Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-17 / 38. szám
kozásai szerencsés humorral festik, ostorozzák a fanatikus vallási buzgalom túlzásait, és ostobaságait. A (highchurch) főegyház nem méltatlanul sujttatott ekképen, mert hatalma növekedésével, türelmetlensége is lépést tartott; és a dissenterektől Angliában, mint Skóthonban, elvette politikai létöket, és vallási szabadságukat. Ez a polgári és egyházi visszahatás, vagy is a forradalomra bekövetkezett tisztulás kora. Jelleme rajongás, fanatismus, vallásgunyolás, hidegség és türelmetlenség, melyek azonban lényegesen siettették a D e i s m u s későbbi felvirulását. A restaurátio korának egyedüli deistaja Blount. IX. Blount Károly született 1654-ben. Fia Blount Henriknek, ki I. Károly alatt bírói hivatalt viselt. Bátyja Tamás II. Károly alatt sokáig parlamenti tag, kitűnt szabadság és tudomány szeretete által. Valamint bátyját, ugy öt is egészen atyja nevelte, s vannak, kik azt állítják, hogy első iratát ennek vezetése alatt irta. Első röpirata, melyben azt akarja kimutatni, hogy Oraniai Vilmos és Mária királyné, mint hódítók jutottak trónra — elégettetett. Neje halála után annak nővérével akart összekelni, mit ő 3. Móz. 18. alapján jogosnak tartott, de a canterbury-i érsek a kanon értelmében ellenezett, s e miatt Blount 1693 augustusában magát agyonlőtte. Első müve „De anima mundi." *) Nem történelmi mü, mint cime mutatja, s nem is természetbölcseleti tájékozás világról és lélekről; hanem Blount abban a positivvallás ellenébe felállítja a természeti vallást, a pogány vallás álláspontjának relatív tökélyességét. E könyv ellen sok röpirat jelent meg, s a Iondoni püspök elitélte. Későbbi müve „Nagy az efezusi Diana" (Great is Diana of the Ephesians), mely nem egyéb üres röpiratnál, azt tartalmazza, hogy a pogány vallás áldozataival együtt önző, csaló papok találmánya. Legismertebb müve Biountnak: P h i 1 o s t r atus, Tianei Apollonius életéről irt két első könyvének fordítása. **) Bloiötnt lefordította ugyan az egész könyvet, de a többit nem adta ki, mert könyvét előre hirbe keverték. Minden fejezethez bő jegyzéseket csatolt, melyek nem annyira a philosophiából, mint inkább történelem, természettudomány és vallás teréről vannak véve. Az eredeti mü keletkezésére, Baur állítása szerint, a keresztyénség adott okot; de nem teljesen ellenséges szándékkal rajzolja, egy pythagorási bölcs és világujitó eszményképét. A leirás hőse Apollonius egy mágus, ki Domitian uralkodása alatt a figyelmet magára vonta. Az életiró lemnosi Philostratus Ill-dik századbeli rhetor, egy darab ideig Alexander Severus udvarában élt. *) Anima raundi or, an historical narration oí the opinions, of the antcients concerning Mans Soul afther this Life: according to unenlightened Natúré. Lond. 1679. **) The two first iBooks of Philostratus concerning the Life of Apollonius Tyaneus etc. Lond. 1680. Le vannak írva e könyvben Apollonius csudái, nem azért, hogy Je'zuséival szembeállítsa, hanem inkább hogy kétségbe hozza Jézus istenségét. Jegyzeteiben közvetlenül nem támadja meg a keresztyénséget, hanem szabad szellemű gondolatait, melyek némelykor semmi összefüggésben sincsenek a szöveggel, ahhoz csak hozzáilleszti. Ha aztán néha polemikus hangba megy át, rendesen kiveszi az alól az angol egyházat, sőt néha a keresztyénséget is. Vannak azonkívül helyek, hol a maga nézeteit pogány szájába adja. E müvet, mint a kijelentett vallás veszélyes megtámadását, megjelenése után azonnal elnyomták. Blount fő alapelve, hogy az emberek legnagyobb részt gonoszok, s nem képesek jutalom nélkül valamit tenni egymásnak. Igy Ítélnek Istenről is, s azt képzelték elsőben, hogy az Istenek olyanok, mint az ő keleti fejedelmeik, hogy nem közeledhetni hozzájuk üres kézzel. Ekként eleállott az áldozat. Az önszeretet oly nagy az emberben, hogy senkisem vetkőzheti le a személyes érdeket. Innen van, hogy a Mahomedán megveti a keresztyént, és megfordítva, a protestáns a pápaságét, a pápisták a protestánsokat. Ezért becsüli fönnebb a pogány Hierokles Apolloniust Krisztusnál, a ker. Eusebius Krisztust Apolloniusnál; Apolloniust sokan büvészéttel vádolják, Krisztust szintén Celsus és mások. Továbbá kimondja, hogy ő egyedül ész-asszonynak udvarol és hódol, de senkinek másnak. O nem támaszkodik csudákra, nehogy Simon mágus, Pharao varázslói, Apollonius és mások számot tartsanak reá. A Jézus születésekor feltűnt csillaggal szembeteszi Apollonius születésekor hallatszott hattyúdalt, és kimondja, hogy azok a csudák, melyekkel a nagy emberek életét rendesen megtoldják haláluk után: hazugságok. A pogány világ legnagyobb bölcsei társalgásokban ezt a szabályt követték : beszélj ugy, mint a köznép, gondolkozzál ugy mint a bölcsek, és ha a világ megakar csalatni, ám csalattassék. *) Ha valaki a hiszékenység viharaibun, — mondja Blount — ki akarja kerülni egyfelől a gonoszság, másfelől a bolondság veszélyes szirtéit: nem választhat biztosabbat, minthogy ha beevez a skepticísmus kikötőjébe. Jegyezzük meg, hogy már ö felfedezte, hogy az ószövetségben az ember teremtése kétszeresen van elbeszélve I. Gen. 1, 27 ; II. Gen. 2. 7 és 22. X. Az 1689 diki forradalom meghozta az absolutismus végdöfését, és a vallási kibékülés szellemét. Érettnek látszott az idő arra, hogy a vallási fanatismus és rajongás magához térvén; a valláspártok és felekezetek egymással kibéküljenek. A kibékülésre kedvező előjel volt a király gondolkozása. III. Vilmos felülemelkedve a pártnézeteken, türelemmel viseltetett minden felekezet irányában, s azt akarta kivinni, hogy mások is tiszteljék a lelkiismeret szabadságát. De törekvése létesülését ha"5 : ") Loquendum cum vulgo, sentiendum cum sapientibua et sí mundus vult decipi, decipiatur.
