Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

érzelmeket maradandólag csepegtetni a szívbe, mint ho­nunk történetének előadásával ? Ne mellőzzük tehát magyar hazánk történetét, ismertessük meg kitűnőbb honfiainkat s leányainkat dicső jellemvoná­saikban, ezáltal jellem képzőleg hatandunk az uj nem­zedékre. 10. Minthogy pedig történettanításnál fődolog az, hogy mindent földirati előzmények pontos ismeretére ala­pítsunk : ne hagyjuk ki, sőt kapcsoljuk össze édes ho­nunk történetének előadásával Magyarország földrajzá­nak tanítását is. S itt a nézleltető módszer követendő. 11. Az ész s okszerű gazdászat célszerű ve­zérkönyv fonalán menve, hazánk anyagi jobbléte emelé­sének tekintetéből a tantárgyak közé sorolandó. 12. A számtanitásról most csak annyit, hogy az ab­ban föladandó tételek mindig tárgyra alkalmazottak le­gyenek. Az itt fölmutatott tantárgyak tanítása körül sok a fölmerülő hiány, a hátramaradás. Ezek érzése s tudása gytijté a t. tanítói kart egyletbe, melynek egyik tüzetes célja leend épen ezeket egyenként fölvenni, mindeniknél a nehézségeket megoldani s a tökélletesbre törekedni. De hallom hangzani a szent törekvés útjában álló ak adályokat, minők: 1. célszerű tankönyvek és tanszerek hiánya. 2. szülék részéröli hanyagság a gyermekek isko­láztatásában, különösen a nyári iskolák hiánya. 3. némely helyen a tanítónak tulterheltetése s 4. a nyomorult díjazás, mely a legszentebb törek­vés dacára is útját vágja a tanítói sikeres működésnek. Oly akadályok, miket a népnövelés és tanítás útjá­ról rajtunk kívül a felsőségnek mulaszthatlan kötelessége elgörditni; de mig ez történnék, mi addig is közakarat­tal buzgósággal, eréiylyel, s kezünkben a haladás lobogó­jával szálljunk ki a cselekvés terére, s tegyünk — a mit tehetünk í a) hozzunk be iskoláinkba süker által célszerűek­nek bebizonyult könyveket, s kövessünk egyenlő tan­módot. b) világosítsuk a népet, hogy legyen áthatva a nö­velés s tudomány szükségének érzetétől, s magától igye­kezzék gyermekét iskoláztatni. Fáradozása sikertelen­sege esetén felsőbbség által hozott törvény erejével kény­szeríttessenek a szülék kötelességek teljesítésére. c) hol a tanitó sok gyermek tanítása által tulter­heltetik, a felsőséget kérjük meg annak eszközlésére, hogy az ily gyülekezetek a tanítói fizetés csorbítása nélkül tart­sanak segédet. d) mi a nyomorult fizetést illeti; addig is, mig el­érkezik amaz óhajtva várt boldog idő, hogy a tanítónak öt kellőn s tisztességesen biztosító jövedelem adatik : kér­vényezzük az özvegyi kegyelemév megadatását, s a gyá­molda felállithatása végett a tanítói özvegyi pénztárnak saját testületünk általi kezelhetését. Különben a gyámol­dáról — mely az egyletnek 2-ik kitűzött főcélja — mint nagy horderejű tárgyról a gyámoldai alapszabályok ké­szítésekor tüzetesebben szólhatunk. Tisztelt tanitó urak! a korszellem „ront vagy ja­vít, de nem henyél," a hü munkásokat fölveszi maga mellé,-a tétleneket pedig elsöpri útjából. Mi azért haladva a korszellemmel, hü munkások gyanánt törjük előre az ösvényt, s a mennyire rajtunk áll: segéljük a növelés és tanügy magasabb eszméinek, tisztultabb fogalmainak testbe öltöztetését. Határozza el magát önök közül kiki a jobbnak követésére, s a régi elavult rendszerre még nehézségekre bukkanás esetén se tekintsen vissza, mert nem illik férfiúhoz a nehézségek elől való kitérés. Mid őn ezek előterjesztése után t. t. tanitó urakat üdvözölhetni s az egylet gyűlését megnyitni szeren­csés .... a szent ügyet s igénytelenségemet pedig szí­ves szeretetökbe ajánlani bátor vagyok — minthogy: ,,nem azé a ki fut, sem a kinek akaratja vagyon, hanem a könyörülő Istené az áldás, az előmenetel" Róm. IX. 16. . . . kegyelem adója hozzád száll fohászom : Oh áld meg a népnevelést, Adj világot s lelkesülést Elménkbe, lelkünkbe Hogy kegyelmed szent országát, Melyért fiad szenvedt halált, Elhozza közinkbe. r Oh áld meg a magyar hazát, Munkáld népe üdvét s javát, Jobb időt deríts rá . . . Sötét idők borúin át Küzdött már sok vészes tusát; Deríts fénykort reá. ISMÉT AZ A PROTESTÁNS ISKOLAI KÖZLÖNY. (Folytatás.) II. Tanítóink, tanáraink képezés e~ Három dolog szükséges a nevelőben u. m. hajlandóság, tehetség és szakképzettség, mert milyen a tanitó : olyan az iskola. Ismét ne valami hosszú lére nyújtott elmélke­dést tegyünk az asztalra, hanem, mennyire csak lehet, maradjunk a tények mellett. Hogy elemi tanítóinkra, s kivált a legújabbakra, mindenfelől szörnyű sok a panasz; tagadnunk nem le­het, hiszen nem régiben is több egyházmegye kebeléből hallottuk a vészharang kongását. S ez a kellő képzettség hiánya miatti panasz oly nagy mértékű lett immár, hogy magam fültanuja voltam egy jóravaló tanitó azon nyilat­kozatának ; „Ha ezek a tanitó-képezdék ilyen képezetlen embereket bocsátnak ki az életbe: tisztelettel kivévén a kiveendőket, ugy azok bizonyosan ellenségei nemcsak a tanítói karnak, hanem magának az elemi nevelés ügyének 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom