Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI BS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 njkr. sorja. Bélyegdij kiilön 30 ujkr. DR. ROTHE BESZEDE AZ EISENACHI PROTESTÁNS EGYLETI GYŰLÉSEN JUN. 7-én. Tisztelt gyülekezet! A kérdés, mely felett Önök előtt értekezni engem ért a tisztelő megbízás, a kérdés: mely eszközök által nyerhetők vissza ismét az egyháztól elidegenedett tagok? — ezen komoly gondolkodású és egyházukat melegen szerető férfiak által fölvetett kérdés volt legközelebb az, mi e fiatal egylet alapítását idézte elő, mely ma legelőször lép a nyilvánosság elé. Midőn mi e kérdésre megfelelni iparkodunk, ezzel egyszersmind tán legérthetőbb módon fogjuk kifejthetni az indokokat, melyek a német protestáns egyletnek keletkezést adtak valamint annak intentioit és céljait is* Epen ez okból tétetett az első egybegyülekezésíink napi rendjére. \£ajha e feletti előadásomban sikerülne nekem, ha csak némileg is, az egylet tisztelt tagjai érzelmeinek hű tolmácsa lenni. A fölvetett kérdés kiindul oly tény őszinte elismeréséből, mely felett, sajnos, még csak vitatkozni sem lehet. Hogy Némethonban, habár nem minden részeiben egyformán és szerencsére az utolsó időben nem növekedő progressioban, evangélikus népességünk nagy tömege, egész osztályai egyházunktól elidegenedtek, még pedig nem csak külsőleg, magokat az isteni tisztelettől távol tartván, hanem mindenek felett bensőleg: e*, meg kell szomorkodva vallanunk, több embernyom óta tény. E mellett jellemző az, hogy ezen egyháziatlanakká lett emberek épen nem csak azok számából valók, kik minden időben kapcsolatokat az egyházzal míveletlen hagyták, nem az erkölcsileg elfajultak közül valók, hanem kiválólag a társadalomnak épen azon rétegeihez tartozók, melyek polgári életünkben leginkább tiszteletben állnak és tiszteletreméltók is és a nemzet sajátképi magvát képezik. Most már mindenek előtt az a feladat, hogy ama tényt kellőleg méltányoljuk; mert könnyen kelletén túl sötét színben tűnhetik fel. Sokan, és épen a leginkább vallásos érzelmű kortársak közül az egyháztól való ezen elidegenedésben elpártolást látnak magától a keresztyénség -tol sőt általában vallástól is, s ennélfogva reménytelen pillanatot vetnek keresztyénségünk jövendőjére. Ez szerencsére túlzás. Nem mintha azon egyháziatlanok közt nem volnának egyes e k, kik az egyházhoz való viszonyukkal együtt egyszersmind magát a keresztyénséget, sőt a vallásos hitet általában csakugyan elvetik ; hanem mert olyanok, sajnos, minden időben találkoztak; és ha korábbi időszakban sokan azok közül legalább a külszint megóvni iparkodtak, ez a bajt csak még gonoszabbá tette. A mi egyháziatlanaink hangulata azonban egészen más, és van azok közt elég olyan, kik előtt a leghívőbb keresztyén is, ha kíilömben erkölcsi érzelme és Ítélete benyomását egyszerűen követi, tisztelettel kalapot emelni kénytelen, és nem ritkán mély meghajolással és megszégyenüléssel. Korábbi századokban, — s ez nagy jelentőségű — a dolog mindenesetre máskép volt, akkor az elidegenedés az egyháztól és az egyházi keresztyénségtől rendesen karöltve járt könnyelműséggel és erkölcstelenséggel; mai nap ellenkezőleg legtöbb esetben erkölcsi tiszteletreméltóság áll annak háta mögött. Egyháziatlan embereink nagyobb többsége szerint személyeikre nem akarnak el