Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

mennyire szolgálhat előmozditóul egyfelől az értekezlet, másfelől és még hathatósabban az egylet, a müvek megválogatása és bírálásában az emiitettem közlöny! A kölcsönösség ébreszt, buzdít s biztosságot ad a kivitelnél. Lépjünk tehát kölcsönös viszonyba egymással, érdekegyesülésbe a kik vagyunk tanárokul e hazában mindnyájan. Nagy és sok itt a teendő, de az egyesi tett erő s megosztott munka nemcsak sikert, de egy szellemben foganatba vett sikert ígér. — Azt, hogy ilynemű kézikönyvekre jutalmak is kitüzhetők, vagy hogy az azokbóli jövedelem valamely üdvös közcélra fordítható., — itt épen csak hogy említem. Elég az iiozzá, hogy mi a jó kézi könyveknek nagy hiányát érezzük és hogy azokat számunkra mások alig ha fogják írni és szerkeszteni; azokat önmagunknak kell önmagunk hasznára készíteni. Igy vagyunk a kézi könyvekkel. Mit kellene még szólni a tudományos müvekről általában, a melyeknek művesei és teremtői közé kétségkívül a tanárok is tartoznak ? Nálunk még az nincs meg ugy, mint a művelt külföldön: de megjön, hiszem, ennek is az ideje. A mi tanáráink élő könyvek magok. Tájékozásomban felemliték már három tárgyat, volna még vagy három, szabadjon ezeket is röviden megpenditenem. Ilyen negyedszer azon magasztos, következetes és szükséges, de nem tudom, vájjon kor- és az egymásutánnak sorozata szerint időszerű és már kivihető eszme-e, melyet a tiszakerületi helvét hitv. közgyűlésen a hazának köztiszteletü nagy férfia, báró Vay Miklós felemiitett és fejtegetett, f őiskoláinknak akadémiai vagy egyetemi rangra való emeléséről. Hatalmas és elláthatlan horderejű szó! — Tanárokul nekünk ezt megragadnunk, nekünk erről gondolkoznunk, sokat tanakodnunk és Írnunk kell, mert a nagy közönségben különben ha meg is volna az akarat és az erő, téves lehetne a kivitel, ha a szakavatott férfiak nem egyengetik az útját, Előzménye ennek kétségkívül az, hogy tisztába jöjjünk a cél és eszközök, a forma és módok, a szám és hely stb. iránt. Továbbá az iránt, vájjon lehet-e, kell-e már akadémiai osztályú tanulóinkat leckézés nélkül haladni engednünk ? Azután az ú, n. docenBkedést a szabad tanítási és tanulási elv nyomán, mikép alkalmazzuk és honnét teremtsük e docenseket ? Megvan-e már nálunk honosulva a tiszta tudomány iránti szeretet és e téreni buzgólkodás a fiatalság és a közönség soraiban? Már pedig igazi tudományi haladás a prot. iskolák terén csak igy eszközölhető. Ismerjük mi ezt mindnyájan : gondolkozzunk róla. Ma a nagy férfiú iránt, ki ez eszmét felevenitette, fejezzük ki legmélyebb tiszteletünket, a midőn nevét és eszméjét itt az ős gránit-bércek alatt lelkünkbe véssük. Éljen 1 Ötödször. Szólanunk és tanakodnunk kell a görög és latin nyelvről gymnasiumaink tengelyéről, a melyet az élet most oly csekélybe vesz nálunk, ée mely iránt maga a tanuló fiatalság is a legnagyobb közönynyel, sőt utálattal viseltetik. Hanem e tárgy ugy is az első pont alatt felemiitett értekezletbe tartozik és igy mellőzöm. — Valamint szintúgy odatartozónak vélem a reáliskolák ügyét, azok külön felállításának vagy a gymnasiumokkal való egyesítésének szükségét és módját. Ha ugyanis a jól rendezett gymnasium több mint fél-reáliskola a dúsabban felvett realék miatt és ha meg ismét a reáliskola is ha nemcsak oktatni, de nevelni is kíván s a methodikában kivált a nyelveknél, gymnasial eljárást követel és követ: nem látom ál, miért ne lehetne e kétnemüvé szakadt intézetet ösazeolvasztani, megadni az életnek, a mit józanul követelhet és megőrizni a tudománynak, a mi ismét tisztán ennek szolgál nélkülözhetlen alapjául. En részemről igazi műveltséget úgyis csak egyfélét ismérek. Az út, mely e célhoz vezet, lehet több águ, de való, hogy itt előnyösebb, alaposabb és biztosabb lehet a másiknál. Vitassuk meg, hogy melyik az, hogy végre valahára kisimitassék a szakadás. Hogy a kiegyengetést legisleginkább a szakképzettség mozdithatandja elő, arról is meg vagyok győződve. S ugyanazért örülök oly annyira, miszerint tanáraink is rendesen már bizonyos tudományszakra szoknak készülni, hogy abban kitűnhessenek. Azelőtt minden theologusból lehetett tanár és viszont minden tanárnak előbb theologusnak kellett lennie. Tanári vizsgálaton megkívánják ugyan még most is tőle a theologiának teljes isméretét, de azért még sem vetik vissza, ha ebben kevésbbé, ellenben ettől eltérő szakjában alaposan jártas és otthonos. Hiába protestánsok vagyunk, tanodáink az egyházéi és igy méltán egyházias szellem nyeri el itt is a főtekintetet. Hatodszor. De ha ínég is az idő ugy találna fejlődni, a viszonyok a kor haladási kerekén ugy fordulnának, miszerint a haza, az ország is megkívánná a maga nem mondom külön jogát, de istápolásának a nyomán,, melyre okvetetlenül számot tartunk, — befolyását az iskolára, mint fognnk, mint kell akkor tanárokul állanunk ? Nem volna-e jó ez iránt is már kissé tájékozódnunk V Hetedszer. Örömemet kell még végre kinyilatkoztatnom, mint nevelő-tanítónak a felett, hogy ha a történetet s különösen a honit is nyomozom, soha készebb, a nevelést pártolóbb, a neveltetésnek szükségét belátóbb korra és nemzedékre találni nem találtam a mainál. Mindenét veszendőnek tartja és tudja a szüle, — be is bizonyitá azt a tapasztalás, — de az ész szerzeményét nem. E taktikával él magzata irányában és kész nélkülözni és áldozni, pedig a nevelés vajmi sok pénzbe kerül most, és ugyancsak megviseli a tehetős szülét is, ha vidéki iskolába kell járatni, egyszerre két, három s több gyermekét, — kész mondom nélkülözni és áldozni mindent fiai kiképeztetésének. Kellő eredménye kedveért. Az ez elleni kivételekről itt nem szólok: mert ily esetek a mai időben csakugyan már csak kivételek, a mint az előtt e mai kivételek képezték a szabályt. Üdv neked egyházam és hazám, hogy hiveid és fiaid e szent meggyőződésnek, a neveltetés szükségességének követői, és még nagyobb üdv nektek tanitók a kik vagytok, mert a szüle kincsét, legdrágább letéteményét kezetekbe adja, lelkét, jövendőjét 73*