Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

a magas hegy, melyikről a világ-nak minden országa és azoknak dicsősége meglátszott? De még most is sokan vannak,'kik nem hisznek, ha a jeleket nem látják. Ezeknek egy csudatévő Kristus kell, ki ördögöket üz, betegeket gyógyit magieus erővel, s kinek a tenger és a szelek'is engedelmeskednek; és nem akarják észrevenni, hogy nagyobb az a Krisztus, ki a lelkek szemeit nyitja fel, annál, ki a testi vakoknak adja meg szemök világát *, nagyobb az a Krisztus, ki lelküuk viharait csendesíti le, annál : ki megdorgálta a tengert és a szeleket. Dr. Heiszler úrnak összesen 47 beszédében sok szép és jó gondolat van, melyeket bármely theol. irányú pap célszerűen feldolgozhat. Mily kár, hogy gondolatai nincsenek tökéletesebben rendezve, s népszerűbb stílusba öntve. Prédikációi közül csak a kisebb rész van annyira kidolgozva, hogy ugy, a mint van el lehessen mondani, a nagyobb rész pedig csak vázlat és sok közülök olyan, hogy a predikácioszerkesztésre nézve több negatív, mint positiv szabályt lehet belőle elvonni. — Mindjárt legelső adventi beszédében (Mat. 3, 3.) így szóll: „Elmélkedjünk arról, mintkell elkészíteni az úrnak utait?" Ez föltétele, és teljesen szövegszerű, de azután igy osztályoz: ,,Hogy elmélkedésünket sikeresebben tehessük : szükség előre bocsátanunk: melyek azon mennyei hozományok, mikkel a nagy m ester a földet megörvendeztette?'' ezek : ,.a világosság, az istenneli kiengesztelődés, az atyafiúi szeretet az isteníiuság alapján." Ez az első rész és három alpontja. A második: „M int kell elkészitenünk az úrnak utait?" (Az emiitett három hozomány ápolása által). Itt az első R. a főtétel körén kivül esik, a második pedig maga a főtétel; három alpontja helyesen képezhette volna a beszéd három részét. — I-ső köt. 139-ik lapján, egy tavaszi beszédben (Énekek éneke 2, 11 — 12). Az egyik a legjobban kidolgozott beszédek közül; de hibás az osztálya, az első rész a más hárommal nincs összerendeltségi viszonyban. Néhol a textust csak mottónak használja, nem arra alapítja beszédét, pl. II. kötet 19. lapján egy újévi beszédben: Textus: Luk. 2, 21. — A mely felekezeteknél a pericopák állanak, ezen locus van újévre rendelve, s P a 1 m e r-nél következő tervet olvastam rá : Főtétel: Jézus neve. 1. Egész hitünk össze van foglalva ezen egy névben. 2. Mindazt, a mit mindennapi életünkért, helyiségünkért, országunkért teszünk, Jézus nevében tesszük. 3. A mit magunkkal e világból elv iszünk, az csakis ezen név. Söhe szerint Jézus körülmetéltetésével kezdődik életfeladásának betöltése, — ezen kis szenvedés példázza nagyobb szenvedéseit, stb. Dr. Heiszler úr beszédében pedig legtávolabbról sincs vonatkozás a textusra, egészen átengedi magát az újévi gondolatoknak. Ha ezt teszi, miután egyházunk nem kényszeríti, hogy Luk. 2, 21-ik versét vegye fel textusul, kereshet más, igen alkalmas textusokat, — s nem esik az említett hibába. Ezen rovatba jönek az 1-ső köt. 175-én lapján a 2-ik köt. 58-ik lapján kezdődő közönséges prédikációk. Fz a hiba van meg, kapcsolatban még egy mással a 2-ik köt. 44-ik lapján kezdődő pünkösti beszédben. Textusa 1. Kor. 6, 9, — terve: Ft. Légy a mi vagy 1. Légy ember. 2. Légy keresztyén. Ünnepi beszédben nem lehet mellőzni azon evangéliumi történet felemlitését, melynek emlékére az innep szentelve van ; még azon eselben sem, ha textusunk nem maga a fő esemény leírása, hanem ezzel összefüggő valamely mellékesemény, vagy a történetek alapján kifejlett tan. A kérdés alatti beszédben pedig egy szóval sincs említve a pünkösti esemény, sem általában egyetlen pünkösti gondolat nincs benne, annyira, hogy bármely közönséges vasárnap el lehetne mondani egy betű változtatás néikül; holott a felvett textusra igenis leli etne pünkösti prédikációt irni. — Igy 1-sö köt. 34-ik lapján egy karácsoni beszédben. Textusa Ján. 1, 14 „A z ige testté lőn, s lakozott közöttünk, és láttuk az ő dicsőségé t." E beszédben legfennebb a textus eme szavai: Az ige t estté lőn juttatják eszünkke a karácsoni tárgyat; de szónok úr nem ezekre építi beszédét, hanem „1 á ttuk az ö dicsőségé t." Egy párszor a sorok közé van jegyezve a karácson szó is, de az egészre nézve talán inkább zavaró, mint okvetetlen odatartozó, s ha kihuzzuk, egy szép közönséges vasárnapi beszédet nyerünk. A mi stílusát illeti, általában az egész ellen kifogást lehet tenni. Oly nehéz, s néhol homályos ig, hogy olvasása azt is kifárasztja, kinek mestersége a prédikacióirás; mennyivel inkább a hallgatók kevésbé mívelt osztályát! Pedig ezt az egyszerű de józan eszű népet kell szem előtt tartanunk. Nem szükség azért póriasnak lenni, a biblia nyelvezete is mindenütt egyszerű és világos, de a legmagasabb és legfenségesebb költészettel párosulva, s igen ritkán hull alá a pórias példabeszédek körébe (2. Péter 2. 22.). Jézus elragadó szép parabolái mily egyszerűek, és ki mondhatná rólok, hogy culinarisok ? ! Dr. H. úr a népszerűt tudja legkevésbé eltalálni. Felismerhető szerző úr azon törekvése, hogy szónoki stílusban dolgozzék és gyakran el is éri célját, de szintoly gyakran tulságban jár, dagályos lesz, pl. 2-ik köt. 93 1.) „A kit rendetlen vágyainak vad lovai hurcolnak, annak szíve dulongó zivatar, égi háború ; ott nincs béke, ott nem pihenhet meg a nyugalom. A mely lelket a szenvedélyek tűz ostora korbácsolja,, s hajtja maga előtt járatlan útakon, mint gyáva rabszolgát, az a boldogság országát nem jó úton keresi, s azt elérni nem fogja soha." .... „Nézzétek most azokat, kik borkupákkal akarják kiinni az élet örömeit, és isszák a késő bánat keserű borzalomborát, s végül ott fetrengenek a gyalázat 104