Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-10 / 37. szám
üdveért, a bünböl való megváltásukért és megszabadításukért szándékozott «*agát föláldozni; - és ha valaki err^ v o 't > U SY annak tiszta emberfiának i^jrcrt lennie. Egyik leglényegesebb kérdés Jézus feltámadása. A ki érzéki észrevételével és közönséges elmével ellenkezőt semmit sem akar elfogadni, annak tagadnia kell; de Péter és Pál hittek benne, és egy üres siron épült fel a ker. egyház. Baur őszintén bevallja a kérdésre, hogy erről semmit sem tudunk; Renán és Strauss: ez a tanítványok visioja volt. De ennek ellene mond a kedélyek hatalmas fölgerjedése, maguk a tanitványok között támadt kedély és azok meggyőződése végre az üres sir. Ezért bármely irányú minden ker. theologusok abban megegyeznek, hogy egy föltámadásnak meg kellett történnie, de részint ugy fogják föl mint szellemi folyamatot (Vorgang) ; részint mint a sirban nyugvó testnek megelevenedését és megdicsőülését. — A feltámadás tehát újjászületése és megörökítése (Vereinigung) Jézus Krisztus életének. Hanem Krisztus e tényeken kivül még egy nagyszerű gondolatvilágot is hagyott hátra,a melyben mindaz a jó és nemes viszatükröződik és benne foglaltatik, a mit az emberiség valaha gondolt. Erkölcsi parancsai és tanai egyszersmind a legerősebb kapcsai a közte és tanitványai között levő feloldhatlan szövetségnek. Eszméi testesülvék életében, és ez az élet az, a mely a szavai iránt támadható utolsó kételyt is legyőzi. Mikép jött már Isten az emberekhez, vagyis mikép kell érteni Jézus isteni természetét ? 0 valódi, tökéletes ember, kiben az isteni lényeg valahogyan belehelyeztetett ; ő az istennel egyesült (gotteinige und gottinnige) ember, a ki az atya szeretetében nyugszik. E fölfogással mindenesetre elmarad az égből alájövetel, Istennek teremtménye lealázódása, az a leleplezett mindenhatóság, mely a természet törvényeit nevetve szakítja meg. De az nem kevésbé isteni, ha az Isten saját lényegét egy emberbe belehelyezi, mintha Isten maga vesz föl egy emberi alakot. Az ember Krisztus elutasithatlan hitszüksége (dringendes Glaubenbedürfniss) jelenkorunknak, és az istenit még nem nélkülözhetjük ! ekkép mind a kettőt megnyerjük. Csak az alapigazságokhoz ragaszkodjunk szilárdul, és a miről nincs biztos tudomásunk (neben unermitteíten) vagy alsóbbrendű dolog, azok fölött ne civódjunk, hanem szeretettel türjük el és ismerjük el egymást." Az előadás végződtével nemcsak élénk, de meglehetősen heves vita keletkezett fölötte. Részt vettek benne a többek között dr. S c h vv e i z e r Sándor zürichi tanár és lelkész, Hagenbach baseli tanár, dr. Hirzel Zürichből, dr, Riggenbach Baselből, Godet tanár Neuenburgból. E két utolsó az evangeliumi tényeknek fontosságát igyekezett kiemelni, sőt magával a keresztyénséggel való teljes azonságukat vitatták. — Dr. Hirzel örömmel üdvözli az evang. tudósításoknak dr. Keim által való azon szabadabb fölfogását, a mely szerint külömbséget tesz a valódi és symbolicus tények között. — Dr. Schweizer Sándor örömmel fejezi ki azt a meggyőződését, hogy az előadó által kijelelt uton nemcsak oly örvendetes eredményekre lehet jutni, a melyek ép ugy kielégítik a vallásos szükséget, mint megfelelnek az okosság igényeinek ; hanem hogy ezen az úton lehetőnek látja a külömböző pártoknak a főtényekben való egyesülését. A keresztyén lelkész-szónoknak — mondja sajátképen csak arra a meggyőződésre van szüksége, hogy „én oly igazságot (törvényt, evangéliumot) alok elő, a melynek senki sem mondhat ellent;" s azután figyelmeztetett arra, hogy a szószékből csak ilyen absolut igazságokat kellene hirdetni, s nem olyanokat, a melyek minden kathedráról máskép hangzanak. Másnap aug. 16-kán dr. Krauss volt a nap hőse a mult levelemben már emiitett ime kérdésről értekezve: még ma is mennyire tiszte a ker. egyháznak mint országos egyháznak (Landeskirehe) a kebelebeli népet névelni ? E hivatásából minő paedagogiai feladatai keletkeznek ? különösen a fönnálló politikai és egyházi viszonyok között és tekintettel a jelenkor műveltségi állapotaira ? Es minő eszközökkel kell e feladatának megoldására törekednie? Szóló először is röviden vázolja hogy a keresztyénség előtt az államnak minő magatartása és eljárása volta népnevelést illetőleg, s mily ellenséges ezzel a keresztyénség feladata és törekvése. A keresztyénség győzelmével az egész népnevelés az egyház kezébe jutott; a reformatio azonban bizonyos tekintetben azt elválasztotta az egyháztól, ugy hogy az ujabb kor a nevelésben az államnak és egyháznak különválasztott, de összevágó működését igényli. Az egyház feladata a vallásos érzületnek tenyésztése, táplálása és müvelése, s mely vallásos érzület erényekben és a kötelességek teljesitésébeí nyilvánul ; az államnak, hogy boldogulhasson, a nép erkölcsi műveltségére van szüksége. Mindketten találkoznak tehát abban a célban, hogy a népet az erényre és kötelesség teljesítésére neveljék, s mindkettőnek ebből származó viszonya legjobban az által szervezhető, hogy l az egyház mint országos egyház (Landeskirehe) az állam védelme alatt, s annak intézeteiben is teljesíti hivatását, t. i. az emberiséget erkölcsileg képezi, mig magának az iskolának mint olyannak államintézetnek kell lennie. Különösen legközelebbi feladata az egyháznak, a népet tanítás által mind az állani mind az egyház sajátképi becsének és lényegének felfogására emelni, s ekkép az állam és egyház viszonyaiban való folytonos javítást mindig előkészíteni; s egyszersmind tartozik az egyház az iskolák iránti törvényszerű kötelességeit is hüven teljesíteni. A művelődési viszonyokat illetőleg azt kell főleg a nép szívébe vésnie, hogy az Isten a mi urunk, és az erkölcsiség az ő akarata iránti engedelmességben áll. A tíz parancsolatnak kell ugy az egyes ember mint az egész nép életét szabályozni, s az erkölcsi törvényben Isten kijelentését ismerni el. (Ezt különösen:
