Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

Tény először az, hogy a keresztyénség isteni szerzője a vallást a legegyszerűbb és legegyetemibb alapra fektette: isten és emberszeretet alapjára. „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy paranesolat. A második pedig hasonlatos ehhez : szeressed felebarátokat, mint tenmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták írása." Máté 22, 37 — 40. — A vallás neki benső érzület dolga s azért ő az üdvre vezető útul nem positiv külsőségek teljesítését, hanem a szív tisztaságát jelölte ki. A keresztyénség magna char* tájában, a hegyi beszédben nyomát sem találni azon később keletkezett dogmáknak, melyek midőn a hívőknek földöntúli üdvöt Ígérnek, e földön meghasonlás és nyomornál egyebet nem szültek. Egy társadalmi erényt sem nevezhetni, melynek ama dogmák erősségül szolgáltak volna, ha csak eszünk megtagadását nem nevezzük erénynek. Tény másodszor az, hogy Jézus kortársai isteni tanát felfogni nem birták s hogy magok az apostolok Jézus legegyszerűbb hasonlatait még akkor sem értették, mikor azokat már meg is magyarázta, a miért is Ján. 16, 12. 13. ezt mondja: „Még sok dolgok vannak, melyeket nektek meg kellene mondanom, de most el nem hordozhatjátok. Mikor pedig eljő amaz, az igazság lelke, minden igazságra vezérel titeket." Krisztus vallása tehát a jövendőé volt és a jövendő meg nem hazudtolta. Mert Tény harmadszor az, hogy Kristus megjelenése óta az európai emberiség fejlődése a folytonos haladás uj stádiumábe lépett. Mig az ó korban a népek idegenek vagy épen ellenségekképen állanak egymás irányában, addig Kristus tudománya az emberi nem egységét, a népek testvériségét hirdetvén, az eszmék általános, minden népekre kiterjedő hatalma által az emberek közt fokonként az érdekek oly közössége állott elő, hogy ide s tova a társadalom minden tagjának adva lesz a lehetség, hogy tehetségeit a társaságban emberi méltóságához képest maga haszna, és az Isten dicsőségére szabadon érvényesíthesse. Ez a földi üdv s ez minden haladásunknak végcélja. E tényekkel szemben egyfelől a hivatalos keresztyénség kezelői állásuk biztosítását tartván mindenek felett szem előtt, a külső intézmények] e s épen arra fektetik a fősúlyt, a mi a szellemi életre ébredt mívelt ember előtt annyival értéktelenebbnek mutatkozik, minél bizonyosabb, hogy ama külintézmények csak eszközök a célra és épen nem egyetemes örök érvényűek; másfelől tagadhatatlan, hogy sokan vannak, s épen a míveltek közt, kik a vallást mindenestül szeretnék mellőzve látni. Keresztyén eszmék légkörében felnövekedve erkölcseikben, életszokáeaikban azon isteni tudomány jellegét vették fel, melyet a megváltó hirdetett és most az áldások birtokában elakarják magukkal hitetni, hogy nekik semmi szükségük a Krisztusra. Ugy tesznek, mint ama jó ember, ki a napot feleslegesnek állitá, mert nappal amúgy is világos. Mondhatni, hogy intra et extra muros peccatur; amazok a magukat túlélt formák és tételekhez való ragaszkodásuk, és még inkább ezen érzelmek fitogtatása által compromittálják a vallást, melyet támogatni akarnak ; emezek viszont, ha ugyan meg teljesen hátat nem fordítottak mindennek, a mi a valláshoz tartozik, ezt oly eszményi magasságba emelik, hogy a szegény embernek elérhetlenné válik ; ők Schillerrel tartanak : „Welche Religion ich bekenne ? Keine von Allén, Die du mir nennst. Und waruro keine ? Aus Religion/' De ezen puszta subjectiv vallásnak azonkívül, hogy annak birtokába az emberiségnek csak kevés választottjai juthatnak, még az is nagy baja, hogy semmije sincs a mi azt a társadalom mozgató erőjévé tegye. A vallásnak főfeladata, hogy az embereket egymáshoz és Istenhez kapcsolja, hogy szent közösséget teremtsen az életérdekek által meghasonlott társaságban; de ezt a puszta subjectiv vallás nem eszközölheti, mert nincs fogó vége. Azok, kik sem ez, sem amaz positiv valláshoz sem akarnak csatlakozni, mert őket csak a vallás általános eszméje lelkesíti, ugy vannak, mint aki a legízletesebb körtét, a zamatos őszi barackot, az édes szilvát visszautasítja azért, mert neki csak általános gyümölcs kell, mely sem különösen körte, sem barack, sem szilva hanem csak gyümölcs legyen. Egy liazánkbeli püspökről beszélik, hogy végrendeleténél fogva testét egy, szivét más helyen kellett eltakarítani, mire a gonosz világ a két helyre a következő csípős epitaphiumokat készítette; hol a test feküdt, oda felírták: itt fekszik egy szivetlen ember, a sziv temettetése helyén pedig : itt fekszik egy embertelen sziv. A vallás társadalmi ínstitutio és mint ilyen míveltségünknek szive; egyik másik nélkül megholt állat és méltán hasonló feliratot érdemel, mint ama megosztott püspöki hulla. Korunké a nagy feladat, hogy a vallást a haladó míveltséggel és tudománynyal kibékitse, hogy a míveltse'get keresztyénné, és a keresztyéneéget tudományossá tegye, a mint hogy erre Németországon, a vallásforradalmak ama hazájában az ez évi eisenachi gyü-lésen (1. Prot. Egyh. és Isk. lap 26. számában 836. has.) a kezdeményezés nagytekintélyű egyházi és világi férfiak által már meg is történt. Mit fog eredményezni azon, épen annyi mérséklettel mint határozottság és méltósággal kezdődött mozgalom, egyelőre nem mondhatni; annyi bizonyos, hogy a fejlődő tudomány s a vallás hagyományos formái és liiendői közti mind érezhetőbbé váló szakadás ama mozgalom dűl re vitelét égető szükséggé tette, és minden arra mutat, hogy a reformatio három százados fennállása után a fejlődésnek uj stádiumába lépendő; „magnus ab integro seclorum nascitur ordo." Mi pedig magyarok hiába tartjuk távol magunktól ama mozgalmakat, hiába mondogatjuk, hogy nem kell e ések^it bolygatni; a baj fejünkre nő s elébb utóbb