Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-17 / 51. szám
torniak kezébe (I. Ezs. 20. f.). — Csak midőn valamely közügy befejezte után elég nyugalmuk maradt visszatekinteni a lefolyt események menetére, állították egybe rövid előadásaikat tervszerinti kikerekített egészekké. Jeremiás maga beszéli, mikép gondolta magát rá egyszer, hogy Jeruzsálemben tartott összes beszédeit egybeállítsa és írásba tegye (Jerem. 36, 1, 2); hasonlót tettek alkalmasint a többi próféták is. Ekkép jött létre azon sajátságos irodalmi ág, melyhez hasonlót az összes világirodalomban nem találni. Az irott jóslatok alapeszméje és gondolatmenete lényegileg mind egy és ugyanaz. Mind azon egységes, szellemi Isten eszméje körül forog, kinek szent erkölcsi akaratát valósítani Izráel népének elengedhetlen feladata «s a nemzet hivatása nem egyéb, mint hogy ama feladat teljesítése által erkölcsileg szabad szent nemzetté alakuljon. Ezekhez képest a próféta mindég a vallást és erkölcsöt s az ezekből folyó jogi fogalmakat tartja szeme előtt, folyvást a szellemi követelmények és a hanyatló valóság közt tátongó örvényt tünteti fel. Az Isten népe, melynek feladata volna erkölcsi szent tökélyre törekedni, hivatásától eltért; Istentől elpártolt és idegen Istenek után jár, minek nyomán megszakadván a szellemi kapocs a társadalomban, a jogérzet meglazul, és egymás irányában igazságtalanokká lesznek. Ezek folytán hirdeti a próféta a büntető Ítéletet, mely Jehova nagy napján (TH2PI HIIT QÍ'0 okvetlen bekövetkezendő. Ez Ítélet, mint a mindenható müve, össze lesz kötve természeti szokatlan csoda tüneményekkel, földrengésekkel, napfogyatkozásokkal, rendkívüli fergetegekkel stb. — Az Ítélet napján a nép meg fog semmisittetni; azonban miután Isten örök végzete, mely Izrael elibe világboldogító hivatást tűzött, meg nem hiusulhat, egy kis töredék ONHt?^ JVINtT) meg fog térni és az megmenekül. E nagyszerű események után a menekült töredékre nézve boldog idők hajnala hasad. A zsidó nép soha nem látott fényre emelkedik; virágzó jólét s általános erkölcsiség boldogítja a nemzetet; a természet is megujul és fáradság helyett örömre és élvezetre hivandja az embert. E gondolatok a prófétáknál az ihletés meg nem vesitegetett fris forrásaiból buzognak fel és mindegyiknél as egyéni jellem és a sajátságos életviszonyokhoz képest más-más színezetű alakot öltenek. A próféták mind egy s ugyanazon örök igazságú gondolatokat hirdetnek, de minthogy gondolataik mindég szoros kapcsolatban vannak a valóságos élet folyton változó tüneményeivel, előadásaikban bámulatos a változatosság. Ezen általános megjegyzések után áttérhetnénk az egyes prófétai iratok jellemzésére; de mielőtt ezt tennők, helyén lesz itt pár szót szólani a próféta és profétismua elnevezéseiről és a prófétai irodalom korszakairól. A látnoknak közönséges héber elneveiésé ÍT^J Nábi szenvedő alakú név igéből, mely elöjöni és J előbuzogni szókkal való rokonságánál fogva jelenthetett: verba ejfundere, valamint a megfelelő arab íOw *8 jelent eredetileg előhozni, pl. növényeket és átvitt értelemben: szót előhozni, értesíteni, oktatni. — K^j 1 7 . T » szerint anayi, mint: Isten által értesített ember, a mint hogy Ezsáiásnak 54, 13 a próféták körül irva mjT Jehova tanítottjainak is mondatnak. Innen van aztán, hogy mint ige is esak Nifál és Hitpáel, belszenvedő formákban használtatik, igy és XS^rirt tulajdonképen Istentől ihhttetni, Isten által értesíttetni. A Nábi Isten akaratának közlője, Isten sugallatinak kijelentője. A szónak e jelentése különösen Exod. 7, 1-böl világos, a hol is Jehova ezt mondja Mózesnek: pnxi fijnfc1 ? effix ípnfia n*n: tJX'OÍ !"prp Nézd, Istennek tettelek Faraóhra nézve, Aron pedig a te fivéred lesz a te látnokod, azaz: te sugallód Áron fivérednek a Faraót illető rendeleteket és ő lesz azoknak előadója ; te tehát Fáraóhoz, a mennyiben neki nyilatkozatokat teszesz, oly viszonyba lépsz, a milyenben Isten áll az emberhez, kinek nyilatkozik, fivéred pedig hozzád oly viszonyban lesz, a milyenben látnók Istenhez van, ki őt ihleti és vele akaratát tudatja. Azért mondatik Deut. 18, 18. s az én (t. i. a Jehova) igémet adom annak szájába, és megmond nekik mindeneket, miket parancsolok neki: Innen van, bogy a Nábi egyenesen Isten szájának (Hfc) is mondatik, igy Exod. 4, 16. 0 / (t. i. Aron) szóland helyetted a néphez s akkor ekkép lesz, ő lesz neked száj gyanánt, te pedig leszesz ö neki Isten gyanánt. A próféta régibb neve volt H5Ó látó, látnók, mint a kinek eredetileg leginkább rejtett dolgok meglátása tulajdoníttatott. Erre nézve Sám. 9, 9. olvassuk : „Hajdan az Izráelben, így szólott az ember, mikor megyen vala Istenhez tanácsot kérni : Jertek menjünk a látóhoz ; mert a kit ma prófétának mondanak, hajdanta látónak hivatott nínn cmc1 ? Dis n wift rs VT • T : "IT • - • T : Ebből világos, hogy még Sámuel idejében is a Nábi nevezet nem volt szokásban, s igy, hogy mellékesen legalább emlitetlen ne hagyjuk, ha a PentateuchuSban a próféta széltire Nábinak mondatik, már ezen egy adat maga is elegendő volna annak bebizonyítására, hogy a Pentateuchust nem csak hogy Mózes maga nem irta, de még csak Mózes idejéből való sem lehet, hanem szükségkép Sámuel ideje utánra kell annak szerzését tennünk. Valószínűleg — jegyzi meg Kőster (Die Propheten des altén und neuen Testaments 187. 1.) — a Nábi nevezet
