Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

zéltetett, még tovább ment, s tudván, hogy biztosító társulat ily ajánlatot csak biztos nyereségrei kilátás mellett tehet: versenyt nyitott az ajánlatokra több cégű biztosító társulatok között. Látván, hogy itt csak arról van szó, hogy a nyereségnek hanyadrésze engedtessék által szegény egyházainknak, azon egész nyereséget részünkre kívánta megszerezni és azt csak egy, a protestáns egyház kebelében felállítandó kölcsönös biztosító társulat által vélte elérhetni. — Elfogadta tehát a kölcsönösség elvét az egyházi javak tüz elleni biztosításában, s küldöttsége által egy tervezetet is dolgoztatott ki a felállítandó társulat alapszabályait illetőleg, — mely tervezetet azután határzatával együtt közlött a többi egyházkerületekkel, s felhívta azokat a csatlakozásra. A kölcsönösség elvének barátai figyelemmel kisértük a többi egyházkerületek e tárgyban hozott vagy hozandó határozatait; — s már vettünk is örvendetes tudósítást, hogy a tul a dunai ágostai egyházkerület csatlakozik tervezett, kölcsönösen biztosító társulatunkhoz, — midőn Debrecenből azon leverő hir érkezik, hogy a tul a tiszai egyházkerület azt kivihetetlennek ítélvén, tömeges csatlakozását határozta el egy valamely biztosító társulathoz. Mivel a tul a tiszai egyházkerület végzését különösen küldöttségének jelentése szerint indokolva hozta, — s abban a tiszamelléki egyházkerület e tárgyban hozott határozatát ugy elvben mint részleteiben megtámadta : szabad légyen nekem itt — addig is mig a tiszamelléki superintendentia bölcseségében e téren tovább határozni ós tenni fog — pár szóval a kölcsönösség elvének, s különösen az egyházi téren épen a jelenbeli kivihetőségének védelmére kelni, midőn a tul a tiszai egyházkerület küldöttségének az egyházi kölcsönös tüzkármentő társulat alapszabály-tervezetére tett némely észrevételei cáfolatába bocsátkoznám. Először is azt állítja a tisztelt küldöttség, hogy ,,a mint ő a kölcsönösség eszméjét értelmezi, az esetleges kártöbblet fedezésére szükséges utánfizetés kötelezettsége azon jogot is feltételezi, hogy a lehető maradványt a tagok a biztosítási dijak arányában visszakövetelhessék. A tiszamelléki egyházkerület munkálata azonban nem ezen elvből indulván ki, látni való, hogy a tervezett önvédegylet nem kölcsönösen biztositótarsulat, hanem oly egylet lenne, melynek részvényesei nyereményeiket az egyházkerületi pénztárnak engedményezik." — Ennek ellenében bátran állithatom, hogy a tiszamelléki egyházkerület, tervezetében tisztán a kölcsönösség elvéből indult ki. 1-ör is mert kimondotta hogy kártöbblet esetében a résztvevő biztosító egyházak utánfizetéssel terheltetnek. Hogy itt meghatározta azt, hogy ez utánfizetés a biztosított érték 1 száztólijánál több nem lehet, azt azért tette, hogy ez utánfizetési kötelezettség maximumának meg nem határozása el ne rémítse az egyházakat a kölcsönös biztosítástól; de tehette azt bátran, mert ezen 1 percentje a biztosított értéknek oly összeg, hogy eddigi biztosítási tapasztalatok ezerint, nem lehet reá eset, hogy az, különösen puszta egyházi vagyon biztosításánál egészen igénybe vétethessék. 2-or bár igaz, hogy a lehető nyereményt nem osztja fel rögtön aránylagosan az egyes egyházak, hanem csak az egyházkerületek között, — és hogy azért a jövő évben fizetendő díjakból nem enged el; — de kérdem, mi az egyházkerület? nem-e bizonyos számú protestáns egyházak öszlete ? a mi az egyházkerületé, nem minden egyes egyházé is aránylagosan? nem a tractusok s közvetve az egyes egyházak rendelkeznek e az egyházkerület pénzének hová fordítása iránt ? s végre nem minden egyes egyház fogja-e élvezni a megtakarított összegek hasznát, midőn évek multával, ha más célra nem fordittaiik, oly összeg áll elő, melynek kamatai az évi tűzkárokat fedezendik, s nem lesz szükség egy krajcár dijat sem kérni a biztosító egyházaktól ? A protestáns egyházi javak értéke meghatározása az igaz, hogy nem biztos számításon alapszik, „ingatag" miként a tisztelt küldöttség mondja ; de épen oly ingatagok annak cáfolatai is e tekintetben, mert azok is csak azon ingatag kútforrásból vannak merítve, melyből a tiszamelléki munkálat számösszegei előállottak. A két tiszai superintendentia egyházi vagyonának van ugyan egy értek összeírása, de az hibás, s azok értékének öszszege bizonyosan sokkal haladja az 1,800,000 frtot, — mert sehol vagy igen kevés helyütt jelentették be teljes értékben az éghetőségeket, mire számtalan példát lehetne felhozni. — A kárösszeg meghatározása az eddigi tapasztalat után történt, s annyi bizonyos, hogy az utóbbi években, részint a superintendentiák határozatai által sarkalva, részint a száraz években szaporodott tűzkárokon okulva, — igen sok egyház biztosította éghetőségeit; — s hogy a biztosítás majdnem kizárólag az első magyar biztosító társulatnál történt, az bizonyos, mert akkor még nem volt annak más versenytársa mint a triesti, melyet, mint nem hazait, a magyarral szemben majd minden egyház mellőzött. Miként a tiszamelléki munkálatban például fel is volt hozva, a triesti társulat 1861 —64-ig összesen 3.500,000 frt kárt fizetett ki; nemcsak Magyarországon ugyan, mint azt a jelentést tevő túl a tiszai küldöttség mondja, hanem általában. Ez öszszegből Magyarországra 500,000 frt esett, s abból reformált egyház egy garast nem kapott. Azt mondja továbbá a tisztelt túl a tiszai küldöttség munkálatában, hogy „nem tartja előnynek ily cim alatt a különben is szükséggel küzdő egyházakat más célra évenkint oly nagy összegig megadóztatni, mert a kölcsönös biztosítás terve szerint a négy reformált superintendentia évenkint 46,400 frtot fizetne, — mig a Hungaria ajánlata szerint ugyanazon érték 28,000 frtért lenne biztosítva." Figyelembe kell azonban itt venni, hogy a Hungáriának fizetendő 28,000 frthoz még kezelési költség is járulna, és hogy akkor a biztosítási évek elteltével egy garas megtakarított pénzük sem volna a superintendentiáknak. — De nem értem, hogy a tul a tiszai tisztelt küldöttség miként hozhat fel ily argumentumot maga ellen ; mert ezen 46,400 ftot a kölcsönös tár-