Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

jogsérelmek terjedelmes boncolgatását, örvendetesebb tapasztalatait sorolta elő, kiemelvén különösen azt, hogy a selmeci és besztercei tanodák látogatása alkalmával, a tanárok ügyszeretetével, s a növendékek sikeres elöhaladásával találkozott. A többi, s ujolag tárgyalandó ügyeknek ismertetése után H a u b n e r superintendens ő főtisztelendösége emelt szót, s a fájdalommal szomorú érzéseket ébresztő hangján mondá: mikép most sem volt szándéka részt venni az egyetemes gyűlésen, mikép nem volt szándéka elfoglalni elnöki székét, melybe őt — ugy mond — inkább résztvevőinek kegyelete, mint saját érdeme ülteté ; mert — ugy mond — hajlott kora őt már szótalanná teszi s igy az ügyekhez, mint azt óhajtaná, hozzá nem szólhat; továbbá azért, mivel az egyház kormányzatát biztos kezekben látja letéve s mivel az ő helyét oly férfiak tölthetik be, kikben megnyughatik az ő lelke. Miután azonban, mult évi gyűlésről való elmaradása miatt némelyek részéről az egyház iránti közönyösséggel gyanusíttatott, megjelent, hogy megmutassa az egyetemes gyűlésnek, hogy nem a közönyösség volt oka elmaradásának, mert valamint eddig mindene, élete is az egyház szolgálatára állott, úgy ha kívántatnék életét ezentúl sem veszi semmibe az egyházért: de egyedül az agg-korral járó elerőtlenedés, mely miatt az ügyekhez kellőképen szólania lehetetlen. S ha — folytatá — most sem talál szólani, legyen iránta elnéző a gyűlés. Miután az ősz Simon, a jelenlevők résztvevő s áldássohajjai közt foglalta el székét, a határozott beszédmodoráról ismeretes, pestvárosi esperesség felügyelője K u b i n y i Ferenc ő nagysága vette át a beszédet, indítványozván: hogy miután 0 Felségének, a jogfolytonosság elismerése s az országgyűlés egybehivása által hozzánk fordult jóakaratában kétkednünk nem lehet, nem szabad; hogy miután édes hazánk alkotmányával összefort egyházunk, jogainak természetes élvezetébe lépni fog; — gondoskodjunk mindenek felett, hogy az országgyűlésen annak idején tárgyalandó egyházi ügyek elővételéig, az egyházunkra nézve szükséges javaslatokat készitnök el s hogy addig is, egyházunk nyugalmát folytonosan zavaró s a pátensből eredő visszaélések teljes megszüntetését O Felségénél küldöttségileg kérjük. Ez indítvány elfogadtatván, az intézkedés ez értelemben történt meg, azon hozzáadással, hogy az elsőre nézve, reform, testvéreinkkel egyetértőleg egyengessük egyházunk boldog jövendőjének útját. Ezek után a főt. superintendens urak adták elő, kerületeiknek az egyetemes gyűlés elé tartozó ügyeit. Legfeltűnőbb s legmeglepőbb vala ft. Székács superintendens úrnak, a bányakerületben felmerült patensmozgalomról szóló előterjesztése, a mennyiben nem akartuk hinni, hogy ezzel, a jelen viszonyok közt találkoznunk kelljen. Ez előterjesztés szerint az ó pazuvai lelkész, ki az autonomia ellen kiadott röpiratával és személyes működésével a katonai végőrvidéket, a bányakerülettől elszakasztani s Kuz mányi patentalis superintendens járma alá hajtani célozta, ebbeli szándékában ft. usperintendens és f. Sontagh Kálmán vallási ügynök uraknak erélyes intézkedése s a helyszínén való bátor megjelenése által véglegesen meghiusíttatott, az illető atyafi, a zimonyi parancsnok előzékeny segélynyújtása folytán, autonom érzelmű lelkésztársai előtt kérdőre vonatván. — Továbbá a felső sztregovaiakat (Nógrádmegyében) a pátens elfogadásától visszatartani nem lehet. Az indok, mely miatt ezen testvéreink a hűtlenség vétkébe estek, szellemi szegénységökről tesz tanúságot. — Ok ugyan is elhalt öreg lelkészök végrendelete folytán az erkölcstelenség miatt pörbe fogott bethléri papot választották meg lelkészül, csakhogy a végrendeletben e feltételhez kötött 500 frtot egyházuk részére megnyerjék- Hiába való volt a nógrádi buzgó esperes közbenjárása, figyelmeztetése, — ők elvesztek. — Végre Bácskában á egyház adta fel erkölcsi méltóságát, s az apáktól reájok szállott drága örökségét az autonomiát. A mozgalom Petrovácon keletkezett; melyet a végkép elgyengült lelkész mellett működő segédlelkészek Mrva József és Valach Mihály támasztottak, azért, hogy hat évi hivataloskodásuk óta sehol sem sikerült lelkészségre jutniok s igy a pátenst s Kuzmányit találták oly eszköznek, mely célúkhoz segitendi. Hogy az 5-dik egyház, nevezetesen Kiszacs el nem esett, az az ottani fiatal lelkész Stelczer Frigyes éberségének s bátorságának tulajdonitható, ki életveszélylyel mentette meg egyházát (lásd a következő cikket). Jelen levén ő is a gyűlésen,, superintendens úr által bemutattatott s megéljeneztetett. A tiszáninneni kerület részéről ft. Máday superintendens úr, többi közt a pongyeloki autonom egyházat emliti, melynek paplakát az egyházi forumokon rég elitélt Sztameez nevü patentalis lelkész, még mai napig is bitorolja, a világi elöljáróság mind eddig megtagadván végképi elmozditatására a karhatalmat. Hasonló és ismert esetek jelentettek fel a dunáninneni kerület részéről, hol a Hodzsák és Hurbanok élnek az úrnak oltáráról. Az időt azonban elérkezettnek hiszszük, hogy másként lesz velők ezután. Ezenfelül a pesti egyesült theologiai intézet ügye került tárgyalás alá, mely abban végződött, hogy miután az előfordult nehézségek miatt kénytelenek vagyunk a térről viszszavonulni, a pénzalap kamatozásra adassék,, mig majd idővel ugyancsak Pesten egy önálló theol. facultas létre fog jöhetni. Ezek voltak tárgyai az első napi gyűlésnek. A bácskai patentalis mozgalom. Hogy édes hazánkban, a legközelebb fölmerült örvendetesebb jelenségek s jobb jövővel biztató intézkedések mellett a patentalis mozgalmaknak mint lehet tere, azt megütközéssel kicsoda ki ne kérdené ? S mégis ugy van. A kiszacsi ev. lelkész t, Stelzer Frigyes következőleg ir az evangéliknak, az autonom szellemű sláv lapnak. Midőn f. é. sept. 13-án korán reggel rövid utazásomból haza értem, arról értesültem, hogy Kuzmányi Károly patentális superintendens úr még azon napon ér-