Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

hozandja gyümölcsét a gond és az ápolás, melyet az egyház a nyilvános életre fordit; mert ennek virágzása hibázhatlan hatással leszen az övére is. Ma már tapasztalati tény, hogy hazánk azon részeiben, hol az államélet hatalmasan kifejlődött, s mélyen behatott a nép közé, az egyházért s ezzel a keresztyénségért való lelkesedés is szemmel láthatólag növekszik. Tovább megyek. Ila az egyház őszintén elismeri a modern mííveltség kifejlődését, akkor belviszonyait is ngy kell rendeznie, hogy azok a saját polgárságának jó nagy részét képező modern keresztyének tényleges szükségeinek megfeleljenek, En ezt különösen két főpontra, a tanra és alkotmányra nézve mondom. A mi a tanitást illeti — az igehirdetést s általában a direct tanitást nem vélem innen kizárhatónak — nem az elmúlt századok, hanem a jelen keresztyéneihez kell beszélnie. En azt gondolom, hogy az egyháznak a mai keresztyénekhez, mint ilyenekhez, ugy kell beszélnie, hogy ezek őt fel is fogják, meg is értsék, tehát ezeknek saját nyelvén, ugy a mint ezek éreznek, gondolkoznak és beszélnek. Saját nyelvükön kell hozzájok közelebb liozni a minden századokon keresztül változatlanul maradt Krisztust. A modern keresztyének nyelvén való beszélésre van most szükségünk. A jelenkor keresztyéneinek Krisztust saját nyelvökön kell hirdetnie, tehát nem azon észjárással és formulákban, melyek több mint ezer év előtt a mi nézeteinktől a lehetőségig különböző keresztyénséget állítottak fel magoknak; különösen nem valamely oskoskodásszerü gondolatokban s formákban, egy szóval nem dogmatizáló modorban. Kortársaink is, és pedig részben nagyon élénken érzik az egyház tanításának szükségét, de ez az ő szükségük egészen másféle. Szemközt állanak a maga nemében egyedüli nagyszerű történeti eseményekkel, melyek által létez az isteni kinyilatkoztatás e világon. Ezek valódiságáról meggyőződni, s ezeket oly igazán és tökéletesen megérteni, a mint csak a rendelkezésünk alatti eszközökkel lehetséges (s e kettő nem választható el egymástól), erre van nekik szükségök. Ehhez nyújtson nekik az egyház minden erejéből segédkezet papjainak, mint ily dologban jártasoknak, szolgálata által. E munkájához azonban az egyház egyrészről csak azon meggyőződéssel foghat, hogy itt problémákról vagyon szó, melyeknek tökéletes megoldása mégsokáig nem éretik el, s még épen nem érhető el, másrészről pedig, hogy e problémák megvizsgálására csak eg3?"etlen törvény vagyon : az igazlelküség, a megvesztegethetlen igazságszeretet és rettenthetlen becsületesség követelménye. Az egyháznak e téren nemcsak szabadságot kell engednie, hanem egyszersmind határozottan szeretetteljes, áldáshozó véd szárnyai alá fogadnia ezt a szabadságot, mely a való hitnek elodázhatlan következménye. Mert ez (a való hit) nem gondolható másképen mint kapcsolatban azon biztonsággal, hogy tárgyai a legszorgosabb vizsgálódás által csak mindég bizonyosabbaknak, mindég nagyobbaknak, mindég szentebbeknek fognak találtatni. Ezen vizsgálódás az egyház vallástanilag képzett szolgáinak kötelessége, de ezek nem saját tudvágyuk, hanem az egész község lelki szükségletének kielégítése végett vizsgálódnak. A nem theologus községnek tehát maga részéről joga vagyon arra, hogy lássa, mily eredményt hozott létre a theologiai munkálódás. Hogy ezt a községtől megtagadni nem lehet, határozottan követeli a protestáns elv. Ha az egyház akár aggályosságból akár pedig kényelemből nem közli tudományos vizsgálódása eredményét a nem theologusokkal, vájjon hogyan viseltessenek ezek érdekeltséggel oly tanitó iránt, a ki habár buzgóan, de csak mégis magának tanul? Egyházunk az utolsó időkben e dolgot illetőleg, fájdalom, mit sem tett, s ez nem legcsekélyebb oka annak, hogy legtöbbnyire közönyösekké lettek iránta azok, a kik különben mélyen érzik a tudománynak, s épen a keresztyénség tudományának szükségét. Ennek máskép kell ezután lennie, s a dolog rendkivüli nehézsége, melyet én egyáltalában nem akarok kicsinyleni, nem szolgálhat érvényes alapul az elodázásra, mert itt az egyház tulajdonképi életfeltételéről vagyon szó. Ha a dolog ki nem vihető, akkor az egyház nem állhat fel tovább. Különös intézkedéseknek kell határozottan e cél elérése végett történniök, isteni tiszteleten kivüli összejöveteleknek, úgynevezett conferentiáknak tarttatniok, melyek kiválólag ily dolgok megrostálására és közzétételére rendeltetvék; és szükséges hogy e cél elérését előmozdító uj irodalmi ág alapittassék. A komoly jó akarat sokat vihet ki, s az alkalmas egyéneknek csak lassanként lehet