Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-10 / 50. szám
dik és hoz Ítéletet; ellenben a nem kath. papságnak ezen joggal élni nem lehet — még akkor sem, ha v a) Mindkét eredetileg kath. házastárs nem kath. hitre tér át, vagy — ha b) Csak az egyik eredetileg kath. fél változtatja is hitét. 2-or. Vegyes házasságok alkalmával, a kath. pap — legalább egynémely — (mint legközelebbről az újvári is) a „három hirdetésróli bizonyitvány" kiadását rendesen megtagadja, — vagy épen kihirdetést sem tesz, ha meg tudja, hogy a célba vett házasság megkötését — illető felek — nem katholikus pap által akarják végeztetni, holott „a cs. k. helytartóság elnöksége, a vegyes házasságokra vonatkozó politikai hatóságokhoz intézett ministeri rendeletet megküldvén. tudatja: hogy a r. kath. püspökség, a szent széktol vett utasítás következtében megrendelte a hatósága alatti lelkészeknek, hogy a vegyes házasságokbani háromszori kihirdetést a rom. kath. templomokban akkor se tagadják meg, mikor a kath. fél azt nyilvánította volna is, hogy a házasságot a mmkatholikus lelkész által kívánja végrehajtatni Még is 3-or. Ha a nem katholikus papság vegyes házasságot köt egybe; vagy, ha a nem kath. hitre áttértek fölött, mint illetékes biró saját e.törvényei szerint intézkedik, azért rögtön panaszok emeltetnek, s örökös perlekedési esetek támasztatnak. S 4-er. Midőn — csak ugy nagy szükség esetben — engedélyt nyer is a vegyes házasságtevő, hogy nem kath. pap végezze az esketést: csak akkor válik az érvényessé, ha a kath. pap is ünne-% pélyesiti azt. Végre, 5-ör. Kath. pap akár hány nem kath. gyereket keresztel, s ha meg hal az el is temeti egész bátorsággal; megforditva, ha nem kath. pap tesz hasonló eljárást, arra nyomban a törvény szigora kéretik stb. Az 5-ik pont alatti összeütközések miatt, 9 évi tapasztalataim közben, számtalan súrlódások és pertámasztások kellemetlenségeinek voltam és vagyok kitéve mai napiglan. Tehát, nem más indokokból származott szavak ezek, csak is onnan, mert nagyon korlátolt fogalom nélkül nem tudjuk ezen — sőt számtalan sok hasonló eljárások napirenden lételét, kiváltságos előjogok gyakorlatát a „vallás egyenjogúság" eszméje és törvényeivel öszhangzásba hozni. Hogy a jelen viszonyok idő szakában, az általános osztrák p. t. könyv §-lyei támogatják-e az efféle eljárásokat, vizsgálódásunk körén kivül esik, ugy az is: Ausztriában, melynek számára készült, s hol a nemkatholikusok többségben vannak — minő érvénynyel birjon e könyv, s vallási tekintetben korszerü-e, vagy nem; de — hogy a magyar királyság területén., melynek országos alaptörvényeiben, — és itt, a tidnyomólag nem katholikus Erdélyben, hol a csak mosti törvényhozás legújabb §-lyeiben is kivan mondva s szentesítve a „teljes vallás egyenjogúság," — minden eddigi kiváltságos előjogok követelése és fentartani akarásának háttérbe vonulásával, az országos törvények, és a kor kívánalmaihoz alkalmazott intézmények szabályainak életbe lépése s állandó fennállása volna óhajtásunk célja: az tagadhatatlan. — Mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy a szabadság és egyenjogúság eszméinek csak is akkor leend áldást gyümölcsöző értelme, ha az — nem papíron álló, nagy gond és közköltségen alkotott törvénycikkekben foglaltatik; hanem — a gyakorlati életben állandósittatik. Már pedig — valameddig akármelyik felekezet és papsága uralkodni akar a másikon, egyiknek több szabad, mint a másiknak; valamíg a vegyes házasságokra nézve is, valamelyik felekezet papja, jogot képzel megtagadni a háromszori kihirdetést, vagy az arróli bizonyítvány kiadását, és az ily házasságot nem kötheti meg a nemkatholikus ép ugy, mint a kath. lelkész; valamig az áttértek házassági ügyeiben, mindenik törvényesített hitfelekezet saját bírósága s törvényei szerint nem intézkedhetik jogérvényesen: mindaddig a „-vallás egyenjogúság" törvénye csak papiron marad, s a nemzet tagjai között nem lesz megállapítva a kölcsönös egyesség és rokon érzet soha. Ha — közelebbről tájékozva magunkat — csak azon hírlapi tudósításokra is gondolunk, melyek a maros-vásárhelyi ) jogegyetemu és a „•magyar protestáns irodalmi társulat" kedvezőtlen ügyeit illeti, — tekintvén a létezve szabadon működő „szent Istvánu és Erdélyben a „román iro~ dalmiu egyletek, társulatok, fennállására; nem lehet, hogy ne érezzük sajgó fájdalmait vérző keblünknek, nem lehet elfelednünk birod. tanácsos
