Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-10-15 / 42. szám
monda a történelmi valóságot majdnem egészen háttérbe szorította. *) A két próféta működése 70—80 évi időközre terjed ki Akhábtól Joásig (918 — 840 Kr. e.) s ezen egész idő alatt hatalmas befolyást gyakorolnak a közügyeknek ugy belső mint külső viszonyaira, mert a mind jobban elharapódzó bálványimádás ellenében a Jehova-cultusnak minden körülmények közt diadalt szereznek. Illyés története 1 Kir. 17 — 2 Kir. 2. olvasható és alapvonásaiban következő : A történelem minden bevezetés nélkül lépteti föl Illyést, midőn nagy szárazság idején Akhábnak hirdeti : lf Él a Jehova, Izraelnek Istene, kinek színe előtt állok, hogy ez években sem harmat, sem eső nem lészen, hanem csak az én beszédem szerintE bátran ejtett fenyegetés után egy ideig semmi dolga Illyésnek Izráelben és isteni utasításra legközelebb Kerith patakánál rejtezik el, a hol a patak itallal, hollók pedig eledellel látják el. Midőn egy év leforgása után a nagy szárazság miatt a patak kiapad, Jehovától uj utasítást kap, hogy menjen phoeniciai Sareptába, a hol is egy ottani özvegynek megparancsolta Isten, hogy a próféta élelmezéséről gondoskodjék. Illyés az özvegyet a legnagyobb ínségben találja, de az ő parancsára a liszt a vékában és az olaj a korsóban egész éven át ki nem fogy; ezenfelül, midőn ottlétében az özvegy fia meghal, ezt a halálból feltámasztja. — Harmadik évre fordulván, megparancsolja Jehova Illyésnek, hogy mutassa magát Akhábnak, mert most már esőt akar adni az országnak. Akháb az ő házmesterével, Abdiással épen akkor bejárja az országot, mindenik más úton, hogy legelőt keressen a baromnak. Ez az Abdiás titokban híve a Jehovának és midőn a boszut lihegő Jézabél királynő a Jehova prófétáinak kiirtását vette célba, ő százat azok közül elbujtatott és élelmükről gondoskodott. Ezen Abdiás találkozik most Illyéssel, kinek felszólítására bejelenti őt Akhábnak. Ez meglátván a prófétát, e szavakkal fogadja: „Te vagy-e az, ki megnyomorítod Izráelt ? Es amaz mondá: Nem én nyomorítottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza, kik elhagytátok a Jehova parancsait és a Baált követtétek Illyés felszólítja most Akhábot, hogy Baál 450 és Asztarte 400 prófétáját és egész Izraelt híjjá össze a Kármel hegyére. Itt aztán szól Illyés a néphez : „Meddig sántikáltok kétfelé f Ha Jehova az Isten, kövessétek öt; ha pedig Baál, kövessétek aztAzt indítványozza aztán, hogy két tulok közül válaszszanak a Baál prófétái egyet áldozatul istenüknek és tegyék a fára, de tüzet ne rakjanak alá, ő is választ egyet a Jehovának és hasonlót cse*) A királyok könyvei közel háromszáz évvel Elizeus halála után írattak, ugy hogy az elbeszélt események 4s az elbeszélés között a két zsidó birodalom elpusztulása, és a nemzet államéletének végmegszüntetése esik és épen nem csodálkozhatni, ha a legszélsőbb megaláztatás és nemzeti nyomor közepett a múltnak jeleseit a hazafias érzelem a legrendkivülibb dicsfényben tüntette fel. lekszik vele, s akkor „a mely Isten meghallgat tüzadással, az legyen az Isten.1 1 A nép jóváhagyá az indítványt és a Baál prófétái hiába törik magokat, hiába kiabálnak reggeltől estig; de, semmi szózat nem vala, sem ki felelne nekik.i ( És szói nekik Illyés gúnyolódva: „Kiabáljatok nagyobb szóval; mert hisz Isten ö ! de tán elmerült, tán elfoglaltatnia van, vagy uton van, vagy talán épen alszik és majd fölébredMidőn aztán a Baál papjainak minden erőlködése siker nélkül maradt, akkor Ilyés helyre állítja Jehovának lerombolt oltárát, körülveszi árokkal és ráteszi a fát és e fölibe a feltagolt tulkot, három izben le • önteti az egészet vizzel, ugy hogy az árok is megtelik vizzel és odajárulván Ilyés szól: ,,Jehova, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene ! ma tudassék meg, hogy te vagy Isten az Izraelben és én a te szolgád és hogy a te parancsolatodra cselekszem mind ezeket. Hallgass meg engemet Jehova, hallgass meg engem; hadd tudja meg ez a nép, hogy te Jehova vagy az Isten és te téritetted meg ismét az ö szivüket. Akkor leszálla a Jehova tüze és megemészté az égőáldozatot és a fát és a köveket és a port', a vizet is, mely cte árokban vala felnyalá. Látván ezt az egész nép arcra borida, és mondá: Jehova, az Isten! Jehova, ö az Isten ! Es monda Illyés nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit ; senki ne meneküljön közülök. És megfogák őket és alávivé őket Illyés Kison patakához, és megölé ott őket.1 ' Most itt az idő, hogy vége szakadjon az évekig tartott szárazságnak. Hatszor elküldi Illyés szolgáját, hogy nézzen a tenger felé, nem borul-e az ég? de az semmit sem lát. Hetedízben pedig szóla : „íme egy kis felhőcske, mint egy ember tenyere jön fel a tengerből. Es mondá : Eredj föl, mond meg Akhábnak: Fogass szekeredbe és menj le, hogy el ne fogjon téged az eső." Csakugyan alig van Akhábnak elég ideje, hogy a szakadó eső előtt a közelfekvő Jezréelre érjen. (Folyt, köv.) — — BELFÖLD. A F. ÉV OCT. 5-kén PESTEN TARTOTT EV. EGYHÁZ EGYETEMES GYŰLÉSE B. Prónay Gábor őméltóságának, mint a magyar ev. egyház egyetemes felügyelőjének jobb jövendővel kecsegtető beszéde által lön megnyitva, a melyben reménytelve biztatá, az egyház helyzetét szivükön viselő, szép számmal egybegyűlt egyházi és világi tagokat azzal, hogy a beállott kedvezőbb viszonyoknál fogva, egyházunk önkormányzatán ejtett sérelmek orvoslását s a jövőben ugyancsak annak, teljes épségben hagyását annál inkább reméli, minthogy személyes közbenjárása folytán sikerült O Felségétől eddig is több ügyre nézve gyökeres orvoslást nyerni. S miután — ugy mond — a megváltozott viszonyok következtén eddigi szomorú helyzetünk jobbra fordulása teljes bizodalommal várható, elhagyván egyházunk állapotának bővebb ismertetését a