Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. w - ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. m HIBDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 80 ujkr. i! RÖGTÖNZÖTT TANÁRI TANACSKOZMÁNY TÁTRAFÜREDEN, SAZEVANG.TANÁRI EGYETEMES TANÁCSKOZMÁNYOK MEGÚJÍTÁSÁNAK ESZMÉJE. Kevéssel a Felkán tartatott Tisza kerületi egyházi gyűlés után, a mint tanárokul többen Schmekszre felrándultunk, alulirtnak az ösztönzésére és felszólítására, találkozának e tanárok jul. 28-kán a szabadban s résztvettek a kölcsönös eszmecserében a következők: Dr. Emericzy Geyza nyíregyházi, Haitsch Lajos eperjesi, H e n d e 1 Vilmos selmeci, K r a i z e 11 András eperjesi, Pákh Károly iglói, Payar Húgo késmárki, Payer János iglói, S m i d t András eperjesi, S c h o 1 c z József iglói, Seholcz Vilmos selmeci és dr. T a vasi Lajos iglói tanárok. Ez utóbbi — miután a tanárurak egymással megismerkedének, — néhány bevezető szót intézett a jelenlevőkhöz s szólt előzsö-risa tanári értekezletek szükségességéről. „Voltunk már mi valaha egyek és egyre törekvők. Megtörte vala a jeget az első Zay-Ugróczy tanári tanácskozmány, a melyből aztán az évenkénti tanári gyűlések eszméje nőtte volt ki magát. Tanakodánk együtt újból Zay-Ugrócon, azután Pesten ismételve és Sopronban. (A tiszai evang. tanárok is tanakodtak többször). Szükséges, hogy e tanácskozmányokat megujitsuk. Van ne cünk közös örömünk és fájdalmunk, van közös érdekünk és teendőnk, közös jelenünk és jövőnk. Ránk néz az egyház s tőlünk várja örökös megifjudását, tőlünk szedi oszlopait ; vallás és tudomány karöltve járnak a prot. egyházban, erkölcs és tanítás kezet fognak az életben, az iskola közvetítője mind kettejének. — Ránk néz a haza ; nagyszerű építményének az iskolában veti meg alapját, s a hol ennek gyökerei elszáradnak, nedv és oltalom hiányában sinlenek, nem fog ott sem kert sem mező, sem erdő diszleni. A tudás erő, agyakorlat tény ; már pedig tudaton és gyakorlaton épül a haza. — Ránk néz a család; körének szük korlátait beismerve, már mentül korábban teheti, átadja teljes bizodalommal gyermekét a tanodának s mintegy collegialitásba lépve a tanítókkal, szíves áldozati készséggel szolgáltatja s adja az eszközöket, hogy a tanoda, mint sok szülének köziös intézete, oda vezesse s juttassa szivének kedveltjeit, hog.y belőlök mivelt és derék emberek, hasznos honpolgárok s az egyház méltó tagjai váljanak. — De végre kell, hogy magunkra is nézzünk mi magunk. Rosz munkás az, kinek saját magának is, a munkában érdeke nincsen* Az iskola a tudományosságot képviselő, a tudományt fejlesztő intézet. Oda juta immár a kor, hogy a tudományt is erődnek, sőt hatalomnak ismeri el. De ha már a tudomány hatalom, szabad-e az iskolának gyengének, a tudomány feríiainak erőtleneknek s befolyástalanokiaak maradniok ? Erőnél is több erő van az egyesitett többségben, mint a szétszórt s elszigetelt egyesekben. A tudalmat összesíteni, az erőket központosítani kell. Ez a hathatás titka. S mind erről gondolkoznunk, mind ennek irányában indulnunk, cselekednünk kell. Tehetjük-e ezt egyenként? s ha igen, tegyük egyenként; de ha többet bir a közösség, tegyük együttesen s biztosabban érendjük el az óhajtott célt. Megemlítem még, miszerint minden eljárásában az életnek a haladás is rúgó. Haladni pedig csak az képes, ki folytonosan uj erőt gyűjt, új meg új ösztönzettel sarkalja lépteit. A tanítás s nevelés terén ezen ösztönzetnek ezen új erőemeltyünek tekintem a tudományos könyvek, az általános és nevelési irodalom közlönyeinek figyelmes kisérését, olvasását. Itt ugy a bel,- mint a külföldi észmozgalmakat értem. Mert már oly elkülönözötten sem nemzet, még kevésbé gondolkodó müveit ember, ki magát nem az összes emberiség tagjául s ki az öszszes emberiséget saját maga egészeül tekinteni nem akarná. A nevelésnek ugy itt, mint a földnek minden más lakott zugában, ember a tárgya, emberiség a célja. Mástól tanulni, másokat — sokszorosítva tanítani, az tanári feladatunk. De ily eszközökhöz, ilynemű sok és drága irodalmi forrásokhoz mint juthat el az egy, az elkülönzött munkás ? Nemde az egyesülési szellem teremti meg ezen eszközök megszerezhetésének is a módját ? Körünkből hozom fel a példát. A szepességi tanitók, mióta egylet fűzi őket egybe, az évenkinti egy-egy összeg jövetelen kivül, folytonos szellemfolyamban élnek