Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

mények tanúsítják, a hol csak lehet fentebb idézett elvét mai nap is érvényesíteni törekszik. A Leydai János vezérsége alatt lefolyt német parasztlázadásnak, melyet, mellesleg megjegyezve, Luther Márton kárhoztatott legjobban, a reformatio csak oly mértékben volt szülő oka, mint nálunk a 9 évvel korábban kiütött hasonló lázadásnak a Bakács Tamás által Rómából hozott pápai bulla. Mind a kettő csak az évek hosszú során át a nagyok zsarolásai által felhalmozódott gyúanyagba vetette a fellobbantó szikrát, anélkül hogy akár egyiknek, akár a másiknak, nem mondom akaratában, de még csak tendentiájában is feküdt volna, a mire a lázadók törekedtek. Ezek után, azt hisszük nincs szükség további fejtegetésekre, hogy a t. közönség a R. következő szavait kellő értékükre szállítsa: „Ha — igy nyilatkozik — a protestantismus és az alkotmányosság között oly benső, oly elemi összeköttetés volna, mint B. Mór látszik gondolni, akkor nem szült volna az első prot. fejedelmek között teljes és lélekig ható absolutiát; hanem legelőször is mintaszerű alkotmányos fejedelmet mutatott volna fel.í

4 Ki a történelmet az események felületén mélyebben ható figyelemmel olvasta, jól tudhatja, hogy épen a legnagyobb horderejű emberiségi elvek hirdetésük és kimondatásuk után csak évszázadok múlva juthatnak el azon pontra, hogy a tömegeke t is áthatván, valósításuk lehető és áldásossá legyen. Annyi mindenesetre áll, hogy az absolutismus a szabadsági törekvések meghiúsítását mindenütt a protestánsok nyomása és üldözésével kezdte meg, a minthogy hazai történelmünk utolsó három századát tekintve a R. maga is bevallja, hogy állitásom „valószínűség képét viseli ;u

ha pedig a protestantismus oly elfogult ellensége, mint a R. t. szerkesztője, ennyit bevall, akkor az elfogulatlan ember a „valószínűség" helyett bátran „teljes evidentiát" tehet. Könnyű volna még igen hosszasan folytatni e tárgy körüli fejtegetéseket s történelmi adatokkal a legrészletesebben bebizonyítani a R. állításainak teljes alaptalanságát; de nem szeretek oly kérdések feszegetésével soká bibelődni, melyek sem a tudományra, sem a gyakorlati életre gyümölcsöző befolyással nincsenek. Csak azon egyre akarom még a R. t. szerkesztőjét figyelmeztetni, hogy minden elvnek meg vannak a maga saját következményei, melyeket az elvvel együtt akarva nem akarva el kell vállalnunk. Hogy a R. t. szerkesztője vallásbeli meggyőződése szerint mindenek előtt a római curiának alattvalója, valamint egyfelől tagadhatatlan, ugy másfelől olyan tény, mely ellen senkinek jogosan kifogása nem lehet; de az alól semmi föl nem mentheti, hogy azon elve és meggyőződése consequentiáit viselje, a mint hogy viszont magam részéről is szívesen elvállalom, a miket elvem következetes fejlése eredményez s csak arra kérem, ha csekélységemről ismét megemlékezni akar, akkor tartsa szem előtt ezen angol közmondást: speak of me as I am. Ballagi Mór. á LÁTNOKSÁG. (Prófétismus.) Prófétai irodalom. A próféták nem képeztek a társadalomtól elkülönzött érdekű rendet; ök a cselekvényes élet zajában mozogtak, és mikor felszólaltak, felszólalásuk vagy egyenesen tetté változott vagy jövendő tettek fejlésére irányult, szóval ők a tett emberei voltak. Alakitólag hatni honosaik között a nyilvános ugy mint a magánéletre, volt feladatuk, hogy pedig erre nézve az élőszó sokkal alkalmasabb eszköz, mint az irott betű, köztudomásu dolog. Azonban a mint fentebb láttuk, a társas élet szerencsétlen fejlődése és mind mélyebb hanyatlása a prófétákat utoljára is arra birták, hogy tartott beszédeiket később irásba tegyék; de másfelöl az is bizonyos, hogy ama beszédek azon alakban, a melyben most birjuk, előszóval előadva nem lehettek. A próféták élőszóbeli előadásai, mint a pillanat sugallatai, többnyire rövid velős rögtönzésekből, buzgalmuk kifakadásaiból "állhattak; az előttünk fekvő prófétai beszédek pedig akár kül- akár belalakjukat tekintjük, művészileg annyira kikerekitvék, a mondatok szerkezetében oly annyira arányos idomuak, hogy olyasmiket rögtönözni a lehetetlenségek közé tartozik ; annyival inkább, miután a próféta rendesen nem a tanácsterem csendében lépett fel, hol az eleve átgondolt vagy épen leirt beszédét nyugodtan elszavalhatta volna, hanem az élet forró zajában valamely épen fölmerülő rendkivüli esemény alkalmával rövid jelentős mondásban hallatá a piacon szavát vagy épen csak feltűnő jelves cselekvény által tudatá gondolatát a néppel, mint mikor pl. Asdód ostroma alatt Ézsaiás mezítláb és pőrén, az az hadifogoly alakjában jelenik meg honosai előtt, jelvezni akarván ez által, hogy hadifoglyokul esendnek az egyip-