Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

rintendens úrnak a dobsinai egyházba átköltözése aug. 16-án határoztatott. Megérkezvén azon idő, az egyház és város ünnepi szint öltött s az öröm és lelkesültség mindenki kebelét magasan dobogtatta. A város határán, két diszes obeliszk alatt, mindeneknek előtte a város képviselői üdvözölték Fabry Károly főbiró úrnak üdvözlete és fényes bandérium kíséretében. Megindulván innen a díszmenet a város belsejében ismét gyönyörű és számos nemzeti zászlókkal kiesen felékitett diszkapu alatt a bányatestület várta, melynek élén Dobay Wilmos úr Kóburg Herceg főbánya felügyelője hangoztatta lelkesen az üdvözlő szózatot. Innen kezdve a bányászok és céhek sorfala között a zászlókkal sürün felkísértett házak közepett történt a bevonulás a paplakig, hol előbb számos fehérbe öltözött leányokkal Sárkány Amalia kisasszony üdvözölte, azután pedig a presbyterium és elláthatlan sokaság élén az egészen átalakított és újonnan festett paplak udvarán lelkes szónoklattal Gál János egyházfelügyelő úr fogadta. A fö és legnevezetesb nap azonban aug. 20-kán volt, melyen superintendens úr lelkészi beigtatása ment végbe. Az istentisztelet fölötte számos közel és távol vendégkoszoru jelenlétében 9% órakor vette kezdetét s két ének eléneklése és az oltár előtti liturgiának Fábry János iglói lelkész által történt elvégzése után alulirt lépett mint beigtató az oltár elébe és az a p. csel. 9. 31 sz. versében feljegyzett alapigék nyomán arra buzdítván az egyházhiveket: hogy mint az első keresztyének a békeidőt az egyház építésére használták, istenfélelemben jártak és a szent lélek vigasztalásával teltek meg, ugy ök is használják azon békét, melyet superintendens úr megválasztása által nyertek, az egyháznak Krisztus alapján való felépítésére s építsék azt istenfélelemmel, hogy ök is megteljesedjenek a szentlélek vigasztalásával, — átadá Isten áldásának forró óhajtása mellett, hivatali folytatására, mint az egyház törvényes lelkészének a templom kulcsát, a bibliát, a keresztelő edényt és az úr sz. vacsorájához tartozó szent tányért és kelyhet. A beigtató beszéd után rövid ének közbejöttével maga superintendens úr lépett szószékre s kenetteljes beköszöntő beszédében a 122-dik zsoltár 6 —9-dik verse szavainak nyomán azon ígéretet adván az egyháznak, hogy a lelkek építésében találandja őrömét; a hívek bizalmát kiérdemelni leend tetteinek feladata s az egyházszeretetét jutalmul kivívni törekvéseinek főcélja s nem különben az egyházi elöljárók és hivek nemes közreműködését és buzgó támogatását kikérvén, beköszöntését áhitatteljes ima és az oltár előtti áldásadással fejezte be. A megható templomi ünnepély, mely nem egyszer csalt örömkönyeket a hivek szemeibe, az esperességi özvegy-árva intézetre tartott offertoriummal fejeztetvén be, mely 68 frtot jövedelmezett, következtek az üdvözletek, mltgos Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő, gr. Andrássy Manó, a ref. testvérek, a gömöri ág. esperesség, az iglói, rozsnyói és csetneki egyházak részéről, melyek közül a gömöri esperesség legelébb 60, az iglói egyház pedig mintegy 20 világi és egyházi tag által volt képviselve, sőt Szepesmegye távolabb vidékeiről, még Miskolcról is jelentek meg az örömben osztakozó vendégek. Szép és lélekemelő volt az istentisztelet, a sziv őszinte örömét, benső tiszteletet és szeretetet tolmácsolok az üdvözletek, melyek közepett méltán és teljes mérvben boldogithatá superintendens úrnak kebelét azon öntudat, hogy egyházkerületének osztatlan bizalma s tiszta szeretete kiséri elválhatlanul lépteit. Azonban mily sokan valánk az örömnek részvevői, azt leginkább a közebéd mutatá meg, melynél a „Széchenyi kert" helyiségében 300 — 350 idegen és helybeli vendég volt jelen. A közebédet, — mely sok pohárköszöntések által füszereztetett — este rögtönzött táncestély váltá fel, mely vidor és társalgás közepett reggelig tartott. A városhatóság e napon a szegényekről sem feledkezett meg, mert minden özvegynek 50 krt osztatott ki, a sorfalat képező bányászokat pedig fejenként 2 itce borral jutalmazá, minél fogva mondhatni, hogy aug. 20. ezen városban és egyházban szegény és gazdag között kivételnélküli öröm uralkodott. Adja a mindenható, hogy e nap a dobsinai egyházra és főpásztorára nézve mindenha feledhetlen öromnap maradjon s a béke s szeretet angyala virasszon a buzgó egyház és jótékony áldozatokban kitűnő város jóléte fölött! C z é k u s, gömörmegyei ev. főesperes. PÁR SZÓ A PROTESTÁNS EGYHÁZI JAVAK KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÁSA ÜGYÉBEN. Miként, a világtörténelem bizonyítása szerint, az emberi nem ugy anyagi mint szellemi téren folyvást halad ; ugy meglátszik e lassú folytonos haladás mindenütt, hol emberi kezek, emberi ész működtek. Nagy nehezen összegyűjtött filléreikből templomokat építettek maguknak protestáns híveink, melyeket ha szerencsétlenségből az ádáz tűz lerombolt, sokszor hoszszu évek során nem birtak ismét felépíteni. E közben felállottak a tűzkár ellen biztosító társalatok — sok előrelátó egyház biztosította templomát, paplakát, iskoláját; de a könyörtelen tűz mintha kiválogatta volna azokat, melyek biztosítva nem voltak, — s nem akart apadni a leégett templomoknak száma. — Ekkor majd minden superintendentia kötelességévé tévé az egyházaknak, hogy vagyonukat tűz ellen biztosítsák ; ez sem vezetett célhoz, mert sokan nem teljesiték s superintendentia határozatát, a minek — talán némely lelkipásztorok gondatlansága mellett — fő oka volt az egyházak szegénysége s biztosítási dijak drágasága. A tul a tiszai helvét hitvallású egyházkerület ekkor ismét egy lépést tett előre s tömeges biztosítást indítványozott az első magyar társulatnál, mely az esetre dijait lejjebb szállítani, sőt az illetőknek osztalékot is nyújtani fogna. — A tiszamelléki helvét hitvallású egyházkerület, melylyel a tömeges csatlakozás e terve kö-