Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

és kell arra kiképeztetniök. Mert természetesen sok teendője vagyon egy oly egyház szolgájá­nak, mely feladatát az imént elsoroltak szerint ttizi ki. de a papi osztály is ily szolgálatokért ju­talmul érvényt, méltóságot és aránylagosan nö­vekvő elismerést nyer. Áttérek az egyház alkotmányára. En­nek is a modern keresztyének szükségletei sze­rint kell módosulnia. Szükséges tehát hogy a vi­lági keresztyénségnek e tekintetben ismegadas­sék az őt illető befolyás. A világi rendben nem pe­dig a papokban, nem az egyháziakban rejlik mai napság a keresztyénség életereje. Ez a modern meggyőződés. E meggyőződés következménye pedig az, hogy az egyháznak nem szabad theolo­gus-, nem papi egyháznak lennie, hanem kell hogy községi egyházzá legyen. Vezetésének te­hát nem szabad tulnyomólag a papok kezei kö­zött lennie, a kik most az egyszer sajátos hiva­tási képzettségöknél fogva a keresztyén dolgokat az egyház szempontjából, de épen ez által a ke­resztyénség jelen korszakában, viszásan itélik meg. Ez az u. n. községi elv, mely azután azt is követeli, hogy az alkotmány elég szabad tért és elég alkalmat nyújtson egyeseknek arra, hogy ezek az egyház organikus intézkedéseiben tevé­kenyen vegyenek részt. Ha az egyház egyszer tagjainak részvételét azok feladatának elintézé­sére igénybe veszi, a tapasztalás bizonyitja, hogy amazoknak az egyház iránt való részvéte sem maradhat ki. Minél inkább megfelel a szabadság­nak az egyház szervezkedése, annál biztosabban fog az egyházi érzület és patriotismus felvirág­zani. *) De, mint fenebb mondottam, az egyház, ma­gára hagyatva nem tehet meg mindent ügyünk­ben; ha ennek sikerültét óhajtjuk, akkor szüksé­ges, hogy ebben az egyháztól elidegení­tettek, mindenek előtt műveltjeink, a modern eszmék és törekvések férfiai is közreműködjenek. Mindenesetre ki kell lépniök az egyház iránti részvétlenségökből, s ha ez a leirt módon nyújtja *) A tagoknak az erkölcsi érzet iránti érdekeltsége mindég pontosan a szabadság és öntevékenység azon fokától függ, melyet ezen községi szervezet saját princípiumain belül tagjainak nyújt. Az egy­házi patriotismus e tekintetben pontosan követi a politikai hazafiság törvényét. feléjök kezét, akkor a nyújtott kezet hálával kell fogadniok. Mert hisz itt első sorban az ő érdekük­ről vagyon szó. Végre az egyházhoz és a keresz­tyénséghez való viszonyaikról most az egyszer komolyan kell eszmélkedniök, a helyett, hogy szo­kott visszaélés szerint, mint magában érthetőt, előre feltennék, miszerint rájok nézve ily viszony egyáltalábán nem létezik. Tisztába kell jőniök azon viszony felől, mely egyrészről a vallás, a ke­resztyénség között, más részről pedig ama méltó eszmék és célok között létez, melyeknek ok éltö­ket szentelik. Be kell látniok, ami igazán könnyen elérhető, hogy vallás nélkül egyáltalában nem le­hetséges emberhez méltó életnézet és célkitűzés, — liogy, történetileg véve a dolgot, azon morális esz­méknek és törekvéseknek, melyeket ők oly nagyra becsülnek, eredete és csirája a keresztyénségben rejlik, melynek történeti terén kivül azon eszmék és törekvések uralmából mit sem lehet találni. Fel kell nyitniok szemeiket, meg kell győződniök ama roppant befolyásról, melyet az egyház az emberi különösen az állami életnek mind fény- mind árnyoldalára gyakorol. Be kell látniok, hogy az egyház, habár nem tekinttethetik is a keresztyén közösség legfőbb eszményképének és céljának a földön,mégbeláthatlanideig a keresztyénség nélkülözhetetlen orgánumául fog szolgálni, s hogy épen azért annak, ki ezt erősnek akarja, az egy­házat is kell erősitenie. Azután még ezen általá­nos vizsgálódásokon kivül is minden egyesnek saját személyes szükségleteiről komolyan kell esz­mélkednie. Be kell vallaniok, hogy saját szemé­ly őket illetőleg a vallásos hitet, és pedig azt, mely közöttünk, keresztyének között magától ért­tethetik, mert anyánk tejével szíjuk magunkba, annál kevésbé nélkülözhetik, minél emberségeseb­ben mozditja az elő az ő céljokat, s hogy rájok nézve sem lehetséges más valódi jámborság mint a keresztyéni. Végre meg kell győződniök, hogy, ha igazi emberek akarnak lenni, jámbor, keresz­tyénileg jámbor közösségre és pedig mindent át­ölelő vallásos közösségre vagyon szükségök, olyanra milyet csak az egyház képes felmutatni. De mind ezen belátással nincs elég téve, még ennek megfelelő tettre is szükségünk vagyon. E tett véghezvitelére kell a mi modern műveltjeink­nek helyes belátások által felbátorodniok. Össze kell szedelődzködniök s ismét az egyházhoz és az 87 * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom