Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-10 / 37. szám
revett tévedésekre s hiányokra. — Hogy a nevelés fegyelmi ágának művészetében szintén gyakoroltassák, koronkint bizonytalan időtartamra, egyes durva, rest vagy elhanyaglott tanítványok feletti gondviseléssel bizassék meg. A jelölt vegyen részt a tanárok értekezleteibe! s a szigorlatoknál ö is szavazzon. A gyakorló év lefolytával a jelöltek az abban tanúsított és szerzett paedagogikodidaktikai ügyességök-, nem különben erkölcsi viseletükről az igazgató és az osztálynok által aláirt bizonyságlevelet kapnak. IV. A tanárok végleges alkalmazása. Hogy valaki tanárrá kineveztessék megkívántatik , hogy feddhetlen erkölcsű legyen, a próbaévi oklevélben az erkölcsi viselet is ki van téve. Az 1863-diki kibocsátvány értelmében a tartományi iskolai bizottságoknak, tanárjelöltek végleges beigtatására nézve, kötelességökké tétetik: azoknak őszves eddigi hivatalos és hivatalon-kivüli magaviseletét szorgalmasan megvizsgálni, s meggyőződést szerezni a felől, ha a hivatalukhoz megkívántató tudományos és mütani képesség mellett paedagogikai tekintetben is megütik-e a mértéket és teljesen megtudnak-e felelni ez iránybani hivatásuknak ; s meggyőződni e fölött magán és nyilvános életük, s jellemük kifogástalan voltáról. Olyanok, kik ezen, minden tanár irányában teendő kellékeknek meg nem felelnek, gymnasiumok, progymnasiumok, realtanodák és magasabb polgári tanodák tanszékeitől távol tartandók. Gymnasiumban és reáltanodában csak keresztyén (protestáns és katholikus) vallású egyén taníthat, az izraeliták ki vannak zárva. — A véglegesen alkalmazott tanárok esküt tartoznak tenni. íme itt van kivonatban a mit Petz Gyula úr a Poroszországban divatozó tanári képeztetésre és vizsgákra nézve jeles értekezésében elmond, csak afet jegyzem meg, hogy mind ebben mind a következőben, ahol csak a kivonat összefüggése megengedte, szorosan az előttem levő szöveghez tartottam magam, mert mint fenebb is említettem célul tűztem ki magamnak, hogy a t. közönség lehető terjedelemben magát az értekezést ismerje meg. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. A SCHWEIZI LELKÉSZ-EGYLET KÖZGYŰLÉSE FRAUENFELDEN aug. 15 és 16-án. (Folytatás és vége.) Dr. Keim miután az evangeliomi tényeknek az ujabb kritikai — különösen Baur és Strauss által történt — megvizsgálását s e vizsgálat eredményeit vázolta, saját elméletét adja elő, melyet röviden a következő nézeteinek közlésével ismertethetünk: Első pillanatra ugy látszik, mintha az evangeliomi tények mindannyian kétesekké váltak volna, sőt már egészen megcáfoltattak s mint nem történetiek félre tétettek volna, elabogy az U J - z s idóság Geiger ür (rabbi) személyében a megszól keresztyénség megmentőjéül ajánlkozik. Strauss abból az eivvoi. hogy esetleges történetigazságok soha sem szolgálhatnak a szükségképi észigazságok (Vernunftwahrheiten) bizonyítékaiul. Ámde ez a tan egy elvont logikának s pantheisticus világnézetnek a gyümölcse. Azt látjuk, hogy mindenütt, minden tudományban a tényekhez fordulnak az emberek, s csak egyedül a vallásban kellene azoknak nélkülözhetőknek lenniök ? Nem, a vallások alapitói nem annyira rendszerükkel mint életük tényeivel hatottak a világot mozgatólag. — Es vájjon a vallás miért van oly benső kapcsolatban alapitójával, miért csüng mintegy rajta ? A vallás az élet legfőbb java, s az ember legsajátabb lényege; — ámde ez még nem magyarázza meg a dolgot; — a vallás az emberi szellem szomja a végetlen után, hogy azt elérje, sajátitsa, és benne éljen. — Ezért van meg a vallásban az a kívánság, hogy az Isten hozzá alászálljon, s az embert magához emelje. — A vallás oly ' embereket akar látni, kik Isten barátai, mint, Mózes, Ábrahám, Zoroaster, Krisztus, hogy Isten közelébe, vágyódását kielégítse, s e beli reményét azok élete által táplálja. Hogy valósággal vannak-e isten-emberek és tények, az más kérdés; de mi meg vagyunk győződve, hogy az az Isten, a kit mi sejtünk és hiszünk, az embernek kijelenti magát, szelleme föl világosit, és nem tévedésbe vezet. Az evangeliomi tudósításoknak egyes alaptényei tehát: Jézus élete, halála, föltámadása, mennybemenetele, és a szentlélek kitöltése. As evangeliomokoan igen sok tanusitja Krisztus személyében az emberit; ugy testi mint szellemi tekintetben való növekedése, életszükségei, és saját számos nyilatkozatai. De az ő annyira nyugodt, oly világos, oly bensőségteljes és folytonos Istentudata emberfeletti és utói nem ért. Idejárul erkölcsi tisztasága, melyet ^psak Strauss szeplősít (anlastet) kissé, és Kenan kisérti meg saját érdekében emberi szomorujátékká alakítani; továbbá tanainak újsága és függetlensége, ama magasabb tudás, melyet még a kritika sem igen tagadhat, ama rendkívül erős hatás a világra, és végre saját önmaga felőli bizonyságtétele, a mely az ő ismert lelkiismeretessége és igazmondóságával oly nagy nyomatékú. Ilyen embert és egy ilyen életet nem lehet megfogni ugy, hogy az csak a vi- • lágtörténeti fejlődés müve volna, hanem csak az isteni működés (Ein- und Mitwirkung) eredményeül foghatjuk föl. Hogy ez mikép történhetik? Az ki nem süthető. (Das ist nicht zu ermitteln). Jézus születése tehát csuda a világtörténetben ; az élő isteni erő benmüködése (behatása) által lett Krisztus azzá a mi. A legbizonyosabb (miként Strauss kritikája mondja) a mit Krisztusról születése után tudunk, halála. De nem csak az a kérdés, hogy meghalt-e ? hanem hogy mikép és miért halt meg ? És az világos, hogy ő a bűnösök
