Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

mondott ige") alapján az ünnepeltnek érdemeit sorolván elő, tisztelete jeléül a gyülekezet nevében egy 50 aranyt tartalmazó csinos ezüst szelencét nyújtott át. Isten házában az elérzékenyült lelkész meleg szavakkal tolmácsolta szive érzelmeit, a hallgatók meleg részvétével találkozván. Oly ünnepély volt ez, melyen mindenki meggyőződhetett arról, miszerint a protestáns lelkésznek minden gazdagsága, legédesebb jutalma s földi boldogsága nyájának iránta való bizalmában, kegyeletessége s szeretetében rejlik, —r. Nagytiszteletü szerkesztő úr ! Folyó hó 9 ike örömteljes nap vala egyházi életünkben. Mert a reform, hitvallásra a mult hó közepén áttért főtisztelendő nagyságos Arenstein József úr, kegyes rendi áldozár, bölcsészettudor, magyar tud. akad. lev. tagja, oktatás ügyi tanácsos, Ferenc József s a francia császári becsületrend vitéze stb. ugyan ez időben, szinte a ref. vallásra áttért bécsi lakos nagyságos Erdl Mária úrhölgygyei, nálunk és általam, előbb az úri sz. vacsora felvétele által vallásunkba megerősitve, a szeretet oltáránál, a vallás áldásai között örök hűséget esküvének. Az ünnepély szokatlansága szép számú hallgatókat gyűjtött az úrnak házába, a hol is, a szerető pár imái s örömkönnyűi közé a magunkét is vegyitök, buzgón kérve jó Istenünket, hogy legyen hervadatlan e nemeslelkü pár szövetség koszorúja, legyen zavartalan házas éltök boldogsága !...... mert e szeretet, mert e frigy — mint tapasztalánk — a sziv benső vonzódásának virága s gyümölcse vala! Első le'pésök is áldásos volt! Áttérésük emlékére a pápai ref. főiskola tanitóképezdéjére 1000 frt a magyar tud. akadémiára 2000 frt, a sümeghi reáliskolára 5000 frt, szegény egyházunknak egy értékes, kivül aranyozott ezüst kelyhet, tányérral együtt az Úr asztalára ajándékozának, még a helybeli szegények javára kezemhez 20 frtot tevének le, s e mellett birjuk szavukat jövőbeni pártfogásukra. Egyházam hálája s a szegények könyüi kisérnek téged nemes pár! életutaitokon, forrón óhajtva, hogy e magyar hazába telepedve le hazánk s egyházunk javára s diszére sokáig éljetek! Nem hallgathatom itt el tekintetes Ramazetter Vince sümeghi r. kath. földbirtokos úr s magas míveltségü nejének ez ügy körül tanúsított minden felekezetességen felül emelkedett buzgóságát s szives készségét, mint a kiknek vendégszerető úri házánál mind végig rokon keblekre talált az egybekelt pár, és a kiknek badacsony szőlőhegyi villájában az esketés után fényes vendégkoszorii jelent meg az az ünnepelt pár bucsulakomájára. Zánka, sept. 23. 1865. Thúri Károly, reform, lelkész. GYÁSZHÍR. BÉKÉS, Oct. 3. 1865. Folyó évi Sept. 26-án gyász ünnepélynek volt a Békési h-h. egyház, Bánatosan megilletődött osztályrészese. E napon kísérők örök -nyugalma helyére, fentérintett egyház egyik szeretve tisztelt lelkipásztorát , néh. Elekes András urat, életének 71-dik évében. Messze terjedt élet- és hivatali pályája az idvezültnek, a vallás, haza s emberiség, s kiválólag a szenvedő emberiség oltáríra rakott áldozatok hosszú áldásos sora lévén: vidékről mint helyből öszvesereglett nagyszámú halotti tisztességtevő gyászkoszorú, s a békésmegyebeli h. h. lelkészi kar állá körül, gyászt öltve, az úrban elnyugodott érdemteljes agg lelkipásztortárs sötét hamvboltját, s tiszteié azt meg, egy-egy méltán ontott meleg könycseppel. Valóban a nemes elhunytban az egyház, s társadalom, a közügy ritka buzgalmú s erélyű bajnokát, a jók javát; szeretett övéi, bánatosan kesergő özvegye Kovács Anna asszony 40 évi hü élettársát ; gyermekei: Anna tek. Kiss Károlyné, A p o I-lonia, tek. Mészáros Józsefné, Antal Albert és István, a legszeretetteljesebb jó atyát méltán siratják kesergik, gyászolják. Született, a boldogult nt. férfiú T.-Sz.-Miklóson 1794-ik évben. A szülőföld nyújtotta gondos elemi képzés után, a gymn. tanfolyamot M.-Túron végzé. Innen a debr. főiskola növendékei közé iratta be magát. S miután itt, a minden tanintézetben igen jeles ifjú contrascribai s seniori hivatalt viselt: iskolai pályája bevégzése után, csakhamar, az *824-ik évben, előbb helyettes, majd egy év múlva rendes lelkészül hivatott, s választatott meg, a a békési h. h. népes gyülekezet által. Negyvenegy évig viselt e sz. hivataloskodás mezején, részint mint hatékony működésű lelkipásztor, részint a békés-bánáti h. h. egyházmegye kormányzó testületében, mint tanácsbiró, főjegyző, s végül mint, a legközelebbi nehéz próbáitatásoknak kitett prot. anyaszentegyház legválságosabb korszakában, törhetlen jellemsiilárdságu t. esperes, nevének emez egyház s egyházmegye történetkönyvében, egy tiszta lapot méltán kiérdemelt, s kétségtelenül biztosított. A gyászszertartást a háznál, nt. Csáki Benjámin, f.-gyarmathilelkip. úr nyitá meg rövid megható könyörgéssel; folytatták a templomban, nt. Tatár János szeghalmi s t. Szabó János k.-tárcsái lelkip. urak. Az első, ékesen kidolgozott s nemes sz. hévvel elmondott hathatós beszédében, a 2. Tim. 4. 7. 8. v. alapján, szólott a harcról, küzdelemről, melyet a dicső hivatását felfogni tudó, ev. h. h. lelkipásztornak viselni, folytatni kell; majd a fegyverekről melyekkel, — s a jutalomról melynek reménye alatt harcol. A másik tiszt, szónok, szokott kedves modorában szóllott, a hü lelkipásztor áldásos működéséről s jutalmáról. Végül a sirnál t. Csák János vésztői lelkip. úr, rövid megható, valóban szép imával zárá be a gyászünnepély szertartásait ; nem hagyatván egyszersmind megemlitlenül, hogy e gyászünnepélyt, a békési jeles dalárda szivetjáró gyászzengelmeivel sokszorosan emelé, s meghatóbbá tevé. Áldás s szelid béke lebegjen, a közfájdalom részvétes érzésével sirba kisért, s nemes küzdelmeiért menynyei jutalma elvételére hivatott agg lelkipásztor hűlt porai fölött!!! —er— ' - FIGYELMEZTETÉS. Tudatjuk a t. olvasó közönséggel, miszerint O s zterlamm Károly könyvkereskedő úrnál Tóth