Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

irmodor tekintve, minden nagyítás nélkül mondhatjuk, miszerint az ujabb ily színezetű imák közül is a legsikerültebbek. Megtalálja a szív mindenikben Istenét, kinek hatalmában van az élet és a halál, az egesség és a betegség, megtalálja benne azon vigasztalását, hogy a szeretet édes atyja, nem azért látogat meg bennünket betegséggel s kedvetlen állapotokkal, hogy megrontson, hanem hogy javítson, mi már magában is elég segitő eszköz a betegség meggyógyitására, mit elérvén, megtanítanak, hogy és mint fordíthassuk jó végre életünk szempillantásait és óráit!! „Szenvedő imája megérdemlett szenvedésben. Földi jókban szenvedett kár, vagy azok elvesztése alkalmával. — Rágalmazott nő imája/' „Ezen imákat azon vezéreszme lengi keresztül, mely szerint fájdalmainkban, szenvedéseinkben az isten nem hagyja el teremtéseit, ki miután nem egyformák a világnak útai, ugy igazgatja lépéseinket, hogy a jó napokban el ne kevélykedjünk, a szenvedésekben pedig el ne csüggedjünk. És miután ez önző világban sokszor azelőtt is be kell zárnunk ajakaink és szíveink ajtaját, kit keblünkben nyugodni gondolánk: nincs más nyugvó pontunk, mint Istenre bizni ügyeinket; mivel ha ellenfeleink, képmutató barátaink előtt tudva fognak lenni bá -nataink, örvendve tapsolnak leikeikben, — sőt ha oly tökéletes, hű szivet találhatnánk is, kinek megsúghatnánk sérelmeink s panaszainkat, — az is mit tudna rajtunk segíteni ? ! Azért minden szenvedők kárvallottak, különösen pedig a rágalmazott nők, kik minden időben méltó tárgyai a szánakozó emberi kebelnek : bátran elmondhatják buzgó imáikban : ha siralom és szenvedés érnek is jó atyám, csak teneked panaszlom be; mert te rajtam könyörülsz, ki tudod, ismered, szabadulásomnak minden utait, melyen vezettetve eljutok oda, hol megszűnik minden ínség, minden nyomor 1 „Utramenő imája. Hazaérkezéskor. Távollevő kedvesekért." Szerző ezen imákban is áradozó szive buzgóságát tól egészen elfoglaltatva, meghatóan rajzolja az elválás feletti aggodalmakat, és a viszont-találkozás édes örömeit. Mert hiszen, bár a gyászos sir mindenütt ugyanazon Isten földje legyen is, ki szülőföldet adott számunkra hol bölcsőnk ringott; mindazonáltal, még a halál sem oly félelmes, ha kedveseink zárják be szemeinket az utolsó álomra, s az azok szemeiből lefelé csurgó, égető könnyek, mig sírunkban is melengetik lassan lassan hidegülő porainkat ! „Vegyes imák, — Buzgólkodások, — és Hiteszmék, melyek közt vannak idegen kútfőből is merítettek. Urunk imáját más szerzőktől is olvastam már versben, ugy tetszik azonban, hogy Szász úr imája, azok közt imahangzóbb, folyékony és szabatosabb. Szép a nemzetért és hazáért, a gyermekes nő imája, melyben lelkesedéssel, lángoló szívvel imádkozik a hazáért, melyben született, hol ismerősei, rokonai és barátnéí egy oly édes kötelékkel vannak hozzá kapcsolva, mely nem elébb, hanem csak a sirnál szakad meg — hja mert nincs boldogtalanabb ; mint a kinek nincs hazája, — a boldogság öléből is vissza kívánkozik az öreg Jákob oda, honnét az éhség hajtotta el, de a hol ősei a szent földben pihennek. Mily magasztos a nő ajakán az ima, midőn igy sóhajt! Isten! népek és nemzetek atyja! tekints áldó, tekints védő szemekkel hazám földjére alá! stb. A szegényekről sem felejtkezett meg a szerző jól tudván, hogy azoknak is Istene az úr, épen úgy mint a gazdagoknak, — és miután valamint együtt látjuk a természetben a konkolyt a tiszta búzával! ugy az emberek társaságában is együtt laktak a jó emberek a gonoszokkal — és valamint a konkolyt idő előtt kitépni tiltatunk: ugy kötelességünk imádkozni, a bűnösök megtéréséért, hogy mint szerző mondja: „járjanak az úrnak ataiban !" A „buzgóság könyve" ennélfogva egy valóságos imatár — melyben tán az egy „Fogoly nő" imáján kivül, legyen fogsága bár ártatlan, vagy megérdemlett — az életben előfordult, nőket illető, mindennemű ima szinezetével találkozunk; melyben az árva, az özvegy, a boldog, a boldogtalan, az ifju, az öreg, a gazdag és a szegény könytől ázott, rebegő nyelvvel dicséri Istenét és magasztalja igaz örömmel, — sőt dicséri még az is, ki nem ismeri az élet nyomorait, s kárvallásait, tudván mindenik, hogy Isten előtt kedvesek és édes illatúak a tiszta szívből felszálló könyörgések ! Fogadja üdvözletünket szerző úr a „Buzgóság könyvéért, mely az élet virágaival és gyümölcseivel oly termékeny; forró köszönet érte, hogy az emberiség legdiszesb és legmagasabb koszorúját, a kedves nőket ily szép imakönyvvel megajándékozta, mely méltó arra, hogy a nők ékszerei mellett foglalja el helyét! BELFÖLD. A DUNÁNTÚLI ÁG. EV. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE AUG. 9-én S KÖVETKEZŐ NAPJAIN KŐSZEGEN. Midőn Izrael népe a frigyládát a csatába vivé, a frigyláda körül csoportosult össze a sereg zöme, ott vívtak legerősebb lelkesedéssel a bajnokok, ott volt legvéresebb a küzdelem. Szent vallásunk — egyházalkotmányunk féltett kincs — hagyományos frigyláda, szent talizmán nekünk, mely körül összegyűlnek egyházunk szellemi viadorai, kik tettekben s tanácsaikban éber Őrökként állanak az egyház küzdterőn, vívnak lángpallossal, az igazság legyőzhetlen fegyverével az egyházjog sorompóinál. Szokássá lett vádolni e kort egyház iránti hidegséggel — közönyösséggel. E setét elvvel szemben kétszeresen kedves jelenség volt kőszegi gyűlésünkön látni azon nagyszámú sokaságban, hogy az ős prot. buzgalom fogyatlan erőben áll, s az egyház iránti érdekeltség a nép szivében folyton él.