Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-17 / 51. szám
odenseei országgyűlés és az ország régi szabadsága nem csak hogy csonkitatlan maradt, de mind ujabb-ujabb erőben növekedett egész 1660-ig, midőn a világ legalkotmányosabb királyságából Európa legkorlátlanabb monarchiája lett; de e fordulatban minden inkább szerepelt, mint a protestantismus. T. olvasóim reméllem, a kérdés fontossága tekintetéből meg fogják engedni, ha e pontnál egy kicsit hosszadalmasb leszek. — Midőn 1656 —1660. X. Károly svédkirályt a lengyelországi hadjárat országától távol tartá, a dánok jónak látták felhasználni a kedvező alkalmat, és a kelettengerparti svéd birtokokat elfoglalták. A Lengyelországban időző Károly ennek hirét vévén, kicsi de elszánt hadsereggel a dánok ellen indult, kik miután a hős svédkirálytól minden ponton megverettek, beleegyeztek a rájok nézve nagyon hátrányos roeskildi békébe. De mivel Károly a három skandináv birodalmat egyesiteni akarta, néhány holnap múlva ismét elkezdte a háborút. Áz önző dán nemesség akkor hódolást tanácsolt, de III. Frigyes király és a dán polgárság készebbek voltak becsületes harcban elesni, hogy sem magok adnák meg önálló hazájuknak a halálos döfést, minek következtében olyan ellentállást fejtettek ki, hogy végre Károly hóditási tervéről lemondott. — A háború bevégzése után tartott dán országgyűlésen a nemesség a hadi költségre tett tetemes államadósságot egészen a polgárság nyakába akarta hárítani, mint a melynek hazafisága folytán a király a háborút folytathatta; e miatt az összes polgárság fellázadván, az udvar e körülményt a nemesség megbuktatására kizsákmányolandó, merőben a polgári rendből alakult uj országgyűlést hitt össze, mely is a királyban bizva, azt kérte fel oly alaptörvény szerkesztésére, mely a nemzetet a Junkerek önkényétől és zsarolásaitól megszabaditsa. Igy jött létre a S c h u hmacher Péter által szerkesztett ama királytörvény, mely az uralkodót korlátlan teljhatalommal ruházta föl. A politikában tapasztalatlan polgárok nem a maga helyén gyakorlott bizalomnak lettek áldozatai. íme, ez röviden a kevés ideig tartott dán absolutismus keletkezésének története és vájjon igazolva van-e a R. állitása, hogy mihelyt Dánia a protestantismusra áttért, azonnal vége lett szabadságának? Svédországra nézve pedig még ennyire sincs igaza a R. szerkesztőjének, mert itt épen az absolut hatalom bukta képezte a protestantismus hajnalát. Végre a mi angol Erzsébetet illeti, ez ép oly kevéssé volt protestáns, mint atyja VIII. Henrik, kit a pápa „defensor fidei" cimre itélt méltónak és meg lehet győződve a R. hogy ha Erzsébet aragoniai Katalinnak nem pedig Boleyn Annának lett volna leánya, sohasem titkolta volna papistikus hajlamait, melyeket igy csak a ceremóniák iránti előszeretet, az angol egyház egységesítése és a non-conformisták üldözésében nyilváníthatott. Azt kérdem mármost ezen előzmények után, mely értéke lehet a R. állításának, hogy „a protestantismus vagy a királyi hatalom absolutiájával vagy a néptömeg fejetlenségével van kapcsolatban ?t ó Vagy talán ez állítás a jelenkorra vonatkozik? Tekintsen oda a R. t. szerkesztője Svájz, Hollandia. Angolország, Dánia, Svédország és Északamerika kifejlett alkotmányos életére és mondja meg, miben áll ama protestáns országok absolutismusa vagy fejletlensége? Avagy ama protestáns országok valamelyikének fejedelme mondta ki az absolutismus elhírhedt maximáját: „l'etat c'est moi ?" S ama protestáns országok valamelyikében fejlett a fejletlenség a non-sens ama netovábbjáig, hogy Isten nem-létét decretálták ? Igaza van a R.-nak, hogy „cujus regio, illius et religio" az absolutismus jelképe, miután ezen elvmondat szerint az állam feje az egyestől semmi szin alatt el nem idegeníthető lelkiismereti szabadságnak urává van téve ; de ne feledjük, hogy az csak folytatása volt a rom. kath. egyházban mind elejétől fogva uralkodott „c o m pelle intrare"-féle elvnek, melynek a reformatio idejében mindenik rész a maga céljainak legjobban megfelelő formulázást adott; a protestánsok: „cujus regio, illius et religio," a római katholikusok pedig: ubi unus Dominus, ibi una sit religio. De jellemző az, hogy mihelyt Németországon a felek kölcsönös állása meg lett igazítva, s a természetes egyensúly létrejött, a protestantismus a lelkiismereti ssabadságot mélyen sértő ama maximát legott elejtette, mig a rom. katholikus egyház, a mint legújabban a tyroli ese-101*