Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

Nyolcadik évfolyam. ^ 44. Jjp* Pest, oct. 29. 1865. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LiP. SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipótés szerb-utca szögleténföldszint. ELÓFIZETESI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; hel; Len a kiadóhivatalban. HIRDETESEK BIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 njkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. 5.-/ m, DR. ROTHE BESZÉDE AZ EISENACHI PROTESTÁNS EGYLETI GYŰLÉSEN JUN. 7-én. (Folytatás és vége.) Itt azonban némi korlátozás kikerülhetlen. Az egyház ugyanis a modern műveltséget mindenesetre csak azon határozott kikötéssel ismerheti el, hogy az magát az úr Krisztusnak és szellemének fegyelme alá veti, s hogy az egyháznak jogot ad s kötelességévé teszi, miszerint e fegyelmet rajta gyakorolja. Mert a sok keresztyéntelenség fölött, mikkel a modern műveltség, részben kiáltó módon, köztudomásilag szennyezve van, természetesen nem vakíthatja magát az egyház és nem szabad neki magát vakítania, már csak azért sem, mert a keresztyénség elég számos korábbi tüneményein észlelhet ezekhez hasonló sot még ezeknél feketébb szenyfoltokot is. A mi modern műveltségűnkben már csak azért sem maradhatott el a keresztyéntelenség által előidézett ezen tisztátalanság, mert e műveltség még oly kevéssé ismeri, az egyházhoz való tényleges viszonyát. Mindenek előtt oda kell az egyháznak minden erejét irányoznia, hogy tiszta tudata legyen a felől, miszerint összes műveltségünk lényegileg keresztyéni és a keresztyénség szüleménye. Az egyház itt sem fog legyőzhetlen akadályokba ütközni. Mert a mai műveltség, mihelyt egyszer az egyház részéről , ó'szinte elismerést és szíves rokonszenvet tapasztaland, örömest veszi annak nevelői működését is, ha különben ez eszélylyel történik. Nem sokára eléggé beismerendi, hogy az egyház mily nagy hasznára van. Természetesen az uj műveltség puszta elismerésénél nem maradhat az egyház, hanem szíves örömest tettleges részt kell vennie magában ezen műveltségben, s amennyire vallási eszközökkel teheti, segítségére kell lennie. Szükséges, hogy a nyilvános élet minden nemes törekvéseit előmozdítsa részvételével, közreműködésével és védelmével. A való életben is gyümölcshozólag kell magát hasznosítania ; most az egyházat sokan, és pedig nem épen mindig a legrosszabbak henyének tartják. Epén azáltal, hogy az államélet légkörében (legtágabb értelemben véve e kitételt) épít, épít legtöbbet a Krisztus művének mai történelmi állása mellett / > az Ur birodalmán. Es épen ez által leszen képessé, ezen életkörre, a népéletre egész összeségében igazán keresztyén szellemű hatást gyakorolni, tisztítva, javítva, e népélet sebeit gyógyítva s ezt magát felemelve. Ha pedig az állami, névszerint a szabadságot illető és az ezekkel szoros összeköttetésben levő industriális törekvések irányában ellenségképen lép fel az egyház, ha a politikai éssocialis reactio cimborájává szegődik: vájjon hogyan lehetne népünk vonzalommal iránta, ki a nép legszentebb érdekeit — és ezek valóban olyanok, hogy méltán megérdemlik, miszerint nagyra becsültessenek — nem hordozza szivében, sot őbenne a nép ezek elkeseredett ellenségét látja? *) Meg*) „Különösen említtetett, hogyan idegenitette el az egyház vagy inkább ennek sok papja magától a kortársak szivét azáltal, hogy nem csak korunk viszás törekvései ellen, hanem annak egész iránya, jogos és dicséretre méltó ügyekvés e ellenében is ellenségképen lép fel, — hogy egy oly egyháznak, mely az ujabb kor egész szellemi vívmányát tagadja, mennyire lehetetlen a nép müveit rétegében gyökeret verni, holott inkább a korunkbeli nemesebb és jobb törekvésekkel karöltve haladni s ezeket saját cél-