Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

készséggel működés és előhaladás az öntökélyesülés és az uj nemzedék tökéletesítésének magasztos célja felé. Miután az egylet alakulhatásaért a szükségelt előmunkálatok s lépések már a mult év jun. 7-én B.-Füreden — s sept. 26-án Veszprémben tartott tanitói egybejöveteleken megtetettek, — m. u. nt. esperes úr által legközelebb tartandó egyh.megyei közgyűlésünk jóváhagyásának föltétele alatt, a tanitói egyletnek egy megyebeli lelkész elnöklete alatti alakulhatása engedélyeztetett, s a megtisztelő bizalom igénytelen személyemet ültette az elnöki székbe : most nem volna egyéb teendőm, mint az, hogy mint egyleti elnök a gyűlést megnyissam, s hozzá fogjunk a kebel forró szerelmével fölkarolt szent eszme megtestesitésének nagy és üdvös munkájához. De engedjék meg — ezt megelőzőleg — t. tanitó urak ! csak a legszűkebb keretű képben előadhatnom: miben kell önma'gunkat s ez általi közvetettségben a jövő kornak embereit is tökéletesítenünk. Iskolai rendszerünk régi, elavult, s már-már összeomláshoz közelgő épülethez hasonló. Sok és nagy a hiány, a hátramaradás. Ezeknek érzete és tudása szüli ez egyletet, s készt engem is, hogy szóljak az iskoláinkban használt tanokról, s ezek tanítása körül fölmerült hiányokról. Szavam — távol attól, hogy bárkit is sérteni akarna — általánosságban mondva: az igazság szava leend. Az olvasás levén alapja minden biztos ismeretnek mindenek előtt szólok 1. az olvasás-tanításról. Az olvasástanításnál két tanmód van használatban: a régi b e t üz é s i — melyet a többség, és az ujabb hangoztat á s i — melyet a kisebbség követ. Amaz a betűk megnevezésén kezdi, s hosszas és unalmas betüzési és szótagolási gyakorlat által képesiti a gyermeket olvasásra. Emez a hangok megismertetésén kezdi, ezután a betűk hangoztatása — nem meg nevezése — által vezeti olvasásra a gyermeket, a nélkül, hogy valaha szótagolt volna. Korunk tekintélyesebb tanférfiai a hangoztatási, irva-olvasás-tanitást fogadták el, az általa elérhető gyors és biztos siker tekintetéből — mint legjobb tanmódot. Méltányos hát a követelés, hogy a tanitó a jobb siker által ajánlt tanmódot kövesse az olvasástanitásánál. De Méltányosan várható az is, hogy az olvasástanitásához 2. a magyar nyelvtan is odacsatoltassék. Ez a kezdőknél eddig is gyakoroltatott, de későbbi használata teljesen mellőztetett. Nincs nemzet — melynél saját nyelvtana a népiskolákban is ne taníttatnék, mi sem maradhatunk hát e téren hátra. Hadd ismerje a magyar közember is nyelvének minden beszédrészét, s a használt jegyek jelentőségét, hadd tudjon saját fogalmazásával leveleket s más okmányokat is irni, hadd lássék meg beszédén a szabatos és következetesen összefüggő észjárás. Az olvasás-tanitásnak magyarnyelvtannal öszszekapcsolt tanitása után előtérbe jön a vallástanítás, a hit-erkölcs és szent történelem tanitása, 3—4. a hit és erkölcs tant illetőleg közohajtás az, hogy amabban ne annjira a gépies, a gyenge gyermeki lelket ölő magoltatás, mint inkább apróra szedett világos magyarázattal! tanítás által vezéreltessenek a tanítványok hitünk alaptételeinek ismeretére; — az erkölcstanból pedig az elvek legrövidebb értelmezése után — minthogy a tanításban inkább alaposságra — mint kiterjedésre kell ügyelni — a fösuly: Isten — magunk s felebarátaink iránti kötelességeink előadására fektettessék, hogy mély hitetlenségbe s erkölcstelenségbe sülyedt korunknak fejünk felett csaknem összecsapó vész árjából a gyenge növendékek — mint a jövő kor nemzedéke — megmentessenek, s mint erény példányképek ragyogjanak , visszaszállítván a földre az elveszett paradicsomot. 5. a szent történelemben egészen ellenkező iránynak érvényre emelése a kötelesség, mint a minőt jelenleg követünk. Ugyanis—mig az ó szövetségi történet a legbővebben, s az uj szövetségi itt-ott — szűkebb keretben adatik : addig a hitjavitás csak néhány tételben s magyar prot. egyházunk története pedig alig pár helyen taníttatik. Igénytelen nézetem e tekintetben az, hogy ne mellőztessék ugyan azó szövetségi történelem, de ebből leginkább az eset, s a váltság nagy müvével kapcsolatban álló eseményekre forditassék főgond ; az uj szövetségbőla Jézus életére s tetteire vonatkozók tanittassanak ; a legnagyobb suly pedig a hitjavitásnak s ebben főleg magyar prot. egyházunknak történelmére irányoztassék. Ez utóbbiból különös figyelemmel emelendők ki az egyházainkat ért üldözések, vértanuk s azon dicsők, kik fegyvert ragadva kivívták egyházunk szabadságát, önállóságát, s amaz erős alapjogokat, a melyeken az mind ez ideig rendületlenül nyugszik. Ezt tennünk annál mulaszthatlanabb kötelességünk, mert mi nemcsak keresztyén — hanem prot. keresztyén, még pedig magyar prot. ker. tanítók vagyunk, s mert igy, és csak is igy növelhetünk egyházunknak buzgó — áldozatra kész protestánsokat. A vallástanitáshos az 6 — 7 ima és énektanítást is oda soiozom, amarra megjegyzésem, mikép figyelemmel, értelemmel, buzgósággal .... emerre pedig, hogy ne gépiesen hanem hangjegy szerint tanittassék. Megemlítem legrövidebben az életben annyira nélkülözhetlen reáltanokat, is, melyek — bár a tantervben benfoglaltatnak, mind az által vagy nem taníttatnak, vagy legalább nem ugy, mint a sikerre nézve tanittatniok kellene. 8. magyar népünket mi által lehet az uralgó számtalan előítéletek s a babonaság vastag köde alól felszabadítani, hanem ha a népszerű természettan s ebből különösen a tüneménytan tanitása által ? ne hanyagoljuk tehát a természettan tanítását. 9. mikor volt jó honfiakra nagyobb szükségünk, mint épen önző korunkban, s mi által lehet tiszta honfiúi