Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

A TEENDŐK HE Z. Alig merülhetett fel korszerűbb eszm3 e lapok hasábjain, mint a msly a 49 ik sz. élén, „Vallás tárgya az országgyűlésen" cim alatt nt. Blázy Lajos úr avatott tolla alól megjelent. Midőn szerző rövid velős pontokban kifejti — azon jogos kivánalmainkat, melyek egyházunk érdekében a küszöbön álló országgyűlésen tárgyalandók lennének, felhívja egyszersmind a közönséget, hogy az eszmék tisztázása végett szóljon a dologhoz, csak az Istenért ne hallgassunk. S valóban ideje, hogy a hallgatásból mi is felocsúdjunk, s midőn annyi mindenféle érdek fenhangon követeli a magáét, kell, hogy mi is adjunk életjelt magunk felől, és miután az idő szerint zsinatot nem tarthatunk, melyen közös protestáns érdekeink szülte követelményeinket leginkább lehetne formuláznunk, e lapok hasábjai mindenesetre a leghivatottabb tér, melyen eszmecsere útján megállapodásra juthatunk. Legyen szabad nékem is ezen eszmecseréhez néhány igénytelen és szerény szóval járulnom. Nt. Blázy L. úrnak II, 2. C. pont alatti azon indítványát, mely szerint ha valamely pap vegyes házasságoknál a hirdetési bizonyítványt kiadni vonakodnék, tétessék kötelességükké a helység bíráinak, hogy az oly vegyes házasságokat a hirdetést megtagadott pap temploma előtt hirdessék ki, s erről bizonyítványt adjanak" — ezen indítványt nem tartom alkalmasnak azért, mert 1. a birák, kivált ha a hirdetést megtagadott papnak befolyása alatt állnak, hivatalos elfoglaltság vagy távoliét vagy betegség stb. ürügye alatt ezen hirdetést hétről-hétre halaszthatnák, szóval a dolog részint a bírónak kényétől és szeszélyétől, részint pedig kivált oly helyeken, hol a hirdetést megtagadott papnak vallása a túlnyomó, ennek a biróra gyakorolható pressiojától is nagyon függ. 2. Ha az előbbeni pontban kifejezett aggodalmak általánosan minden egyes esetre nem is alkalmazhatók, de az mégis minden egyes esetre nézve áll, hogy a birákkali hirdetés által az esküvő mindenkor legalább egy héttel továbbra halasztatnék, a lakodalomra talán már minden előleges készületeket megtett felek nagy anyagi karára, mert, ha azon vasár- vagy ünnepnapi istenitisztelet után, melyen a 3-ik hirdetés megtörtént, vagy melyen legalább meg kell vala annak történnie, az illető felek, mint a készre, mennek a lelkészhez, a hirdetési bizonyítványt kikérendök, s ez nékiek megtagadtatnék, akkor az indítványozott bíró általi kihirdetés csak a legközelebbi vasárnapi isteni tisztelet után, tehát egy hét multával történhetnék meg. Erre ugyan lehetne azt az ellenvetést tenni, hogy menjenek a felek az illető lelkészhez mindjárt a délelőtti isteni tisztelet után, s ha tagadó választ nyernének menjenek a bíróhoz rögtön, s tartassák vele a délutáni istenitiszteletre összegyűlt nép előtt a hirdetést. De ki áll jót érte, hogy az illeti lelkész, functio stb által elfoglalva, tüstént maga elébe bocsátja-e a feleket, hon találják-e ezek a bírákat stb. szóval a dolog igy is nagy önkénynek s esetlegességeknek van alávetve. Szerény véleményem szerint tehát sokkal célszerűbb ugyancsak nt. Blázy úrnak első, a fentebb tárgyaltat megelőzött indítványa, hogy t. i. h a valamely pap a hirdetést, vagy erről szóló bizonyítványt megtagadná, e nélkül is megesketheti a párt a másik pap, ha saját egyházában semmi akadály fel nem merült 8-ori hirdetés alatt. Ezen indítványhoz csak azt szeretném hozzátétetni, hogy az eskető lelkész vegyen a jegyespártól egy arról szóló bizonyítványt, miszerint ők magokat mint házasulandó jegyesek hirdetés végett már 3 vasár- illetőleg ünnepnap előtt a másik lelkésznél jelentették. Ezen feltétel szükséges, mert tapasztalásból tudom, hogy az illető felek, kivált ha az egyik fél temploma távolabb esik, a hirdetést mindkét helyütt nem egy időben íratják be s igy megesik, hogy egyik templomban a 3 hirdetés már kitelt, a másikban még nem. Már pedig, ha a lelkésznek a 3 hirdetésre ideje volt s ö azt mégis elhalasztá, vagy a 3 hirdetés kitelt s ő arról bizonyítványt adni vonakodik, akkor minden az ö egyházában felmerülhető vagy felmerült akadályokért csak ő, a kötelességmulasztó tétethetik felelőssé, d e ha ezen háromszori hirdetésre még ideje nem volt, akkor természetesen a még netán felmerülhető akadályokért sem felelhet, arról tehát az eskető lelkésznek saját megnyugtatása végett szükség bizonyos tudomást szereznie. Ezen indítvány tehát a hirdetési bizonyítványnak megtagadtatása esetében általunk eddig is gyakorlott eljárástól an nyiban külömbözik, hogy mig az eddigi gyakorlat szerint 2 tanút kellett a másik fél templomába küldeni, hogy a 3-ik hirdetést meghallgassák, s ha a lelkész a hirdetést akkor elmulasztotta, akkor várhattunk megint tovább, addig a fentérintett indítvány szerint sem a hirdetést leső 2 tanura szükségünk nincs, sem pedig a hirdetésnek önkényes elhalasztásával nem törődnénk. Minden kellemetlenségek kikerülése végett azonban még legcélirányosabbnak tartanám, ha a törvény azt, a mi eddig a rom, és gör. kath. úgyszintén az ág. és helv. h. ev. egyházak között volt gyakorlatban, minden vegyes házasságokra kiterjesztené, és minden felekezetre nézve kötelező erővel kimondaná : u b i s p o n s a, ibi copula. Ezen törvény alól a felek csak ott tehessenek kivételt, hol a men yasszony papja a vőlegénytől a figyermekeknek is az anya vallásában leendő neveltetéséről szóló revers álist kérne, vagy annak, ki nem adatása esetében a temploinbani esket ést megtagadná. Egyébiránt mondja ki a törvény határozottan, hogy