Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-03 / 36. szám
teni, evégre 1643-ban 10 lord, 20 commoners, és 120 lelkészből álló gyűlést hívott egybe a parlament. A király, és sok mások ellenezték az önkénytes eljárást, és a bizottság eredménytelenül oszlott fel. 1645-ben végre a régi imakönyv helyett uj hitvallás és katekhismus hozatott be, és pedig amaz szigorúan kálvini szellemben fogalmazva. De a preszbiteránusok nem sokáig örvendhettek a győzelemnek, mert midőn hitelveiket oly egy oldalulag akarták érvényesiteni, mint tették vala azt a nost elnyomottak, feljajdultak az ellen a szabadelvűek. Szembeállottak velők főként az independens e k, s kimondották, hogy mindegy, ha az egyházon akár pápa, akár 20 püspök, akár ezer pap zsarnokoskodik,— és hogy a külső, a szolgai függés a szellemi keresztyénségben nem csak nélkülözhető, sőt ellenkezik a keresztyén szabadsággal. Minden keresztyén gyülekezet, magában egy egész, tökéletes egyház, mely minden más egyházaktól függetlenül közvetlenül Krisztus alatt áll.*) Az independensek tehát az államtól minden felekezet eltűrését és szabad vallásgyakorlatot sürgettek. De az apróbb felekezetek átlátták, hogy ha van olyan, mely az államtól független; az a többi jogait megsértheti, sőt azokat zsarolhatja: vagy véget vetettek az egyházi szervezetnek, mint a Levellerek, s kinek kinek szabadságot engedtek vallási dolgokban, kimondván, hogy minden ember papja magának ; vagy pedig, mint Erastianok az egyház kormányzat helyett, a világi felsöség karjaiba vetették magukat. A Levellerek iránya alkalmat adott arra, hogy a nép minden osztálya a vallás ügyekkei bajlódjék, és követelje, hogyha eddig a papok, csak az étellel, öltözékkei és bútorral stb. gondoltak, már egyszer a józaneszü mesterembereknek is legyen joga, belátásuk szerint rendezni az egyház ügyeit. Eme gondolkodásmód leghűbb képviselői a quákerek. VI. Midőn a régiek romban hevertek, de még semmi sem újult vala meg, hanem sokan várták, hogy valaki fölelevenitse a levert egyház tetemeit, — mások, hogy valamely rendező szellem, az uj épületet - kövekből fölépítse a szabadság, egyenlőség és testvériség templomát, ama szellemi szélcsend egyik végzetes évében, 1588-ban született H o b b e s (olv.: Hobbisz) Tamás, — nagy gondolkozó fő, ki hasonlóan a forrongás hullámaihoz, minden évben mélyebben-mélyebben hatolt le az egyházi és társadalmi élet gyökeréhez, s miként a forradalom, ö is felölelte müveiben az egyház és államélet minden regióit. Atyja Malmesburyban (Vili grófság) lelkipásztorkodott, — Anyja öt a keringő vészhirek miatt korán szülvén, gyermekkorában beteges volt; de a mértékle-'*) Coetum quemlibet particularem esse totam, integram et perfectam ecclesiam — immediate, et independanter, quadd aliaa ecclesias sub ipso Chriato. Raumer V. K. 151. jegyzés alatt tes életmód annyira edzette, hogy késő vénséget ért, és 91 éves korában 1679-ben halt meg. Még nem volt 15 éves, midőn Euripides Medeáját mertékes versekben latínra fordította ; 14 éves korában (1603) születéshelyéröl, az oxfordi egyetemre ment, hol öt év alatt kitűnően tanulmányozta az aristotelesi philosophiát, és a phisikát. Mihelyt végzett az egyetemen, báró Cavendisch Vilmos, később Devonshire gróf legnagyobb fia mellé nevelőül hívta. Később növendékevei együtt egy utat tett Francia- és Olaszországban, s ez alatt átlátta a scholastika tarthatlanságát. Ugyanekkor megismerkedett Bacoval, Herberttel, s örömest fogott velők kezet az iskolászafc rombolására. 1628-ban kiadta elfő munkáját. Thukvdides angol fordítását; 1629-ben egy Clifton nevű angol ifjúval ismét beutazta Francia- és Angolországot. Viszszatérte után 1631. újból Devonsbiréhez ment kisebb fia mellé ; három év múlva ezt is Franciaországba kisérte, s ott megismerkedett, s bizalmas viszonyba lépett: Mersenne nevezetes ferencrendivel, Gr a s s e n d i Péterrel — (Moliere tanítója) Parisban- és Gallileivel. MidŐR Hobbes 1637-ben hazájába visszatért, hogy bölcsészeti tanulmányainak éljen, akkor már előre látható volt a kitörendő polgárháború. A mit otthon nem találhatott t. i. a nyugalmat, Párisban barátai körében vélte feltalálhatni, s 1640-en önkényt elhagyta hazáját. Párisban csakhamar oktatójává lett a Walesi hercegnek Károlynak; (később II.Károly) a filozofia, és mennyiségtanban tanítói működése alatt adta ki jog és államtani munkáját ily cim alatt: „De civel £ — Mindamellett bölcsészet — theologiai nézeteinek sajátképi forrása : a Leviathan. *) Párisban léte alatt egyszer veszélyesen beteg volt, és Hersenne (a ferenciek tagja és) a haldoklónak a róm. kath. egyház bűnbocsátó hatalmát fejtegette. Hobbes erre igy felelt: „régen fontolóra vettem én azt már atyám 1 s nehezemre esnék még egyszer latolgatnom 1 Nem tudnál kedvesebb dolgokról beszélni nekem ? pl. mikor láttad utolszor Grassendit ?" Az úr vacsorát is felvette Angiikan szertartás szerint, de meggyógyult szerencsésen. Theologiai tanai sok theologusnak nem tetszettek, tehát 1653-ban Párisból újra hazájába távozott, s élete hátralevő részét néha Londonban (Harvey a vérkeringés feltalálójának, Sslden az úgynevezett Glória Britanniaenak és Cowley költőnek társaságában) nagy részt pedig falun töltötte. Az alsó-ház azon bilije ellen, hogy ő, mint atheista büntettessék: magát jelesül védte: Historical narration concerning heresy and thepuníshment thereof. — Meghalt 1679 dec. 4. VII. Most már pillantsunk Hobbes rendszerére. Abölcses ség — úgymond —- helyes gondolkodás által oly formán szerzett ismeret, hogy valamely dolog előállása oka-*) Leviathan, sívé de matéria forma et potestate civitatis ecclesiasticae et civilis. Angolul 1651. Latinul 1670. Amsterdamban.
