Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

„N em kis derültséget okozott a közzsinatnak a sepsi e. megyék mesterei azon folyamodása, melyben kérik, hogy Hóri Farkas egy játszi verséért, melyben a successio megbukása s a mesteri szavazat jog elejtése felett buzong, bűntettesek meg. A tudós mesteri kare folyamodása szegénységi bizonyítvány s a sepsi iskolák jelene felett fájdalomba merengte t." Iskolamesteri karunk nem tehetve, hogy ily becstelenitése iránt közönyös legyen, hogy önvédelmére fel ne lépjen : minket két igénytelen tagját jegyzőkönyvileg megbízott, hogy arra válaszolnánk s a nt. szerkesztő urat, bizva szokott osztó igazságosságába, tisztelettel kérnök fel e cikkünkbe foglalt s kebli egyházi elöljáróságunk által is helyben hagyott válaszunk becses lapjába felvételére. Elsőben is megjegyezzük: nem értjük miért cimezi cikkíró — ki magát a k. közlönyben Májszternek nevezte, s mi is cikkünk folyamában e tisztes néven fog juk nevezni — iskolamesteri karunkat „sepsi egy házmegyék mestere i"-nek. Tán csak nem tartja superintendentiának szerény sepsi egyházvidékünket, mintha netalán abba több egyházmegye volna keblezve. De e csekélységet nem vesszük mi sem valami eszmezavarnak, inkább tollhibának tekintjük. Egyébiránt elismerjük, hogy Májszter májszterül festette saját erkölcsi képét a felsorolt igékben. — Valóban nem kis derültséget okoz az eszmélni, észlelni tudó s a népnevelés ügyét szivükön viselő olvasóknak, midőn olvassák, hogy Májszter egy népes egyházvidék, a közvélemény szerint is, legjobb hírnévben álló összes iskolamestereit, kik közül többen kitűnő előmenetellel teljes tanodai tanfolyamot végeztek, — könnyelmüleg kicégérezi s mintegy pelengérre állítja. Tovább menve: „H óri Farkasjátszi versében a mesteri szavazatjog e 1-* ejtésén buzon g." Am legyen! De — nincs mért tagadjuk - mesterikarunk épen a miatt búsong. Mert, midőn már a polgárzat is felruházta mesteri karunkat szavazatjoggal; midőn civilizált népeknél még nem-keresztények is élvezik az alkotmányos élet javalmait : még mi iskolamesterek nem vagyunk bevéve az egyházi alkotmány sáncai közé; esak annyiban sem, hogy tisztviselőink választásába legalább képviseletileg befolyhassunk ! Népünk meg kenytelen, a falusi iskolákban szolgák, páriák által — mint a hajdankori Róma hanyatló korszakában — képeztetni növendékeiket, a hon reményeit. Pedig: „Q uo semel estimbuta recens servabitodoremtesta d i u." De nem panaszkodunk. A haladó kor, reméljük megadja a jogos kívánalmakat. Azonban Hóri Farkas úrnak — mint közzsinati követeinktől hallottuk — nem okozott igen nagy derültséget gunyirata miatti felfolyamodásunk. Mert a mélt. püspök úr 534—1865 sz. alatti leiratában méltóztatott vala törvény útjára bocsátni méltányos panaszunkat ; 8 csak is akkor lett t. Hóri Farkas úr derültebb, mikor a julius 1-ső napján tartott közzsinati ülésben hallá olvastatni duplikánk következő szavait: „i skolamesteri karunk mind a mellett is, hogy mélyen érzi becstelenitetéaét...nem kiván törvény útjára lépni, hanem megnyugszik a mélt. püspök úrnak ez ügyben bölcs belátása szerint atyáskodólag teendő végelintézésé n." Itt már ugy látjuk, maga helyén volna körvonalozva előadni: mi szolgáltatott alkalmat ezen, három év folyama alatt, az elkeseredésig űzött perlekedésre. De, minthogy abba főjegyző t. Benedek Aron s több t. urak is cselszövényesen bele voltak sodorva — kik aztán bocsánatkérés folytán kiengeszteltek : hosszadalmas lenne annak minden ágabogát elbeszélni. Legalább vázolatilag a mesteri karunkra vonatkozó részét — hogy a tényállás ügyünkre némi világosságot derítsen — felemiitjük. Az 1862-ben Déván tartott közsinatra hivatalból menő t. főjegyző úr mellé egy követtárs választatott vala. A r.zsinat, kérésünkre határozatilag kimondotta, hogy mi is iskolamesterekül, mint szavazók, a választásba befolyhatunk. N. N. úr, — a választás, melyben ő is tettleg részt vett, nem óhajtása szerint ütvén ki, — a közzsinatra egy mesteri karunkat is nagy mérvben becstelenitő óvást adott be. T. Hóri Farkas úr felhevült muzája kedves tárgyra talált az igaztalan vádlevélben; s aztán egész felvegyverzésben, — mint Pallas Jupiter agyvelejéből, — megszületett a hírhedt gunyirat, melyben az összes sepsi iskolamestereket, nevök szerint felhozva, szerepelteti. De hagyjuk annyiban. Ne ujitsuk fel a behegedt sebeket; annyival inkább ne, mert itt már azt is elmondhatjuk : „de mortuis aut bene, aut nih i 1." Menjünk arra, a mi legérdekesebb feladata válaszunknak. „A tudós mesterikar folyamodása szegénységi bizonyítvány & a sepsi iskolamesterek jelene felett fájdalomba merengte t." Mit is mondjunk e felfordított, leleményes, eszmedús kifejezésekre , melyekben még tudós cimmel is megtiszteltetünk , — mit mondjunk ? csakis ennyit mondunk: „M ajszter cikkének e jeles passusa valóban észgazdagsági bizonyítvány s jövője felett nem kis derültségbe merengte t." Sepsi iskolamestéri karunk nem is ámítja magát. Távol minden Önhittségtől, nem dicsekszik szellemi gazdagsággal. Nem állitja, hogy a tökélyt, a célt elérte volna, hanem sz. Pál szerint, igyekszik azokra, a melyek elöl vagyna k." Sőt Jézus hegyen tartott beszéde e szavai értelmében :