Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

mással, olvasnak egymás között köröztetve valami 10 folyóiratot, meg nem említve a soknemü nerelészeti könyvet, mely mintegy függő, egy helyhez kötött, de mégis mindenkinek kérésére nyitva álló könyvtárt képez. A közvagyonból gyarapodhatik minden egyes tag. Hanem ez már tovább elvezet célomtól. En csak a tanári értekezletek szükségéről akartam szólani, és ime az értekezleti eszme már az egyletibe vezetett el, mely az utóbbi, ha szintén valósitható volna, alkalmasint csak kerületenkint léphetne legsikeresebben életbe. Az értekezletek szükségességét pedig nemcsak mimagunk látjuk be, felfogta és kitűzte ezt volt már négy kerületi egyetemes gyülésünk is, a midőn a három évvel ezelőtt létrejött s azóta életbe léptetett tanári tanácskozmányi tantervezetet három év multával revisio alá vétetendőnek ítélte. Előzőleg is, kinek kell azt először látogatni, hogy mi volt a tervben jó s az alkalmazásban netalán rosz, — mi maradt volt el, — mit kelljen felvenni, mit elhagyni, mit és hogyan a kor szükségei szerint változtatni, hogy iskolánk ne sántikáló, hanem a kor ujmutatását követő intézet legyen ? A tervezgetés, - indítványozás pedig kell hogy ismét a szakavatott tanárok köréből jöjjön. Hatóságaink határozhatnak, dönthetnek majd, de gyakoroljunk mi is befolyást tájékoztatásaink- s javaslatainkkal, miket méltán tőlünk várnak ; és ha a tárgyak kivitele utoljára is a mi vállainkra nehezül, lássuk, mielőtt a kötelezettség ránk hárulna, miben álljon az, a mit elvállalandunk. Egyenlő-e közöttünk most is a tanterv ? — egyenlő-e az alkalmazás, a kivitel? eszköz és cél, de főképen a tudat és gyakorlat? S mind enneii tekintetéből szándékozott a legközelebb mult tiszakerületi egyh. gyűlésen indítványt tenni Vandrák András, eperjesi tanár. Befejeztetvén a gyűlés a nélkül, hogy ez megtörtént s történhetett volna, azon meggyőződésből is, hogy előttünk van még az egyetemes gyűlés és hogy az értekezlet bár ha magában csupán csak a tanárok által is, de mindig az egyetemes gyűlés értelmében "és paizsa alatt jöhet létre, — ime engemet kért vala fel t. társunk Vandrák tanár, szólalnánk össze, a kik véletlenül itt Táirafüreden leszünk. s vagyunk s tegyünk innen indítást, hogy ha már nem is ez idén, a jövő évben tan akodhassanak ev. tanáraink közös értekezletben. Beszélgetésünk tárgyául bátorkodom tehát az emiitett értekezletet felhozni. Másodszor, miután már ily eszmecsere fonalát füzzük, — szabadjon még felemlítenem a magyarországi protest, tanárok közt még eddigelé hiányzó, de kétségkívül nem sokáig nélkülözhető tanári, avagy csak tudományos növelészeti közlönyt. Ily közlönyünk, hogyha már volna, bevallom, miszerint az az értekezletnek is, és még inkább a homály hátterében szendergő tanári egyletnek lenne s lehetne sikeresen egyengető előfutója. Alig lehet szégyen és pirulás nélkül bevallanunk, hogy ily közlönynyel még nem bírunk, hogy a kezdeményezőket e téren nem segítők elő, s hogy az egyetlen „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ot, — habár csak saruglyájában hordja is az iskolai dolgokat,-) — nem használjuk fel, nem gyámolitjuk eléggé. El vagyunk-e annyira halmozva órákkal és tanítással ? — oly annyira lelki s vagyoni szegények volnánk-e ? vagy oly annyira elkülönözött életűek és egyénkedők, hogy mások törekvését, tapasztalatait már meg sem kellene ismernünk ? — vagy oly annyira elbizakodottak tudományos önösségünkben, hogy már tanulnunk sem kellene ? Ara tanítson, a ki már tanulni nem akar, de én azt vallom, hogy a ki folytonosan tanulni nem tud, nem akar, az e tanításra is alkalmatlan. A tudományos nevelészeti közlönyről azt tartom, hogy az az értekezletnél, a létre jövendő egyletnél is sokkal jelentékenyebb, sokkal szükségesebb. As időszaki közlönyben való vitatkozás ugy is nem egyéb, mint folytonos értekezlet. Kiszállhat ennek síkjára mindenki, és „győzzön a mi jobb," az a jelszó. — Egy másik elvitázhatlan előny még a nyilvánosság, a nagy közönségnek értesítése s közérdekünkbe való vonatása. S igy pl. miért ne adhatnók ki isk. tudósításainkat ugyanazon egy közlönyben? Külön nyomatva valamennyi iskola egy-egy külön nyomatott tudósitványt vesz igénybe, holott ily közlöny útján mindenki bírhatna valamennyi iskoláról részletes értesitvényt. Es ha ez száraz, hosszadalmas és unalmas volna, nincs-e működésünk terén száz, meg száz érdekes tárgy, nincs-e bennünk elég erő a közlönyt magunkra s a közönségre is minél érdekesebbé tehetni ? — Kertészet, dinnyészet, méhészetnek s bármely szűkebb körü foglalkozásnak is van már saját s csaknem önálló folyóirata: egyedül a nevelésnek nincs, nincs a didaktikának, methodikának, iskolai szerkezet- és kormányzatnak, nincs az iskolai egyes tudományoknak külön, sem összesen; nincs még magának a népnevelésnek sem. ive szóljunk enől többet; meg fogják azt indítani tanáraink s fen fogják tartani, csak akarjanak. / Egy harmadik dolog, melyről eszmecsere végett emlite'st tenni akarok, az az iskolai és kézi könyvek még folyvást érezhető nagy hiánya. Tanitanunk kell sokfélét, és ugyan mennyi könyvben válogathatunk ? És a meglevőket is vájjon ismerjük mindnyájan, vájjon méltányoljuk e eléggé ? „Előszóban fek szik a mi protest. tanításunk ereje, élőszó annak a fősulya," azt jól tudom, miszerint innét van, hogy tanáraink a naponkinti több órai tanitás mellett annyira kimerülvék aztán és lankadók, — mert az élőszóbeli tanitás a mint elevenitőbb a hallgatóra, épen ugy lohasztóbb és emésztőbb a szólóra nézve. Teremteni pedig és egyénekhez alkalmazni a gondolatokat, ez feszitett figyelmet és munkát kiván. De mind a mellett kell, és jó ha van, — ha nem is annyira a tanár, mint inkább a tanuló érdekében kézi könyv a mennyire csak lehet minden tantárgyhoz. A kézikönyvek létrehozásánál pedig mennyire, de *) Hogy hol van a lap saruglyája ? nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy Vandrák és Tavasi dolgozatait mindég örömmel közölnök. S z e r k.