Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

iból tulajdonaira következtetünk, vagy tulajdonságaiból .származási okaira. A gondolkodás pedig annyi mint számlálás; mert gondolkodni annyi mint ítélni, az ítéletek mondatok, a mondatok szavakból állanak ; a szavak játszó-pénzek, és igy gondolkodni, annyi mint számlálni. *) A filozofia tárgya ennélfogva csakis a z, a mi, összerakható, és felbontható (ubi compositio et resolutio locum habét) szóval a testek; vagyis a természettől és emberi akarattal képezett testek. Ezek ismét kétfélék: természeti és mesterséges testek. A bölcsészet is lesz ezekre vonatkozólag: természet-bölcselet, és az állam, vagy mesterséges test bölcselete, (phil. naturalis et civilis.) A nagy Leviathánban az állám mesterségesen alkotott ember, óriási kiadásban. A Leviathán négy könyvre oszlik. 1. Az emberről; tartalmazza az egyetemes bölcsészeti alapot. 2. A közügyről; tárgyalja a polgári társaság alapulását, és alakulását. 5. A ker. közügyről; fejtegeti a vallási ügyeket, nevezetesen az egyház viszonyát az államhoz. 4. A sötétség birodalmáról sokkal -rövidebb, mint az előbbi részek, s tulajdonképen a babonát és álbölcseletet ostromolja. A philosophia civilis eloszlik ethica és politikára. Lássuk nézeteit elsőbben ezekről. Minden a mi megegyez az ember kívánságával jó, — rosz pedig a mi azzal ellenkezik. Jó és rosz tehát relatív fogalmak, minthogy magában semmi se nem jó, se nem rosz; mert jónak nincsen általános mértéke, hanem csak subjeetiv. (De civ. 12. 1.) A c t i o omnis sua natúr a adiaphora. Ezzel azt is kimondja, hogy a lelkiismeret nem eredeti, nem velünk született, hanem érzéki észrevétel és tapasztalás. Legfőbb jó, azaz háborítatlan léleknyugalom nem létezik. A boldogság nem egyéb mint kívánságunk örökös haladása egyik tárgyról a máshoz. Az embernek természettől fogva két főszenvedélye van : becsvágy és ö n h a s z o n. Innen kifolyólag az ember több-több hatalomra vágyik; mert hatalom által biztosithatja magának nem csak e jelenlegi jót, hanem annak szaporítását is. De többek hatalom és becsvágyának összeütközése ellenségeskedést háborút szül. A természeti állapot tehát hélium omnium contra omne s-re vezet. Ebben az állapotban: mindenkinek mindenhez van joga, ez annyi, mintha senkinek semihez sem volna joga, más szóval nincs tulajdon, nincs enyém, tied. Az ember élete ilyenkor nem emberi, hanem állati (brutish) Szerencsére az észnek egyetemes szabálya a békére törekvés, mi úgy érhető el, ha mindenki jogának egy *) „Az okosok — szól Hobbes — a szavakat játékpénzül használják, a bolondok igaz pénzül, tisztelvén azoknak képét és feliratát, legyen az a kép: Aristoteles, Cicero, vagy Aquinói Tamás. bizonyos részéről lemond azon teltétellel, hogy azt egy oly harmadik kezébe tegyék, mely mindenkivel megtartassa a szerződést, J

) s csak ha a béke teljesen elérhetlen, lehet háborúhoz folyamodni, s ez a szerződés. Ha szerződés történt, akkor a tömeg egy akaratban, egy személyben egyesült s ez a személy az állam, máskép a ,,halandó isten;" mert a halhatatlan isten után neki köszönhetjük békességünket. A legfőbb hatalom azon egyén, vagy gyűlés kezében van, melynek hatalma alá vetették magukat az egyesek, kik alattvalóknak neveztetnek. Az államhatalom egy személy kezében öszpontosul, ki törvényhozó, biró és végrehajtó. — Az ő hatalma fogalmában korlátlan (impérium absolutum) ; az alattvalók engedelmességének is korlátlannak kell lenni (obedientia absoluta.) Az uralkodó kötelessége gondoskodni a békéről, s ez által a nép jólétéről salus populi suprema lex esto. Erre kötelezi öt a természet törvénye; istennek kell erről számolnia, és senkinek másnak. Fejedelmi hatalom, és törvény nélkül nincs bün csak hiba. 2

) Lázitónak találja végre azt a tant, hogy az egyesek megítélhessék: mi jó, mi rosz; 3

) hogy bün volna, ha valaki lelkiismerete ellen cselekszik, hogy a zsarnok meggyilkolása szabad ; hogy hit és szentség nem elérhető józan ész éa öntörekvés, hanem csak természet fölötti ihletés által, hogy az államhatalom megoszoljék a fejedelem és egyházi fő között; hogy ez canonokat hozhat, mint a fejedelem törvényeket. 4

) Ha ezen elvek valamelyikét megengedjük : eléáll a polgárháború, s fölbomlik az állam. Halljuk most, mit tart Hobbes: a vallásról, a kijelentés és észről s az istenországáról. Az ember természeténei fogva ö n z ö. Mindent szeret, mi hatalmát előmozdítja; mindent gyűlöl, mi azt korlátozza. A mit gyűlöl az ellen harcol, de a mit le nem győzhet, attól fél. így fél a természetfölötti hatalmaktól, — miért ? mert nem ismeri félelmes feltűnéseik okait. — Szóval az ember e tekintetben tudatlan, — tudatlansága miatt fél a titkos, a démoni hatalmaktól, ebből a félelemből pedig születik: a vallás.5

) De a vallás még kíváncsi vizsgálódásnak is lehet eredménye. A tudvágy minket okról okra vezet, mig egy örök oknál megállapodunk, s ezt nevezzük istennek. A pogányok sok istene, mondhatni félelem miatt keletkezett; ellenben egy örök, végetlen, és mindenható isten föllismerése inkább származhatott a természeti tü*) Translatio juris mulua contraetus dicitur. Leviath I. C. 15. 2) De cive 12. 1. Ante imperia justum et injustum non extitere, ut quorura natura ad mandatum sít relativa. 3) V. ö. öenes 2. 15. — Leviath C. 30. L, 161. 4) V. ö. Sigvvart Geschichte der Phi-1 o s o p h i e II. K. 97-98 1. 5) Leviath C. 11. 54. 1. Metus autera hic invisiblium, semen est ejus, quam quisque ei seipso Religionem vocat in illis autem, qui diverse metuunt coluntve superstitionem.