Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

szerinti s ez az üdv-intézményre vonatkozik. Az apostolok tehát és Jézus jogosan használták föl azokat. Az uj-szövetséget illetőleg tanulmányai után azon eredményre jutott, hogy az apostoli intézmények Jézus feltámadása után 40 nappal, a tizenegy apostollal, szóval közöltettek a Sión hegyen, s mint olyanok kanonba tartoznak, és pedig mint főtekintélyüek. E mellett a kanonba tartozik még Kelemennek két levele, Barnabás és Hermás pásztor levele, Esdrás II. könyve és Ignác Polykarp levelei. (Irata ily ciinet visel: Primitive Christianity revivd. In four volumes. 1711.) Collins Antal (1676) Locke barátja, ki mint láttuk ezelőtt tizenegy évvel irta nevezetes munkáját: a szabad gondolkodásról, ismét föllépett, hogy bírálja egyfelől Whistont, másfelől, hogy saját nézeteit is kifejtse a jövendölésekről ily cimü munkájában : „Discourse of the Grounds and Reasons of the christian religion. Lond. 1724." Védi Whistont, mint tudóst és éleselmü férfit, és dicséri nyíltságát. Tovább menve kimondja; hogy nézet-külömbségeért nem lehet üldözni, mert a gondolkodás és irásszadadságot megkívánhatja Whiston mint ember, mint ker., mint protestáns, és főleg mint tudós bölcsész. Emiitett müveinek központja az, hogy a ker. föbizonyitéka a jóslatokból veendő, és hogy ezek allegoriai alapon magyarázandók. A vallásban minden uj kijelentés, minden változás — mondja Collins — egy korábbi kijelentésben gyökerezik, régi tökébe oltatik, mennyiben az új a régit, vagy kiegészíteni, vagy a kinövésektől megtisztítani tartozik. Akármely vallási intézménynek a teljes újdonság nagy hátrányára volna, s ép e miatt törekedett minden felekezet magának ős-régiséget tulajdonítani. E szerint a keresztyénség igazsága is az ó-szövetségben foglalt kijelentéseken nyugszik. Jézus csak mint ó-szövetségi Messiás kiván engedelmességet. Az ó-szövetség egyedüli kanona a keresztyénnek, mert az uj-szövetségi könyvek csak alkalmi iratok, s a keresztyénséget, csak alakilag tartalmazzák, a mennyiben az ó-szövetségben tanított keresztyénséget magyarázzák, világosítják és bizonyítják. Zsidóknak és keresztyéneknek eredetileg ugyanazon kánonjuk volt; az ős időben a keresztyének voltak a valódi és igazi zsidók. A keresztyénség alapcikke az volt, hogy a názáreti Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, az apostolok is -e cikkre alapitják a keresztyénséget, azt az ó-szövetségböl bizonyítván. Ha már e bizonyítékok érvényesek, a ker. vallás is az, ha nem : akkor hamis; mert az ó-szövetségi jövendölések nem teljesedtek be. A csudáknak a jövendölések nélkül nincs absolut bizonyító ereje. Hiszen a zsidók Jézust minden csudái mellett sem ismerték el Messiásnak, mert benne nem a jövendölt diadalmaskodó Megváltót látták. Es a pogányok, kiknek elsőben törvényszerint zsidókká kellett lenni, mielőtt a ker. vallást bevették, szintén számot tartottak Jézus messianitásának ó-szövetségi bebizonyítására. Most már az a kérdés, hogy az uj-szövetségi írók : jóslat-bizonyitása minő alapon áll? Felelet : általában az ó-szövetségi helyek képleges és allegoriai magyarázatán, mint azt Hugó Grotius tette. Voltak theologok, kik állították, hogy az apostolok úgynevezett allegoriai bizonyítása csak argumentum ad hominem; Collins ezekkel szemben azt állítja, hogy a keresztyénség, nem másként, mint allegoriailag van kijelentve az ó-szövetségben, mi miatt a keresztyénséget nem helytelenül hijják sokan : mystikusjuda-i s m u s n a k. íme rövid tartalma azon műnek, melyre három év alatt több mint 35 védirat felelt. A jövendölések magyarázata fölötti vita mind szélesebb kiterjedést vett, s körébe vonta a csudák fogalmát is. E két irány közt közvetítő. XVI. Woolston (Wulszton) Tamás (1669— 1731. jan. 21.), ki a theologiát a cambridgei egyetemen hallgatta, hol ritka becsületessége és tehetségénél fogva egyetemi társai előtt is köztiszteletben állott. Az allegorizálást korán elkezdte, ugy hogy az mintegy vérébe ment által. Hogy Philó és Origenes műveit tanulmányozta, abból gyaníthatjuk, mert röpirataiban hivatkozik rájok. Sőt Origenes (Origenes Adarnantius Renatus) nevében két levelet is intézett az angol theologokhoz latin nyelven, melyben inti őket, hogy „a betű megöl, a lélek az, mely megelevenít" (Origenes ugyanis az irás magyarázatban uÁTj't, <pú%r]-t és Tcveofxa-t különböztet meg.) Később a Quákkereket gúnyolta ki egy röpiratában. Végre annyira ment türelmetlensége, hogy az allegoriai magyarázat ellenei fölött bíráskodni akart ily cimü iratában: ,,Itélő biró egy hitetlen és hitehagyott közt." Értvén a hitetlen alatt Collins t, az apostata alatt pedig a régi magyarázati módtól eltávozott egyházat. Ebben az iratban be akarja bizonyítani, hogy a mózesi törvény és próféták képlegesen és allegoriailag Jézusra és a ker. egyházra vonatkoznak, és hogy a ker.-ség csak ugy igaz, ha bebizonyítjuk, hogy az ó-szövetségi iratok abban teljesedésbe mentek. Láttuk, hogy Collins is ezeket bizonyítgatta, de Woolston ennél is tovább megy, és 1727 — 1730-ig megjelent hat értekezésben, és két védiratban a csudákra is alkalmazza az allegorizáló módszert. Az evangyéliomnak tizenöt csudás elbeszélését veszi tárgyalás alá, azaz öt beteggyógyitást, a kereskedőknek templomból kiűzetését, a gadarai ördög-üzést; a megdicsőülést; a samaritan nővel való beszélgetést; a figefa megátkozását; a víznek borráváltoztatasát Kánában; és három halotttámasztást (t. i. Jaírus leánya, a naini ifjú, és Lázár feltámasztását) s végül Jézus feltámadását. A három feltámasztottra nézve például fölvesz Woolston minden lehető ellenvetéseket, s azután ki mondja, hogy ezekre az egyházi atyák nélkül felelni lehetetlen, ők pedig azt mondják, hogy e három csuda jel-