítés sujtolja a civilizált államokat és az egész művelt világot. Hála Istennek ezen okból lecsapott kiközösitési villám napjainkban nem gyújt többé, hanem megvilágítja a türelmetlenség éji homályát, mely e kiközösítést létre hozta. Kiközösítése második okául felhozza XIV. Benedek azon titkolódzást, melybe szövetségünk burkolódzik. Valóban a titok, melyet mi fogadunk, már kezdettől fogva sok bizalmatlanságot keltett, és ürügyül szolgált némi félremagyarázásokra. De azt is tudják önök mily vastag félreértés rejlik itt, és fájdalom, nemcsak testvéri körünkön kivül. Sem az alapelvek, sem a szövetség célja, létele, sem tagjainak lakása nem titkok többé. A ki akar, mindezekről könnyen tudomást szerezhet. Titokban tarttatnak csak az ismertető jelek, hogy a testvérek idegen földön is könnyebben megis* merhessék egymást, titokban tarttatnak még a páholyok belső működései is, hogy itt a személyes bizalom annál teljesebben nyilvánuljon, és a vélemény annál szabadabban nyilatkozzék. A csendes és személyes behatásnak, mit szövetségünk tagjainak jellemére és erkölcsi életére gyakorol, szüksége vagyon ezen támpontra. De hát máskép vagyon-e ez a katholika egyházban ? Nyilvános-e a gyónás vagy titkos ? A kathólikus rendek * és hatóságok értekezései nyilvánosan tárgy altatnak-e ? Nincs-e meg minden családnak, min den szűkebb barát körnek, minden magán társaságnak a maga titka ? Talán, testvéreim, páholyaink e tekintetben nagyon aggályosak oly időben, mely a nyilvánosságot szereti. De ezen aggályosság nem neveztethetik bűnnek, mely az elitéltetést igazolná. A nehéz büntetésekkel fenyegetödző régi kőműves esküformát XIV. Benedek pápa harmadik kiközösitési okul hozta fel, és még IX. Pius pápa is nagy súlyt helyez erre. Önök tudják testvéreim, hogy ama régi esküforma már kiment divatból, s most még csak ugy közöltetik a belépő tagokkal, mint egy elmúlt korszakból felmaradott történeti esemény. Önök tudják, hogy mi a becsületes ember egyszerű szavában jobban bízunk, mint tulcsigázott esküformákban, melyek a képzelődést felhevítik, s az észt hidegen hagyják. Ezen harmadik ok tehát, soha sem bírván fontossággal, jelenleg még csak a képzelődésben létezik. Ha XIY. Benedek pápa továbbá a római jogra hivatkozik, mely semmi olyan egyletet vagy testületetnem tür, mely előbb az állam jóváhagyását nem nyerte meg, és ebből negyedik okot alapit meg, akkor ezzel egyáltalában nem érinti az egyházjogot. A legtöbb polgáriasodé tt állam pedig, melyek egyedül hivatvák e tekintetben döntő ítéletet hozni, már sokkal előbb megtámadás nélkül engedték fennállani szövetségünket, mint a római császárjoggal ellentétben az egyesületi szabadság általános jogát elismerek. Ezzel azután az ötödik ok is semmivé válik, hogy egyes kormányok szövetségünket megtiltották. Hol ez kivételesen megtörténik, ott ezen ország páholyai kötelességszerűig azonnal feioszlanak, és épen ez által mutatják ki az illető ország törvényei iránt való engedelmességöket. Végre XIV. Benedek, mint utolsó okot, felhozza, hogy sok tiszteletreméltó férfiú kedvezőtlen véleményben volt és van szövetségünkről. De hogy mily kevéssé alapulhat ezen valamely elitéltetés, azt, ugy véljük, Rómában már csak onnan is következtethetnék, mert kétség nélkül sok okos és tiszteletreméltó férfi van, kik kedvezőtlen véleménynyel vannak az összes egyházi rendekről és kolostorokról, sőt magáról a római hierarchiáról is. Mindezen okokból tehát csak az első igaz, és bir sulylyal. De ezen ok, melybiil a pápa minket elitéi, a civilizált világ szemében szövetségünk legnagyobb dicsősége. Elődeinél sokkal hevesebben kel ki IX. Pius a szabad kőművesek ellen. Ha IX. Pius jelen kibocsátványa a korábbi kiközösítéseket szenvedélyes haragkitörésekben felülhaladja, mi ezt ugy tekinthetjük, mint biztos jelét azon rontó befolyásnak, melyet leggonoszabb és legki engesztelhetlenebb ellenségeink, egy a természettől szelíd pápa kedélye és ítélete fölött nyertek. Szövetségünket bűnös felekezetnek nevezi, holott nem lehet rá bebizonyítani más bűnt, mint emberies türelmességed erkölcstelen felekezetnek mondja, jóllehet az erkölcsi törvény a kőművesség sajátképi életelve.