Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

kadva lenni a keresztyénségtől és a vallásos hittől. Ellenkezőleg- mindég snlyt és mélyen érzett súlyt fektetnek arra, hogy Krisztusról neveztessenek és a keresztyénséghez tartozzanak, habár másfelől magok bevallják, hogy nem tudnak, mit kezdeni a keresztyén egyházzal. Gryakran igen élénk érzetével birnak annak, hogy nemünknek, lia ugyan emberekhez méltó létben akar részesülni, a vallásos hitre nélkülözhetlen szüksége van, nemcsak az emberiségre, mint egészre, hanem különösen és személyesen magokra nézve is. Csakhogy mindennek világos és tiszta tudatával nem birnak; vallás és keresztyénség náluk rendesen puszta érzelem dolga, mely mihelyt értelmileg kiképzett fogalmak alakjában lép elibük, róla tudni nem akarunk. Ettől eltekintve azonban vannak köztük nem ritkán valóban nemes és mély vallásos hangulatu természetek és nagyobb részt a Krisztusi hittől nem épen távol állnak Nagyon eltévesztenők azért a dolgot, ha a messze elterjedt egyháziatlanságban, a korábbi időkkel összehasonlítva, mai nemzedékünknél a keresztyénség hévmérsékének csökkenését látnók. Mert ama „jó régi időkben" a mi egyháziatlanaink helyett az egyház nem kevesebb szokásbeli keresztyéneket számlált. A nagy tömeg megmaradt az egyház és a keresztyénség mellett, mert mást nem tudtak és nem volt az ő dolguk e tárgyak felett fejüket és szivüket törni. Hogy ezen egyháztagok, bár az egyház hite ellen semmi kifogásuk nem volt, azaz eszméletlen elfogadták, bármikép hangzott, erkölcsileg és kiváltképen keresztyénileg tekintve, nem értek többet a mai egyháziatlanoknál, sőt nagy részt kevesebbet, az nyilvánvaló, világos. Ezen elmélkedések azonban korántse szolgáljanak arra, hogy azon veszedelem nagysága előtt szemet hunyjunk, mely az egyháziatlanságban mind magokra az egyháztól elidegenedettekre, mind az egyházra nézve rejlenek. Amazok ugyanis, bár mily közel álljanak is az Isten országához, jól vigyázzanak magokra, hogy az egyháztól való elidegenedésök utoljára a keresztyénségtől való elidegenedéssé ne fajuljon, épen azon nem tisztázott felfogás miatt, melyben e dolgokra nézve állhatatosan és elvszerüleg megmaradnak. Mert végtére nekik is sejteniök kell, hogy keresztyénség és keresztyén egyház egy és ugyanaz, s innen aztán az egyház csekelybevétele okvetlen a keresztyénség csekélylésére kell hogy vezesse őket. Az egyház pedig a mai egyháziatlanság mellett szemlátomást nagyobb veszélynek van kitéve, mint a korábbi puszta szokásbeli egyháziasság mellett. Mert imez mégis felbomlással, mind növekedő számszerinti sorvadással nem fenyegette az egyházat, mint amaz teszi. Legalább egybetartotta az egyháztestet jobb időkre, a midőn a zsibbadt tagokba uj erő, teljesebb élet szállandhatott. De tekintsünk csak tovább, az egyháztagok melyik osztályában foglalt mai nap az egyháziatlanság kiváltképen helyet: akkor ennek az egyházra nézve veszélyes volta még világosabban fog kitűnni. Ez, a mint tudva van, épen a míveltek osztálya. Már pedig bármily vegyes is ez osztály, bár tagadhatatlan, hogy sok fél- és korcsmíveltséget foglal magában, még nem fogunk egy húron pendülni azokkal, kik míveltjeinkről előkelő lenézéssel szeretnek nyilatkozni. A társadalmunkban minden esetre első sorban állnak és ha megszűnnek részt venni az egyház dolgaiban, ez nem egy tekintetben annak sülyedését kell hogy eszközölje. Hisz az egyház már fogalma szerint oda van utasítva, hogy egyetemes közösség legyen, hogy minden természeti és erkölcsi külömbözőségeket, nevezetesen történelmi körének birodalmában található minden míveltségi fokokat egybefoglaljon, és egészsége egy részt lényegesen attól függ, hogy benne mind azok találkozzanak és magukat kölcsönhatásba tegyék. Ha már most épen a legmagasabban álló, legnemesebb elemek elesnek: akkor egészségének mindenesetre rosz fordulatot kell vennie. De még több. Akárhogy van a mi míveltségeinkkel, annyi áll, hogy társadalmunk legbefolyásosabb osztályát képezik, azt az osztályt, melytől az egyházban is túlnyomólag ez uralkodó hangulatok es impulsusok erednek; és az egyház, mely azoknál a hitelt elvesztette, nagy veszélyben van, hogy lassanként minden befolyástól megfosztva legyen. Gonosz dolog, ha az állás által, melyet a míveltek, az egyházzal szemben elfoglalnak; az ügynek az a szine támad, mintha az egyház, sőt maga a keresztyénség is még csak a míveletleneknek való, mintha az magasabb szellemi míveltséggel Összeférhetlen volna. Sajnos hogy felette sokakra nézve már is ugy van. Az a kilátás fenyegeti ez úton a keresztyénséget, hogy az emberek szemében „parasztvallássá" lesz — egészen ugy mint a