Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

mindegyike valóban például szolgálhat. Ide tartozik & könyv végére fűzött kőnyomásu levél és folyamodvány is, ezeknek külső alakját mutatván. Gsak egyet szerettünk volna még is. Legalább egy olyan levelet, melyben valami rövidke esemény történet van leirva. Épen itt nagyon helyén lett volna; magában egyesitvén az első rész szabályait is. A harmadik rész végre: okmányok, — nyugták, kötelezvények, hirdetmények, árjegyzékek, bizonyítványok, téritvények, folyamodványok elméletet, példákkal és gyakorlati utasításokkal tartalmazza. Itt következik a könyv második fele, ily cim alatt : „Tanórák után" kis ifjúsági elbeszélés az ,,Arva" és a „Quarteronne." Mind a kettő mulatságos és éles erkölcsi irányú müveeske, melyből olvasói nem kevesebb hasznot, mint élvezetet meríthetnek; nemes elveket szívhatnak magukba. Es itt is helyes volt a szerzönő tapintata. E két elbeszélés kedves könyvévé fogja tenni a munkát a növendékvilágnak s a végéért haszonnal és tanulsággal fogják elolvasni az elejét is. Soraimat azon óhajtással zárom be, hogy e munka, mely a pártolást és felkaroltatást oly sok tekintetben megérdemli, bár minél szélesebb körben terjedne el! <>r BELFÖLD. ABAUJBÓL TÉNYEK. A meddő vitatkozásoknak sem a tanácstermekben, sem az irodalomban nem vagyok barátja; ott sajnálom érette az időt, itt a tért, melyet sokkal becsesebb tárgyakkal lehet betölteni. Helyreigazításomban sem ez a viszketeg vezetett, hanem az az erős igazságérzet, melyet egyedül szemem előtt szoktam tartani. Nem is harcoltam sem ellene sem mellette a tisztújítás elvének, mert az Abaujban már bevégzett tény, azért annak sem veszélyességének, sem előnyének kimutatását logicailag tölém Abauji nem várhatta, — sem helyreigazításomat nem akartam hangsúlyozni, hogy magam mellett, mint az e.megye egyik legkisebb hivatalnoka kardoskodjam; — hanem higgadtan egyedül az Abauji által elferdített tudósítást cáfoltam; cáfolhattam pedig a szerénység megsértése néikül azért, — mert én vagyok épen az az egy jegyző, ki még a három éves korszak alatt választtattam, elmondhattam, hogy az én időm még nem jött el, — de arra az időre hiven számot tartok, s fogom tudni kötelességemet, figyelmeztetés nélkül is, visszaadni szerény hivatalomat az e.megye kezeibe. A hírlap-irodalmat sem annak tartom, — különösen az igen becses, ós az annyi oldalról igénybe vett ,,Prot. Lapot" nem, — hogy rövid és közérdekű tudósítás helyett, egyes ügyes bajos tárgyak részletes vitatásának megírásával lapokat betöltsek, — ezek a megyei jegyzőkönyveknek és választmányi tudósításoknak körébe tartoznak ; — hanera arra, hogy a tárgyalt ügyek lényegét rövid kivonatban láttassuk, — azért nem fejtegettem azon tárgyakat is, melyekről rövid tudósítást adtam ; igy a vágási és zsujtai ügyet, melyről jogosan elmondhattam, hogy megoldatott, a hogy a nevezett egyházakkal, különösen az utolsóval valamely ügyet megoldani. vagy megkötni lehet, a n. kényezsi ügynek is ítéletmondás helyett csak természeti oldalát érintettem. Igy a magtárról is csak azt mondtaiü, a mit már a megyei gyűlésen mindenki hallott, mert ha Abauji több figyelmet és éberséget vesz magának a megyei gyűlések tárgyalásának hallgatására, és a hallottak megtartására, még a tavaszi közgyűlésből tudhatná, a miket a gyámintézeti magtárról emiitettem, — ami pedig annak számadását illeti, azt is meg fogja hallani annak idejében, olyan közhitelű egyén van annak az élén, a kit nem kell tetteinek nyilván tartására inteni. — Óhajtotta volna Abauji, hogy a szegényebb sorsú, s más felekezetű alapitök nevei is felolvastattak volna; — a választmány azt hitte, hogv elég leend, ha az egy köblöt, s azonfelül ajánlott neveik olvastatnak csak fel, de különösen kiemelte és kinevezte a más felekezetű ajánlókat is, mint Lánc7y Jakab, Krajnyik Ödön, Feleki Péternő, Balogh Károly neveiket, a többieket általánosságban említve, s köszönetet mondva egyenegyen minden ajánlónak. és az e.megye ezt helyben hagyta, Abauji pedig nem tartotta fel az ujját, hogy a nevét nem hallotta- — Valóban ön beszél a levegőből, mert ha az ügyeket kitartással végig hallgatja, akkor velem együtt nem csak a füstöt, hanem a tüzet is láthatja. Abaujinak az sem elég, azt sem tartja nyilvánosság eleibe hozott ügynek, hogy a megyei népiskolai választmány tudósítását a közgyűlésben felolvastaták; hát kit érdekel az közelebb, mint a megyét, — s vájjon midőn a választmány tudósításában némely hanyag tanítókat és körlátogatókat megrovott, — várhatta-e tőlem helyesen, hogy én a ki épen a jelentést szerkesztettem, — hirlapilag azzal ellenkezőt kürtöljek; avagy midőn egynehány tanító és körlátogató megrovatik, s hivatali serénységre intetik, azt jelenté hogy Abaujban a népnevelés teljesen pang, a legrosszabb lábon áll, nem előre, hanem hátra megyen ? — nem fejt-e ki mindent a megyei kormány, hogy a népnevelés elébb vitessék, és ha olykor-olykor megróvja is hivatásánál fogva a hanyagokat, nem épen azé a tiszte, hogy intsen dorgáljon, dicsérjen ? és hála Istennek népnevelésünk nincs rosszabb lábon mint a testvérmegyékben, pedig tanítóink és népünk anyagi állása sokkal szegényebb. — De ime számokkal is szolgálok iskolaképes van fi 1656 nő 1215= 2872. Iskolagyakorló van fi 1308 nő 987=2295. Kitűnő iskola van 8, dicséretes 25, jó 44, rosz 7; tessék azért felszámítani hány szászaiékát teszi a népességnek, s összevetni más megyék nevelési állásával. Ha abauji papi egyén ugy igen sokat kiván, ha pedig világi, igen sokat akar, — pedig ami sok megárt, — mert nem mondta volna a székvárosi tagosításra hogy nem üti meg a mértéket, s mintának nem való. — Ugyan is a székvárosi lelkésznek földbirtoka volt eddig 16 hold