Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

készséggel működés és előhaladás az öntökélyesülés és az uj nemzedék tökéletesítésének magasztos célja felé. Miután az egylet alakulhatásaért a szükségelt elő­munkálatok s lépések már a mult év jun. 7-én B.-Fü­reden — s sept. 26-án Veszprémben tartott tanitói egy­bejöveteleken megtetettek, — m. u. nt. esperes úr által legközelebb tartandó egyh.megyei közgyűlésünk jóvá­hagyásának föltétele alatt, a tanitói egyletnek egy me­gyebeli lelkész elnöklete alatti alakulhatása engedélyez­tetett, s a megtisztelő bizalom igénytelen személyemet ültette az elnöki székbe : most nem volna egyéb teen­dőm, mint az, hogy mint egyleti elnök a gyűlést meg­nyissam, s hozzá fogjunk a kebel forró szerelmével föl­karolt szent eszme megtestesitésének nagy és üdvös munkájához. De engedjék meg — ezt megelőzőleg — t. tanitó urak ! csak a legszűkebb keretű képben előadhatnom: miben kell önma'gunkat s ez általi közvetettségben a jövő kornak embereit is tökéletesítenünk. Iskolai rendszerünk régi, elavult, s már-már össze­omláshoz közelgő épülethez hasonló. Sok és nagy a hi­ány, a hátramaradás. Ezeknek érzete és tudása szüli ez egyletet, s készt engem is, hogy szóljak az iskoláinkban használt tanokról, s ezek tanítása körül fölmerült hiányok­ról. Szavam — távol attól, hogy bárkit is sérteni akarna — általánosságban mondva: az igazság szava leend. Az olvasás levén alapja minden biztos ismeretnek min­denek előtt szólok 1. az olvasás-tanításról. Az olvasás­tanításnál két tanmód van használatban: a régi b e t ü­z é s i — melyet a többség, és az ujabb hangozta­t á s i — melyet a kisebbség követ. Amaz a betűk meg­nevezésén kezdi, s hosszas és unalmas betüzési és szó­tagolási gyakorlat által képesiti a gyermeket olvasásra. Emez a hangok megismertetésén kezdi, ezután a betűk hangoztatása — nem meg nevezése — által vezeti olva­sásra a gyermeket, a nélkül, hogy valaha szótagolt volna. Korunk tekintélyesebb tanférfiai a hangoztatási, irva-olvasás-tanitást fogadták el, az általa elérhető gyors és biztos siker tekintetéből — mint legjobb tanmódot. Méltányos hát a követelés, hogy a tanitó a jobb siker ál­tal ajánlt tanmódot kövesse az olvasástanitásánál. De Méltányosan várható az is, hogy az olvasástanitásához 2. a magyar nyelvtan is odacsatoltas­sék. Ez a kezdőknél eddig is gyakoroltatott, de későbbi használata teljesen mellőztetett. Nincs nemzet — mely­nél saját nyelvtana a népiskolákban is ne taníttatnék, mi sem maradhatunk hát e téren hátra. Hadd ismerje a ma­gyar közember is nyelvének minden beszédrészét, s a használt jegyek jelentőségét, hadd tudjon saját fogalma­zásával leveleket s más okmányokat is irni, hadd lássék meg beszédén a szabatos és következetesen összefüggő észjárás. Az olvasás-tanitásnak magyarnyelvtannal ösz­szekapcsolt tanitása után előtérbe jön a vallástanítás, a hit-erkölcs és szent történelem tanitása, 3—4. a hit és erkölcs tant illetőleg köz­ohajtás az, hogy amabban ne annjira a gépies, a gyenge gyermeki lelket ölő magoltatás, mint inkább apróra sze­dett világos magyarázattal! tanítás által vezéreltessenek a tanítványok hitünk alaptételeinek ismeretére; — az er­kölcstanból pedig az elvek legrövidebb értelmezése után — minthogy a tanításban inkább alaposságra — mint ki­terjedésre kell ügyelni — a fösuly: Isten — magunk s felebarátaink iránti kötelességeink előadására fektettes­sék, hogy mély hitetlenségbe s erkölcstelenségbe sülyedt korunknak fejünk felett csaknem összecsapó vész árjá­ból a gyenge növendékek — mint a jövő kor nemzedéke — megmentessenek, s mint erény példányképek ragyog­janak , visszaszállítván a földre az elveszett paradi­csomot. 5. a szent történelemben egészen ellenkező iránynak érvényre emelése a kötelesség, mint a minőt je­lenleg követünk. Ugyanis—mig az ó szövetségi történet a legbővebben, s az uj szövetségi itt-ott — szűkebb keret­ben adatik : addig a hitjavitás csak néhány tételben s ma­gyar prot. egyházunk története pedig alig pár helyen ta­níttatik. Igénytelen nézetem e tekintetben az, hogy ne mellőztessék ugyan azó szövetségi történe­lem, de ebből leginkább az eset, s a váltság nagy müvével kapcsolatban álló eseményekre forditassék fő­gond ; az uj szövetségbőla Jézus életére s tet­teire vonatkozók tanittassanak ; a legnagyobb suly pedig a hitjavitásnak s ebben főleg magyar prot. egyházunknak történelmére irányoztassék. Ez utóbbiból különös figyelemmel emelen­dők ki az egyházainkat ért üldözések, vértanuk s azon dicsők, kik fegyvert ragadva kivívták egyházunk szabad­ságát, önállóságát, s amaz erős alapjogokat, a melyeken az mind ez ideig rendületlenül nyugszik. Ezt tennünk annál mulaszthatlanabb kötelességünk, mert mi nemcsak keresztyén — hanem prot. keresztyén, még pedig magyar prot. ker. tanítók vagyunk, s mert igy, és csak is igy nö­velhetünk egyházunknak buzgó — áldozatra kész protes­tánsokat. A vallástanitáshos az 6 — 7 ima és énektanítást is oda soio­zom, amarra megjegyzésem, mikép figyelemmel, értelem­mel, buzgósággal .... emerre pedig, hogy ne gépiesen hanem hangjegy szerint tanittassék. Megemlítem legrövidebben az életben annyira nél­külözhetlen reáltanokat, is, melyek — bár a tantervben benfoglaltatnak, mind az által vagy nem taníttatnak, vagy legalább nem ugy, mint a sikerre nézve tanittatniok kellene. 8. magyar népünket mi által lehet az uralgó szám­talan előítéletek s a babonaság vastag köde alól felszaba­dítani, hanem ha a népszerű természettan s ebből különösen a tüneménytan tanitása által ? ne ha­nyagoljuk tehát a természettan tanítását. 9. mikor volt jó honfiakra nagyobb szükségünk, mint épen önző korunkban, s mi által lehet tiszta honfiúi

Next

/
Oldalképek
Tartalom