Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-17 / 38. szám
Közelebbről ostromolja Locke a platóféle, a e a rtesi iskola által ismét fölélesztett tant, hogy az emberi lélekben veleszületett eszmék volnának. Ha ez állna — mond Locke — akkor azt minden embernek el kell ismerni ; de tagadhatatlan, hogy gyermekek, vad és miveletlen emberek egyáltalában arra nem is gondolnak s arról legcsekélyebb ismerettel sem birnak. Továbbá, ha a* emberrel velesziiletnék azon praktikus tétel, hogy Istent imádni kell, akkor az Isten eszméjének, és az imádás fogalmának is velünk kellene születni. De egyik eset sem áll, s épen azért, mert ez az Isten eszméje nem születik velünk; tehát más sem születik. Különben is, ha Isten eredetileg valami eszmét lelkünkbe nyomott volna, az kétségen kivül az ö lényegét illetné. Ama kérdésre, hol van még egy alapja a velünk született eszmékről való felvételnek ? azt feleli, hogy azon bölcsészek röstségébe*, kik ismereteink alapját mélyebben nem kutatják, s azoknak alapos megfejtésére nem törekesznek. Nincs tehát velünk született eszme, a lélek tabula rasa. Mihelyt Locke készen volt a fönnebbi tétel negativ feállitásával, hozzáfogott a positiv cáfolathoz, vagyis rendszerének olyatén kifejtéséhez, melyből kitűnjék, hogy minden mi ismereteink kútfeje és alapja a tapasztalás. Ismereteink anyagát, részint a kültárgyak, részint lelkünk benső munkásságának megfigyeléséből nyerjük. A tapasztalás e szerint mindjárt kiindulásánál két ágra szakad, egyik a külső, másik a benső észrevétel felé; másként amaz az érzék, (sensation) ez az elmélés (reflexión). Elég az, hogy az értelem egyik esetben sem teremtő, csak elfogadó, felveszi azt, mi kívülről vagy belülről adatik. Hogy teljes világosságban láthassuk az ismeretek kútfejét, Locke felosztja előterjesztéseinket egyszerűek és összetettekre. Az egyszerűek származnak 1) az érzékelésből, még pedig az öt érzék vagy egyike, vagy többjének összehatása által; 2) az elmélés által; 3) az érzeklés és elmélés által együttesen. Az előterjesztések az egyszerűekből származnak nevezetesen: 1) ha több egyszerű előterjesztést összekötünk ; 2) ha két dolgot összehasonlítunk és 3) elvonás (abstraetio által). Ebből következik az ismeret tana; mely az előterjesztésekből származik, mihelyt tudomására jutunk az egyszerű, vagy összetett előterjesztések öszhangzásának, vagy öszhangnélküliségének. Az ismeretek fajukra nézve közvetlenek, vagy közvetettek. A közvetlenül bizonyosokról állítják némelyek hogy velünk születnek. Ily közvetlen ismeretünk van magunkról és létünkről. Ettől a nézleti ismerettől függ (demonstratio) a bizonyító, melyeket erősségekkel kell megmutatni, s mint közvetlen nem oly világos. Bizonyító ismeretünk van különösen Istenről. Nem oltott ugyan Isten belénk semmi ismertető jegyet, melyből az ő létét olvashatnók, de egészen még sem hagyta magát tanubizonyitás nélkül, mivel felruházott b«nnünket észszel, okossággal, mely önlétünkről az ő létére következtet. Az is bizonyos továbbá, hogy valami létezik, mert a nem létező le'telt semminek sem adhat ; ezen létezőnek pedig öröktől fogva valónak kell lenni. (Folyt, kör.) - ^TAM E ?*'' ISKOLAÜGY. A VASI KÖZÉP ÁGOST. EVANG. EGYHÁZMEGYE MAGYARAJKU TANÍTÓINAK EGYLETE ez évi értekezletét augusztushó 15-én Repce-Lakon tartá. Ez igénytelen értekezlet a szépszámú hallgatósággal megtelt laki imaházban isteni tisztelettel kezdődött, melynek végeztével az egyházi elnök, a jelen összejövetelnek fontosságát igyekezvén néhány szóval feltüntetni, az egyletnek tagjait lankadatlan tevékenységre buzditá. — A világi elnök e gyűlésen meg nem jelenhetvén, széke ideiglenesen az egyház és iskola iránti ügyszeretet s buzgalmáról ismeretes tek. Ajkai Dániel úrral töltetett be. Az elnökség hivatalos jelentésében hálás elismeréssel emlékezett meg. Tek. Takács Lajos derék egyházmegyei felügyelő urunkról, ki esperességünk két tanitó egyletének két aranyat ajándékozni kegyeskedett, mely nagybecsű adománynak fele (másik fele a vend ajkú tanítók egyletének adatott át) a hely színén az egyleti pénztárnoknak átszolgáltatván, nevezett negylelkü adakozónak jegyzőkönyvileg mély köszönet szavaztatott. A mult őszi gyűlésnek jegyzőkönyve fölolvastatván, ennek főbb pontjai alapján élénk vitatkozás fejlődött. Igy nevezetesen az egyletünk kebelében keletkezett „Népiskolai Közlönyének szerkesztését illetőleg, miután munkatársak hiánya miatt annak csak két száma láthatott egy évben napvilágot, a főszerkesztő mellé segédszerkesztő rendeltetett, s az egyleti tagok fölhivattak, miszerint önképzésüknek e hathatós emeltyűjét fölkarolni kötelességüknek ismerjék. A tanitók között fönálló dalárdának szervezésével egy választmány bízatott meg, s határozatba ment, miszerint e dalárdának tagjai évenkint néhányszor összegyülekezvén az áhítatosság emelésére s a jó ízlés terjesztésére nézve oly fontos s nagy horderejű szép egyházi énekeinek, dallamainak előadásában magokat gyakorolják. Egyik körlelkész jelentvén, miszerint egyházmegyei engedély folytán az iskolavizsgáló lelkészt egy tanitó kísérheti, fölszólítja az egyletet, miszerint köréből e célra két tanítót nevezzen ki, — ez évre a körlelkész mellé az u. ujfalui és n. csóvi tanitó urak rendeltettek. A könyvtár ugyszinte a pénztár megvizsgáltatott, s rendben találtatván, azon örvendetes jelentéssel lepte meg az értekezletet ennek számvevője, miszerint egyletünk 74 kötet könyvvel s 20 frt 64 krnyi pénztármaradékkal rendelkezhetik.
