Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

C) Tanári vizsgálatot P. úr kettőt ajánl, Az első vizsgálat a lycealis és külakademiai pályákon szerzett, idáig túlnyomólag elméleti készültséget tárgyazná s a képeseknek Ítélteket tanárjelölti bizonyitványnyal látná el; a második vizsgálat pedig lenne a végleges tanári vizsga, mely képességi oklevél kinyi résére szolgáljon. I. Első v. tanárjelölti vizsga. Az ezen vizsgára menőnek következő okiratokat kell előmutatnia : érettségi, Iyceumi pályáról szóló bizonyítványt, bizonyítványt a külakademiákon töltött évről; végre autobiographiát, a math. és phys. szakbeliek kivételével latínul szerkesztve. A vizsgálat tárgyra nézve két részből állana t. í. általánosból és szakszerintiből. Alakra nézve pedig a vizsgálat mind a két részben három féle u. m. 1) szóbeli; 2) írásbeli; 3) próbáleckei. Az Írásbeli vizsgát illetőleg a pályavégzettek legalább pár héttel a szóbeli vizsga előtt mutassák föl az általuk lyceumokon, külakademiákon tanulmányozott paedagogikai, didakticai stb. szaktudományi munkákról magukirta ismertetéseket, 8 egy két öndolgozatot methodikai vagy szaktudományi kérdésekről. Az elnökileg eleve kitűzendő irásvizsgai szakkérdés vonatkozhatnék vagy egy speciális anyagra az illető szakok köréből, vagy a szakirodalom nevezetes tüneményére, vagy módszerre. — A próbalecke a módszeres alkalmazási képességnek kitüntetésére szolgál, tartatva szakszerint megfelelő tárgy felett. — A vizsgálóbizottság azokat, kik az A) I. szerint: általános s az A) II-nek 1. 2. 3. pontja szerinti szaktudományi feladatnak eleget tettek tanárjelölti bizonyitványnyal látandja el, még pedig a tudományosság fenebb megjelelt magasabb fokáig előkészülteket a legfelsőbb osztályokban is tanithatásnak kitételével, a többieket e megjegyzés nélkül. II. Második vagyis tanári vizsga. Ily tanárvizsga már az examen pro ministerio-val állna párhuzamban, mig az elébbi a candidaticummal. A vizsgára bocsáttatás föltétei: 1) tanárjelöltségi bizonyítvány, 2) a vizsgálati elnökséghez az illető főiskolai igazgatóságtól hivatalos úton eleve beterjesztett oly ajánlóirat, melyben a képességlevél igénylője mint a gyakorlati idött kitöltött segéd bemutattatik, egyszersmind e közben kifejtett tanitói ügyessége, nevelői hivatása, s kötelemhüsége, jelesül leckékre készülése körül, s a gyakorlati képesség elsajátítására irányzott célszerű tevékenysége, hivatalos mint magános életbeni magaviselete, humanitása — különösen a növendékek irányában is, kedvező színben jelle meztetik. Ez ajánlóirat kiállítói, illetőleg aláirói az igazgatón kivül, az osztálytanár, ki mellett legtöbbet működött, s a szaktanár, kihez szakra közelebb állt. Ily bizonyitvány aláirói többi közt az illetőnek leckeóráin tett látogatások tapasztalataiból tartoznak indulni. A szóbeli vizsgán a kikérdezésnek leginkább arra kell vonatkoznia, hogy folytatott tanulmányok által a hézagok, melyek jelölti vizsgakor tapasztaltattak, mikép töltvék ki. Az írásbeli leghelyesben a vizsgálandónak oly készen hozott iratából s ennek átnézéséből állhatna, hol a vizsgálandó, tehetsége szerinti avatottsággal számol: miféle könyvek, gyakorlatok, tanácsok, minták fölhasználása mellett, mi módon igyekezett azóta tágitní tudományát, s megalapitni magát a tanítói s nevelői gyakorlatban ; s miképen fogja fel a gymnasium célját, szervezetét, s a tanítási ágak kölcsönös viszonylatát egymáshoz s az egészhez. Ez irat elméleti s gyakorlati tudományos értéke nyújthatná az egyik legbiztosb mértéket az illető felöl alakítandó ítélethez. — A próbalecke tárgyában különös mondani valót nem látok; hanem ha azt, hogy ki a gyakorlási időt, viszonyban ugyan valamely intézettel, de mégis magánnöven Jékek tanításával töltötte : az próbalackéül — a vizsgálók engedelmével — helyesen tarthatna növendékeivel rövid vizsgát oly módon, hogy a kikérdezést önmaga kezelné. Elősoroltam mindazt, a mit célszerűnek találtam P. úr jeles értekezéséből a t. közönséggel megismertetni; egy némely részére talán lett volna némi megjegyzésem, de ezt akkorra hagyom, midőn a tanügy, remélhetőleg, nem sokára, az egész országban napi renden leszen. K, BELFÖLD, FŐTISZTELENDŐ MÁDAY KÁROLY SUPERINTENDENS ÚR LELKÉSZI BE1GTATÁSA DOBSINÁN 1865. aug. 20-kán. A dobsinai egyház nt. Linberger István ker. jegyző és lelkész úrnak véletlen leköszönése s a felső-lövői tanítóképezde igazgató tanári állomásának elfogadása következtében, rövid idő alatt történt több lelkész-változás után ismét uj lelkészválasztásra kényszeríttetvén, aggódva nézett a jövőnek elébe, honnan szerezzen oly lelkészt, ki az egyház békéjét fenntartani s annak jólétét emelni és biztosítani képes leend. Az egyház elöljáróiban ezen leverő helyzetben önkényt villant fel a gondolat, hogy ez kerületünkben nem lehet más, mint Máday Károly superintendens úr, ki hitbuzgóság, erély és tevékenységben minden más lelkész fölött áll. A gondolat tetté ért csakhamar, az egyháztagok egy szívvel lélekkel mellé állottak s személyére a lelkészi fizetést ezer osztrák forint fizetéssel emelve, egy számos tagokból álló küldöttséget indítottak útnak Miskolcra, mely az egyhangú és vallásos lelkesedésből kifolyó megválasztást tudtul adva, superintendens urat dobsinai lelkészül kérje fel. A küldöttség máj. 31-én tevén tisztelgését, szerencsés volt — bár a miskolci egyháztagok minden telhetőt elkövettek szeretett lelkészök visszatartóztatására — az „igen" szót superintendens úrtól azon feltétel alatt megnyerni; hogy hivatalát a XIII. szepesi városi esperességben tartott cánoni egyházlátogatás befejeztével foglalandja eh Ezen feltételbe az egyház örömmel beleegyezvén, supe—