Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

képileg ábrázolja a Jézus által véghezviendett s titkos és csudálatos dolgokat. A három halott az atyák véleménye szerint jelenti a büu három fokát, vagy a Jézus eljövetele idejében három eseményt. Nevezetesen Jaírus leánya, a Krisztus által felélesztett zsidó egyház ; továbbá a naini ifjú jelenti azt a magyarázatot, mely szerint Origenes magyarázta volna a csudákat, ha írt volna azokról, t. i. a mélyebb értelmet, meiy most halott, a koporsóvivők a betii szolgái. A Lázár feltámasztása jelenti az embernek az idő teljességében történendő mystikus feltámadását. A Jézus feltámadásánál ismét az atyákra hivatkozik, és azt mondja, hogy azok az egészet ugy fogták föl, mint jelképét Jézus szellemi feltámadásának, az irás betűjének sírjából, melyben három nap és három éjjel eltemetve feküdt , a prófétai számok mystikus jelentése szerint. Jézusról és tanítványairól azt mondja, hogy a mit tanítottak, jó, hasznos és népszerű volt, mert nem tanítottak egyebet, mint természeti törvényt, természeti vallást, a melyet aztán gyorsan el is fogadtak, mert az akkori nemzetek már beleuntak volt a babonába, megcsömörlöttek volt a papok nyomásától. Ha a keresztyének idő folytán Jézus igaz tudományát föl nem eresztik emberi találmányokkal, és ha egymást az egyház zsarnoki papsága által le nem igázzák : a világ bizonyára ritka boldogságban a természet, vallás és szabadság boldogságában részesülendett. — Voltaire, ki ez iratok megjelenésének éveiben Angolhonban volt, beszéli, hogy azokból csakhamar 30 ezer példány kelt el, és egész csomagok küldettek Amerikába. Woolston minden értekezéseért külön-külön 25 fontra és egy évi börtönre Ítéltetett, a fogságból is csak bánatpénz mellett szabadulhatott volna ki; de mivel ezt helyette senki le nem tette, a börtönben halt meg. Woolston müveire több mint 60 felelet íratott, s halála után is több tekintélyes tudós vitázott a csudák, különösen pedig Jézus feltámadásának tényleges igazsága fölött. XVII. Az eddig elésorolt deisták a ker. vallás egyegy körét tették vizsgálódások tárgyává, s a ker. vallásról csak helylyel-közzel nyilatkoztak, mi által előkészítették az utat arra, hogy a ki utánok következik az az egész vallásrendszert felölelje, s ezt tette T in dal Mátyás (1656—1733), egy lelkipásztor fia, ki a jogi tanulmányokat az oxfordi egyetemen végezvén, ugyanott egyetem seniorává választatott. A tüzeslelkü ifjú egyik tanára Dr. Hickes, és bizonyos római téritők befolyása folytán 1685-ben katholikussá lett, de két év múlva ismét visszatért az Anglikán egyház kebelébe. Munkáját 1730-ban névtelenül adta ki, ily cim alatt :a keresztyénségoly régi, mint a teremtés (Christianity as old, as the Creation ; or the Gospel a Republication of the Religion ofNature. London 1730.) Tulajdonképen e könyv csak első része lett volna egy nagyobb műnek, melynek második része meg nem jelent. Azonban ez igy is egy bevégzett egészet foglal magában. Tindal rendszerének főbb gondolatja e következő: a természeti vallás általában igaz, és minden vallás, tehát a ker. vallás is,csak annyiban igaz, mennyiben a természeti vallással azonos. E tétel két részi'e oszlik, az első szól a természeti, a második a p o s i t i v valllsról. A természeti vallás lényege szerint áll az Isten, és emberek iránti kötelességek teljesítésében ; mert az isten dicsősége, és az ember java két nagy és általános parancs, s mind az, mi vagy az Isten dicsőségére, vagy az emberek javára nem vonatkozik, nem vallás, hanem babona. Ekként vallás és erkölcsiség összeesnek, e kettőt azonban igy különíti el Tindal: erkölcsiség a cél; a vallás pedig eszköz (Morality the end of all Religion); vagy helyesebben : az erkölcsiség a dolgok észszerüsége szerinti cselekvés, mennyiben azt magában tekintjük ; vallás pedig szintén a dolgok észszerüsége szerinti cselekvés, a mennyiben ezt ugy tekintjük, mint Isten akaratját: vagyis a vallás az erkölcsiség gyakorlása az Isten iránti engedelmesség által. A vallás tehát moralitásban áll. S miben áll Tindal szerint a moralitas ? boldogságra vézérlo kötelességeink teljesítésében. Minden emberi cselekedetek a boldogságra törekvés elvéből folynak, a boldogság pedig a tökéletességben, ct zciz a természet tisztaságában gyökerezik. A cselekedetek célzata mondja meg azoknak jó vagy rosz voltát. Azok, melyeknek célja az emberi boldogságot előmozdítani, jók, az ellenkező irányzatúak roszak. Ezen erkölcsiségben álló, észen alapuló természeti vallás, általában tökéletes, s ennélfogva általános és öröktől fogva létező. Számtalan hagyományos vallások voltak, s nagyszámú felekezetek vannak, melyek egymást sarkalatos tévedésekkel vádolják, de abban mindnyájan megegyeznek, hogy van a természetnek törvénye, mely iránt engedelmességgel tartoznak; mert az olyan közös, mint a természet napja. A természeti vallás az ember minden tehetségeire nézve állandó szabály. S minthogy a viszony, melyben Istenhez és embertársainkhoz állunk, mindig ugyanaz, tehát a vallásnak is ugyanannak kell maradnia. Isten változhatatlan, az emberi természet is ugyanaz marad ; az ember és ember közti viszony is minden időben egy és ugyanaz ; ennélfogva a kötelességeknek is, melyek ezen viszonyból folynak, ugyanazoknak kell lenniök világ kezdetétől, világ végeiglen. Ha a legnagyobb jelesség, jelentőség, egyszerűség, egyetemesség és örökkévalóság valamely törvényt ajánlhat: akkor ezen tulajdonok kitűnően illenek a természet törvényére. Ily alkatú az igaz vallás. Minden a mi igényt tart a vallás nevezetre, s attól mégis eltávozik: babonaság. A babona sajátképen abban áll, hogy az ember egy mindentudó, és kegyelmes valóságot maga részére nyerhetni vél csekély, s magokban értéktelen dolgok által; melyeket céloknak tekint, jóllehet talán csak eszközök. Az esz-