Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

/ nyilatkozatunkat, sőt biztos tudomásunk szerint, beismeri Csurgó melletti érveinket. És ha nekünk nem lett volna jogunk közügyünkhöz meggyőződésünk szerint szóllani, szóllani nyiltan, őszintén, szabadon, miben fölhivattunk, hát a veszprémi egyh. megye, mely hozzánk hason testület, hol vett jogot felettünk bíráskodni? eljárásunkat helyteleníteni ? De ez észrevételt mi koránsem helytelenítő szándékból tesszük, mert elismerjük szabadszólási sőt itélethozási jogát; tesszük csak azért, hogy saját érve helytelenségét tüntessük föl. Azonban, midőn b.-somogyi egyh.megye érveit fehordotta, nem Ítéletet mondott, csak a felette álló egyházkerület kimondandó ítéletének útjait egyengette, ép ugy mint a veszprémi egyh.megye egyengette volna, ha a megrovás helyett legalább is egyetlen érvet ie hoz fel Csurgó ellen. Ennyit egyh.megyénknek nem ugyan megbízásából de nevében. Van még azonban a cikknek egy végpassusa, mely így szól: „A veszprémi egyházmegye, csak is azon egyháznak ad előnyt, mely a többi egyházak terhelése nélkül, önererejével vállalkozik, egyházkerületi vagyis alá helyezendő tanitóképezdének fölállítására," s ezt nem tehetek róla hogy nyiltan egy e.megye által kimondatván, szó nélkül nem hagyhatom. Mert ha csak annyit mond a hon legszebb földjét lakó veszprémi e.megye a mennyit fönebb „a felállítás boldogabb időre halasztandó" lelkem szomorúságában imádkozom a boldogabb időért: de midőn beismeri, hogy e boldogtalan időkben is lehet egyes gyülekezetekben annyi lelki erő, annyi hő buzgalom, hogy önerőíeszitésökkel is vállalkozhatnak, sőt erre fel is hív egyes gyülekezeteket, tehát beismeri a lelkierő teremtő képességét, s mégis egész egyházmegye, annyi értelmiség, — vagyon, s egyes valódi lelkesekből álló testület, képtelenné nyilvánítja magát csak együttleges segélyező hozzájárulásra is,— holott az egész teherből egyetlenegy krajcár esnék egy lélekre, — ezt hogy többet ne mondjak, a közügyekhezi szóihatás jogánál fogva, oly protestáns ellenes nyilatkozatnak kell kimondanom, mely ellen a valódi önérzet igy kiáltott volna fel, hogy megszületni közszégyenünkre ne engedje: „köszönöm a kegyelmet, nekem jog kell, hogy létem alapjait fentarthassam, henyének a sült galamb!" Nem akarok dicsekedni egyházmegyénkkel, sőt van elég szégyenelni valónk, hogy mi is inkább emberek, mint keresztyének vagyunk; nem hivatkozhatom népünk műveltségére sem, melynél a veszprémi előbb áll; az idők járása is megnehezült felettünk is; s nekünk a pápai gymnasium mellett egyedül saját terhünk Csurgó: s mégis belátva a képezde mindennél égetőbb szükségességit, melyhez képest p. o. jogakademiánk csak luxus cikk, nem aránylag de roppant áldozattal ígérkezünk járulni fölállításához, s járulni Csurgón, nem azért hogy miénk legyen, mert Pápán is csakúgy a miénk lesz az, de azért mert egyéb előnyök felett, csak itt látjuk viszonyaink közt felállithatónak; s anélkül hogy azt mondanók, hogy ha miénk nem lehet megvonjuk t©le köteles tartozásunkat: azt hiszem a b.-somogyi e.megye re'széről ez oly eljárás, melyet hiu versenyzésnek egyáltalán nem kellene bélyegezni, hanem inkább némi példaképül tekinteni, s ha direct adó által nem sikerül, 2— 3000 frtnyi tőkének kérve, koldulva összegyűjtése által is, a szent célt, — melyet a többi testvérkerületek mellett csak mi nem értünk még el — megközelíteni segíteni : mert bizonyára, ha az ember szívesen igyekezik, az Isten megsegíti! Körmendy Sándor. -—— «aa TÁRCA. ÖRÖMNAP EGY PROTEST. LELKESZ ÉLETÉBEN. Az úrnak szőlejében hiven sáfárkodó protest. lelkész önzetl en fáradozásaiért mindig öntudatában találja a legédesebb jutalmat. A szellem mezején munkálkodó magvető ritkán látja az általa elhintett jó magot terebélyes fává növekedni, melynek ágai alatt öregségében biztos menedéket találhat az élet napjának égető sugarai ellen. Az önföláldozó működés sikerének koronáját a szellemi harcos ritkán nyeri el életében, — s igy az elismerés, a hálának virága is többnyire csak — sírjából fakad. Minél ritkább, annál dicsőbb jelenség azért az, mi dön a lelkész hivei részéről az elismerő hála, a kegyeletteljes szeretet kétségbevonhatlan nyilatkozataival találkozik ; s valódi örömünneppé lesz Krisztus hű szolgájára nézve azon nap, melyen a nyáj pásztora iránli szeretetének bizonyságát adja. Ily örömünnepet ült f. é. oktober hó 1-ső napján nt. Poszvék Keresztéiy, soproni evang. lelkész, soproni lelkészségének 25 éves jubileuma alkalmával. O mindig meggyőződéséhez s hivatásához hű ragaszkodással, lelkiismeretes buzgósággal, zaj nélküli igénytelenségben élt hivatalának. Vészteljes felkők nem egyszer boriták életének egét, de hitének napját el nem homályosithaták; fényes ajánlatok tétettek neki, próbára tevén jellemét, de meggyőződését meg nemingaták; számtalan viszontagságok sujták családját, de bátorságát meg nem törhették. Buzgó apostolkodását hirdetik a virágzó „evang. testvéregylet," mely a gyámoltalan betegek ápolását tűzte ki magának dicső célul; ,,az evang. árvaház" s más jótékony intézetek, melyeknek fölállításában ö tettleg részt vett s melyeknek élén jelenleg is áll. Ezen, az életnek terhe alatt megőszült lelkipásztornál, ki nem gyanitá, hogy rajta kivül valaki e napnak jelentőséget tulajdonitana, oktober 1-én reggel egy számos tekintélyes gyülekezeti tagokból álló küldöttség jelent meg; melynek élén nt. Petrik T. T. lelkész s lyceumi tanár meghatólag tolmácsolta a gyülekezet örömét, háláját s forró kívánságait, s példabeszéd, 25, 11 („mint az aranyalma az ezüst rostélyokban, olyan az alkalmatosan