Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

köz és cél ilyetén fölcserélése vágetlen sok babonának szülő anyja. A babona és hitetlenség közt középen áll az igaz vallás, és itt átmegy tételének második részére a p ositiv vallásra — (instituted Keligion.) Ha bizonyos, hogy a természeti vallás az igaz, általános és örök vallás, akkor áll az is, hogy minden positiv vallás, csak akkor iga?;, és csak annyiban vallás, a mennyiben a vallás általános lényegével, a természeti vallással azonos. Kevesebbet nem tartalmazhat, mint a természeti, mert különben hiányos; többet sem foglalhat magában, mert különben zsarnoki, mennyiben haszontalan dolgokat ró az emberre. Ennélfogva a természeti vallás tökélyét külső kijelentés sem nem fokozhatja, sem nem csökkentheti, és igy positiv, vagy kijelentett, és természeti vallás lényegökre nézve azonosok ; és semmi másban nem külömbözhetnek egymástól, mint a közlés módjában. A fönebbiek folytán Tindal a ker. vallást a természetivel azonosnak tartván, kimondja, hogy a k eresztyénség oly régi, mint a teremtés. Az igazi keresztyénség, nem tegnaptól való vallás, hanem az, melyet Isten elejétől fogva rendelt, és rendel ma is keresztyéneknek, és nem keresztyéneknek egyiránt, csak a keresztyén név ujabb származású, de lényegének oly idősnek és kiterjedettnek kell lennie, mint magának az emberi természetnek. Tindal tehát a keresztyén vallásnak nem ismeri el absolut, hanem csak relatív uj voltát. Ha — úgymond — az emberek a legtökéletesebb természeti vallásnak az illő tiszteletet meg nem adván, azt emberi találmányokkal fölvegyitették : az isteni jósággal igenis összeférő volt, hogy oly személyeket küldjön, kik az embereket visszavezessék annak szigorú megtartására. Az evangyeliomnak nem az volt célja, hogy a természet törvényéhez valamit hozzátoldjon, vagy abból elvegyen, hanem hogy az embereket fölszabadítsa a babona járma alól, mely a természeti törvénynyel összevegyíttetett vala. Krisztus megjelenésének nem volt célja, az embereket új kötelességekre tanítani, hanem felhíni őket a kötelességek megsértésének megbánására s ezért bűnbánat volt az első, mit Jézus és az apostolok a zsidóknak és pogányoknak hirdettek. Krisztus az embereket két osztályba sorozta: egészségesek, vagy igazak és betegek vagy bűnösök osztályára, s kizárólag csak az utóbbiakkal foglalkozott. Egészségesek pedig kétségkívül azok, kik önkényt teszik, a mi őket előtte kedvesekké teszi, ugy élvén mint Krisztus kívánja. A fönnebbiekből következik, hogy a keresztyénség észszerű, és hogy az ész határozhat a ker. vallás hitcikkei fölött. A mi az ész szerint igaz, nem lehet a kijelentés szerint hamis. Azon föltevés, hogy valami az észszel össze nem egyeztethető és mégis Isten akarja, annyi, mint a kijelentést és Isten lételét tagadni. Sajátságos azon megjegyzése, hogy azok kik elméletileg vallási dolgokban az ész használatát ellenzik, utoljára a gyakorlatban, ha valamely hely szószerinti értelme eszökkel össze nem fér, allegóriailag magyarázzák. Igy tettek az egyházi atyák, kik az egész írást felforgatták azon kegyes szándékkal, hogy azzal semmi mást nem mondottak, mint a mi saját eszükkel összeférhetőnek látszott. Megengedi azonban Tindal, hogy az evangyéliomban némely erkölcsi szabályok képes értelemben, vagy határozatlanul vannak kimondva ; hogy vannak helyek a bibliában, melyeknek világos értelme a természet törvényeivel össze nem fér, s e miatt nem betűszerinti értelemben veendők. De ha az irás arra való, hogy megértsük, akkor nem lehet sem észfölöttit, sem ész ellenest tartalmaznia. A babonaság forrásául, a tekintélynek hódolását tartja, mert mihelyt az ember valamit más tekintélye alatt fogad el, többé ott az észnek és észszerű indoklásnak helye nincsen. Vallásgyülölet, üldözés, polgárháború mind-mind ebből a forrásból erednek. És itt az angol vallási fanatismus rombolásaira célozva igy szól: „ha van még ma szentlélek elleni bün, az habozás nélkül kimondva, abban áll, hogy az emberek a vallást eszközzé aljasitják a végre, hogy avval minden vallásnak célját lerombolják, és a teremtményeket elnyomorítsák azon ürügy alatt, hogy mindezt a teremtő dicsőségére teszik." A ker. vallás positiv dogmáinak közelebbi taglalatába nem bocsátkozik. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. NÉPNEVELÉSI MOZGALMAK SOPRONMEGYÉBEN A RÁBA ÉS REPCE FOLYÓK PARTJÁN. Minél inkább érezzük a népnevelés terén felmerülő akadályokat és hiányokat, melyek a kor kívánalmainak s az emberiségnek szivén emésztő féregként rágódnak ; annál boldogitóbb érzület tölti be keblünket, midőn oly testületekkel találkozunk, melyek felkarolva a nevelés szent ügyét, — öszvetett vállakkal iparkodnak áldást árasztani az emberiségre. — Ily szellemi törekvés céljából a soproni alsó egyházmegyei tanítói testület, e folyó évi juliushó 5-ik napján, Farádon tartá egyleti értekezletét. Ugy hiszem a t. c. olvasó közönségnek kedves szolgálatot teszek ezen tanítói értekezlet részletes leírása által. Legyen szabad azért annak mikénti végbememeteléröl vagyis a tanácskozásnak érdekesebb tárgyairól átfutólag néhány szót mondanom. Legelőször is, nem hagyhatom említés nélkül azon nagy lelkesültséget, mely a tanítói lakháznál összesereglett 40—50 személyből álló egyházi és világi ügybarátok arcáin örömvonásokban mutatkozott. A közös lelkesültséget még magasabb fokra emelé "a tanácskozást megelőző rövid isteni tisztelet, mely a helybeli egyházban tarttatott, hol először is a tanítói testület a 12 változatú