Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

talmasan gátolta a h i g h church, mely a kibékülésről hallani sem akart; ellenben a low church szívesebben nyújtott volna jobbot a dissentereknek. A király, nevezetes emberekkel oldala mellett, annyit kivitt, hogy létrejött a comprehension-bill melynek célja volt megszüntetni a vallási szakadást, békét kötni a püspöki egyház és a dissenterek között. Azonban a high church hajszálat sem akart mérsékeltebb lenni. Most tehát egy, egyháziakból álló vallási bizottság küldetett ki javaslat készítése végett, liturgia, és egyházi ceremóniák egyszerűsítése iránt. A bizottság munkálásában javasolta, hogy a liturgián sok tekintetben változtassanak, hogy a külsőségeket nagy részben bizzák kinek-kinek szabadságára stb. De a javaslatot a zsinat előtt megbuktatták, s még azt is árulónak kiáltották , ki ilyen formán egyezkedésről beszél. A királynak minden nemes terve dugába dőlt, s a vele egy értelemben levő theologok, mint a kegyes, és tiszteletre méltó Tillotson, Burnet stb. latitudinarius (széles lelkiismeretű) gúnynevet kaptak. Tillotson született 1630 ban. Szülői házánál szigorú puritán nevelést nyert; s inkább utálta ifjúságában » püspöki egyházat, mint a pápaságot. Egyébiránt valódi bölcs férfi, nemcsak korának, hanem minden korok egyik kitűnő szónoka, ki szónoklatával sokakat visszatérített az anglikán kultushoz. Tillotson barátja Burnet Gilbert, már II. Károly alatt kitűnt kegyes élete és türelmessége által. III. Vilmos alatt, mint salisbury-i püspök sokat küzdött a presbyteriánoknak az anglikán egyházak egyesítése mellett; 30 pontba foglalta az előbb emiitett egyesülés feltételeit, de indítványa mint tudjuk az alsóház ellenzésén hajótörést szenvedett. Főszószólója volt ezen iránynak Bury Arthur; ki mint az oxfordi egyetem elöljárója, az egyházi pártok kibékítése végett irta :a meztelen (tiszta) evang y é 1 i o m „the naked Grospel" (megjelent 1690 aprilban) cimü munkáját, melyben fejtegette a hit lényeges tartalmát, és annak határait kitűzni törekedett. Bury szerint az eredeti evangyéliom, ugy a mint Jézus és tanítványai hirdették, csak a bűnbánatot és hitet tartalmazta ; a mi a kettőn túlmegy : szükségtelen. A hit — mond Bury — az embernek arról való meggyőződése, és abban való bizalma, hogy Isten igazságos. A szentírásnak csak annyiban hiszünk, mennyiben az ész által meg vagyunk győződve, hogy Istenigéje. A ker. hit abban áll, hogy Jézust Megváltónak hisszük (és nem örök istennek; mert ez politheismusra vezető, s csen felül szükségtelen hitcikk) ugy hogy, a ki ő benne töredelmes szívvel hisz, bűnbocsánatot nyer. Ez a Krisztus és az apostolok által hirdetett evangyéliom foglalatja; ezenkívül nincs szükség semmi symbolumra, valamint semmi irásmagyarázóra, és itélőbiróra a vallási ügyekben. A későbbi hozzátold ások, és változtatások csak arra valók, hogy & hit körét, mentül inkább kitérj eszszék, és a hitet az erkölcsiség fölé emeljék ; pedig ezek megfosztják Krisztust, és az ő evangyéliomát a méltó tisztelettől, elferdítik az evangyéliomot, és számtalan meghasonlásokat és szakadásokat idéznek elő az egyházban. Szerző e könyvvel az emiitett comprehensioi bizottság munkálatát akarta siettetni, de müve megjelenése nagy izgalmat okozott, s füstbe ment minden kilátás az- unióra. Az oxfordi egyetem a „the naked Grospel"-t, mint a mely istentelen és eretnek tanaival a ker. hit főtitkait lerombolja, bakó általi megégetésre ítélte, magát Buryt pedig elöljáróságától megfosztotta. Bury müvére több ellenmü készült, melyek közt legnevezetesebb, és leghevesebb a hires reform, polemikus Jurieu Péter (1637 — 1713) „La Religion du L a t i t u d i n a i r e" cimü irata: Bury hasonló hangon válaszolt a Latitudinarius ortliodoxusban, hol Jurieut: sanctae theologiae, et malignitatis diabolicae professor-nak cimezi. XI. A sokat emlegetett főegyház merev magatartása, a pártok rajongó bátorsága, támogatva a szó, e's sajtószabadság által, hatalmas rugóul szolgált arra, hogy legkivált az egyház Önhittsége ellenében képződött oppositió, a deismus, egy fordulattal virágzó hatalommá nőjje magát. Az uj iránynak zászlóvivője, Spinoza kortársa, Locke János. Született 1632. aug 29. Wringtonban Bristol közelében. Ifjúságában leginkább bölcsészettel és orvostannal foglalkozott. A bölcsészetet a cartesi iratok tanulmányozása után kedvelte meg. Elsőben orvosi pályára lépett, de gyengélkedő egészsége miatt azzal felhagyván, tudomány buvárlásával töltötte életét. A tudomány-kedvelő Lockere igen nagy befolyással volt lord Ashley *) (később gróf Schal'tesbury) ismeretsége és baráti viszonya. Derűs, borús idejét nála töltötte Locke egy ideig, mint fiának, a későbbi deistának (Scliaftesbury) nevelője; 1683-ban Hollandba követte, s a gróf halála után ott maradott, mint száműzött; két barátja : Limborch és Leclerc (Clericus) körében. Vilmos trónralépte után ismét hazájába ment, s hátralevő 15 évét részint hivatalokban töltötte, részint tudományos foglalkozásban. Meghalt 1704-ben oct. 28-án. Első müve: físsay concerning humán Understanding (1690 (kísérlet az emberi észről) és Treatises of Governement polit. (értekezés a polgári alkotmányról.) Az előbbi mü áll két főrészből. Az elsőben fejtegeti az előterjesztések eredetét, és előállásaik különbözőségét; a másodikban értekezik az előterjesztéseknek a nyelvvel és szavakkal való összefüggéséről. Végül igyekszik megmutatni az emberi ismeret bizonyosságát, valódigágát, és körét s egyszersmind azon határokat, melyek vannak a bizonyos tudat, vélemény és hit között. *) II. Károly alatt tagja annak a köz ügy érségnek, melyet a nép nabal (ármány) miateriumnak nevezett