Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

kai kezelése, a régi, szellemtelen, gépies és természetietlen ihletéstan feloldása, a történeti dolgoknak a nem történetiektől való különválasztása, az „Összehasonlitliatlan és szétválaszthatlan egységes és egész mívoltnak" szétdarabolása nem Schenkelnek és barátainak mííve. hanem az egész ujabb theologiáé. azaz egy egész évszázadé, s hogy a kritikának ezen komoly, mindég terjedelmesebb mindég mélyebbre ható működése S zem ml erre l és Eichhornnal kezdődött, de Wette és Schleiermacher által tovább képződött s a Schleiermacher- és Baur-féle iskola által uj, egyáltalában nem bevégzetlen stádiumba lépett, s hogy Schenkel semmi veszélyes vagy romboló dolgot nem irt. hanem ő csak egy tagja a theologiai vizsgálódás nagy láncolatának, mely vizsgálódás nem türelmetlen és tudatlan papok kiközösitése által, hanem a legszabadabb és legalaposabb munkálkodás által, közben-közben egyoldalúságok és hibákon keresztül, terelhető a kitűzött cél, azaz az igazság felé. Minden értelmes ember tudhatja, sőt Liebner úr belátása is terjed annyira, hogy tudnia kellene, miszerint e harcban nem Schenkelnek egyes talán téves nézeteiről vagy nagyításairól, hanem végetlenül magasabblói. csak saját törvényeit követő, független vizsgálódásról vagyon szó, mely vizsgálódása kánoni iratokra is alkalmazható épen ugy mint más történelmi hagyományokra, s melyet soha és semmi körülmények között sem szabad az úgynevezett „hivők" kiközösítésének zsákmányul engednünk. Hogy Liebner is, saját jobb, tudományos meggyőződését és emlékeit megtagadva,nem csak a papi orditozók és tivöltözőkhöz csatlakozott, hanem a szász államegyházban azok vezetőjévé tolta fel magát, ezzel be van bizonyítva s nem feledjük el. Hányan követik a főpásztor ezen felhívását? Már most is halljuk, hogy a dresdai lelkészi kar egy része megtagadta az aláírást: mi sokkal jobban bízunk ama tapintatban és illemérzetben, melyről különösen a szászok nevezetesek, hogysem megjósolni ne mérnők, miszerint ezen. alakjára nézve sem sikerült, gyakoriatiatlan fércmüvet egész csendesen félre teszik és feledségnek eresztik. (Pr. K. Z.) A DEISMUS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE, IRÁNYA ES HATASA A THEOLOGJÁRA. (Folytatás.) V. Hogy a következő deistának Hobbesnak müveit megérthessük, szükség egy pár vonással rajzolni azon vallás-politikai forrongást, melynek magva még Erzsébet alatt (1558) elhintetett; de csak T. Jakab alatt öltött határozott alakot. Nevezetesen 1621-ben egy parlamentben. a vallásfelekezetek politikai pártokként szerepelnek, s ezek közt a puritánok, mint a polgári szabadság védői. A VIII. Henrik alapította püspöki egyház ellen, Mária halála után ismét elkezdődött a harc. — I. Károly alatt pedig már türhetlenne vált a püspöki egyház zsarnoksága. Az egyházfők garázdálkodásával nőttön nőtt az elnyomottak ellentállása is. Különösen L a u d kancellár és primás buzgólkodott a caesareo papatus életbeléptetésén. Megszorította a censurát, a dissenter lelkészeket és hivatalnokokat állomásaikról elmozdította, s volt eset rá. hogy egy orvosnak és két leikésznek; mert dissenter szellemben irtak, füleit levágatta. Nem csuda hát, ha Leigthon, Bastwick, Burto, I rym és mások irataiban, a prímást széltire ördög prímásának, a püspököket sátáni lordoknak stb cimezgették. *) A pártok közt 1643-ban fölülkerekedtek a puritánok. Ezen év oktoberében az alsóhoz preszbiiterián többsége eivetette a püspöki egyházalkotmányt, s egy rendeletet bocsátott ki, mely szerint a templomokból minden ékességek kihányattassanak. Erre iszonyatos kép és emlék rombolás következett, meiy nem kegyelmezett még a históriai emlékeknek sem. Az oszlopokat megcsonkították, a koronákat leszaggatták, az orgonákat széttörték, a művészi padlásokat fölbontották. Továbbá a szinházakat bezárták, a vasárnapi mulatságot megengedő könyvet bakó által elégettették, — s mindezek helyett kárpótlásul reggeli 9 órától, délutáni 4 óráig folytonosan prédikáltak. Ugyancsak a westmeinsteri parlament azt kívánta, hogy az ország minden hivatalnoka és leikésze puritán szellemben esküdjék föl. Azt állítják némelyek, hogy az eskü megtagadása miatt, mintegy ötezer lelkész tétetett le. Collier pedig azt mondja, hogy a presbüteriánok ez idétt több lelkészt űztek el, mint a katholikusok Mária, és a püspökök Erzsébet alatt, — s mindezt a szószék helyeselte, sőt ajánlotta, és ilyen formán: melyik katonának nem remeg szive a gondolatra, hogy egy meghódított városban a gyermekeket föl kell nyársalni, s láboknál fogva fejeiket a falbaverni'? De ha ezt a bosszút isten egyházáért (a preszbiteriánokért) Babylonon (Angol egyház) vesszük, akkor áldott ember, a ki a kisdedeket megfogja, és a köveken szétzúzza. **) A hatalom emberei azonban érezték, hogy a régi intézmények eltörlése után. valami ujat is kellene épi*) Raumer IV. köt. 348—9. 1. **) Raumer V. K. 143. 1.