Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

„Boldogok a lelki szegények; boldogok, kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot," — épen a lelki szegények közé óhajt iskolamesteri karunk számíttatni. Azaz: eltekintve hivatalos teendőink széles mezején, minthogy ismerjük fogyatkozásinkat, ismerjük, hogy minden jó akaratunk mellett is mily sok híjával vagyunk, áthatva azon felelősség érzetétől, melylyel a szülék, hon és emberiség irányában tartozunk : annál nagyobb szorgalmat fordítunk hivatásunk szerinti kötelmeink teljesítésére. Nem tespedünk, nem eszszük a restség kenyerét; egyházvidéki könyvtárunkat, mint részvényesek, felkutatjuk; olvassuk, tanulmányozzuk, a szakunkra tartozó, hivatali működésűnknek irányt adó vezérkönyveket; látogatjuk a tanitói értekezleteket; szóval: arra törekedünk, hosiy, mint lelki szegények, az ismeretek mezején sok kincset gyüjtsünk magunknak. Nincs mért Májszter fájdalomba merengtesse a sepsi iskolák jelene felett, az emberiség szellémi haladása érdekében búsongó érzékeny szívét. Sepsi egyházvidékünkben szilárd alapra van fektetve a népnevelés. Az esperesi vagy directori elnöklet alatt évenként kétszer tarttatni szokott tanitói értekezlet, mint képző intézkedés, irányt ad hivatali foglalkodásunknak, az életbeléptetett körlelkészség pedig éber figyelemmel kiséri miképi eljárásukat. R. zsinatunk a körlelkészséget, — miután már a mult évben kitűzött .egyévi pályájuk lejárt, — augusztus 24-én tartott ülésében restaurálta, három évre terjesztve ki mükörüket. . . De talán célszerűbb lesz, ha a körlelkészség hatáskörét és teendőit tárgyazó keblileg megállított szabályokat, melyeket t. főjegyző úr csak a napokban jegyzőkönyvi kivonatban köröztetett — alább egész terjedelmében felsorolandjuk; hogy lássa meg Májszter, mikép nem ábránd, hanem valóság, a mit irunk ! 1. Az Összes körlelkészség elnöke t. director atyánkfia. Az egyes járásbeli körlelkészi személyzet közvetlenül hozzá teszi meg eljárásáróli hivatalos jelentéseit. 2. Kebli egyházaink hat körlelkészi járáskörbe oszttatnak be. A személyzetet minden egyes járáskörben, teszik: egy lelkész, egy szellemi műveltsége és egyhá-Kiasságáról ismeretes világi biztos és egy iskolamester. 3. A körlelkészség köteles az iskolalátogatást évenként, a tanulási idény alatt, kétszer tenni; karácson előtt és karácson után, s mindannyiszor a magukat kitüntetett iskolatanitókat, mint szintén a hanyagokat is, a szükséges észrevételek megtétele mellett, az elnöknek bejelenti. 4. A népiskolák november első napján állván be, a körlelkészség felügyel arra is, hogy az iskolaképes gyermekek rendes időben az iskolába felmenjenek. A kebli presbyteriumok által bejelentett azon szüléket, kik november 10-ig iskolaképes gyermekeiket az iskolába nem adjak fel, az illető polgári hatóság teendő hivatalos átírás folytán is, szükség esetében, kötelességök teljesítésére kényszerítteti. 5. A tavaszi közvizsgatartás idejét a helybeli lelkész a szomszédlelkészszel egyetértöleg határozzák meg. 6. A körlelkészeti személyzet megjelenik a tanítói értekezleteken is, és erkölcsi indokokkal, tanácslásával, befoly az iskolatanitók lelkesítésére, buzdítására. A körjárásukban tapasztalt, észrevett, hiányokat, szabályellenes kihágásokat felfedezi, s megszüntetésüket eszközli s illetőleg eszközölteti. 7. A körlelkészeti személyzet hatósága, hivataloskodása, 3 évre terjesztetik ki, hogy tapasztalás és gyakorlat által szerzett jártasságokat a népnevelés ügyében érvényesíthessék, annál hasznosabbá tehessék. 8. A körlelkészeti személyzetből iskolai bizottmány alakul. Közegyetértésből értekezleteket, tanácskozmányt tartanak. Tanakodásuk tárgya a népnevelés gyarapítása, kor kívánat szerinti felvirágoztatása. Mire nézve tanmód, tanrendszer megállapítása, kézikönyvek s tantárgyak egyformásitása, iskolaházak felszereltetése stb. tárgyaiban a r. zsinat elébe terjesztendő terveket készitnek. 9. A director hívja össze a körlelkészeti személyzetet, mint bizottmányt, a tagok által indítványozott, vagy közkivánalma szerint felmerült körülmény igényelte értekezés tartására. Ezekből átláthatja Májszter, hogy mesteri karunknak nincs szüksége szegénységi bizonyítványra ; átláthatja azt is, hogy sepsi egyházvidékünk keblében a népnevelést illetőleg hányat ütött az óra. De itt eszmetársulat folytán eszünkbe ötlik. . . Nagyon különösnek látszik, hogy Májszter úr a sepsi tudós iskolamestereket cikkében becses figyelmére méltatja : azonban azt, mi a közzsinati legnépesebb gyülekezetre — mint tárgyismerők mondják — legtöbb szellemi élvet árasztott, a mélt. püspök úrnak a papszentelés alkalmával tartott remekbeszédét, az egyházi szónoklat legszebb virágát, melynek tartalmát egyik közzsinati követünk r. zsinatunkban oly raeghatólag adá elő, s melyből, ön Májszter, vagy bárki is, arra nézve hogy hivatása hatáskörében hányat ütött as ó r a — ha annak mutatójára és perceneteire figyelt, — épületes leckét vehetett magának, — cikkében még felemlíteni is feledte. Ön Májszter úr ! cikkének némely más pontjaiban is — mint szakemberek mondják — excentricus tulságokban csapong. Vagy csak amúgy kÖnnyelmüleg kicsi-nyel, gyaláz, vagy módfelett dicsér, vagy mellőz. Ezt színlelésnek, negédnek s tán nyegleségnek is, azt hizelgésnek, amazt pedig rágalomnak szokták nevezni az emberek. Vannak ugyan, - nem tagadjuk, — cikkének fénypontjai is, de azok többnyire a jelesen fogalmazott közzsinati jegyzőkönyvből szedett pávatollak. Elhisszük, majd Májszter úr netalán adandó viszonválaszában, tudósán, amúgy emberül megtollasztja, meggerebenezi, rostájában megkarélja szerény válaszunkat