Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

sem riadnak vissza, vagy legalább könnyen enge­dik tova ragadtatni magokat azok által, akikhez az ilyes cselekvés jobban illik, mint ő hozzájok. Ily gyöngeségnek és saját jobb meggyőződésétől való elpártolásnak nagyon szomorú példáját adta á legjelesebb és legtiszteletreméltóbb közvetitő theologus, Nitzsch, a ki késő vén korában egy hozzá méltatlan társaságban fellépett, és egy tu­dományos könyvet, a helyett hogy a tudomány fegyverével harcolt volna ellene, egyszerűen kár­/ * hoztatott. Epén igy egy másik theologus, a ki az igaz, hogy kevesebbet nyom a latban, de theologiai meggyőződésére nézve egész a megkülömböztet­hetlenségig közel áll az elitélt Sclienkelhez, — B e y s c h 1 a g tudor úr — nem találta illetlennek a tiltakozókhoz csatlakozni, hogy ez által saját eretneksége legyen megbocsátva! — Ennyit akar­tunk mondani Liebner úr állásáról a hazájabeli paptársaihoz intézett felhivásra jnézve! — Most még csak egypár szót magáról a kérdéses ok­mányról ! Újság ebben az, hogy a kiközösités nemcsak maga Schenkel ellen vagyon intézve, hanem mind­azok ellen, „akik ott Bádenben a Charakterbild Jesu szerzőjének vezetése és a szabad tudományos vizsgálódás cime alatt az evangyeliumot hasonlit­hatlan, elválaszthatlan egységes és egész voltában, az ujtestamentomi szentiratok hitelreméltóságát, a Jézus Krisztusban, az igazi és valódi istenember­ben való üdv alapeseményeit és alapigazságait, és ez által evangelikus egyházunk egész alapját meg­támadják." — Továbbá azokról, a kik Bádenben Schenkel vezetése alatt harcolnak, ki vagyon itt mondva, hogy győzelmök biztosságával nem csak a szász államegyházban, hanem az egész evange­likus egyházban „a mindég kész rágalmas­ság sajnálatra méltó felhasználásával" lépnek fel, ugy hogy a legszorosabb kötelesség parancsolja ellenök egy szivvel lélekkel felkelni, mivel e dolog már ott áll, „hol még a legmeg­gondoltabb, keresztyén békeszeretet sem hallgathat többé, s hol a különben menthető visszatartózkodás meg nem engedhet ő." Mi bámulva kérdezzük: Mit akarnak itt mind ezen exaltált szavak? Hol vannak azok a dühös evangyéliomostromlók, a kik különösen az által tüntetik ki magokat, hogy „a mindég kész rágal­massággal" lépnek fel V Hol és hogyan lett a ke­resztyén egyházat fenyegető veszély épen most a bádeni vita utolsó idejében oly hatalmassá, liogy már most semmiképen sem lehet azt hallgatással mellőzni-, és nem engedhető meg a visszatartózko­dás? Mindezekre igy felelünk: Mindezek csak Liebnernek a való dolgok értelmes megvizsgálására képtelen, viszás, phantasta fejében léteznek ! — Először: A Schenkel vezetése alatti bádeni párt,í mely „az evangyelium elválászthatlan egysége el­len," „a szentírás történeti hitelre méltósága ellen" „az üdv alapeseményei és alapigazságai ellen" harcol; — váj jon kiről lehetne ezeket okos észszel mondani? Csak nem a durlachi jóbarátokról álta­lában. akik ilyes theologiai problémákkal nem fog­lalkoztak. és legfelebb utolsó összejövetelök alkal­mával vettek magoknak szabadságot arra, hogy a Schenkel elleni hamis vádat és különösen a tilta­kozók gyalázatos demagóg dühöngéseit felfedez­zék! De hát mégis kiről? Talán Schenkel szemé­lyes barátiról Rőtbe r ól és H o 11 z m a n n r ó 1 ? Mit tud ezekről Liebner úr ? Es hogyaii merészel ő ilyen semmis, haszontalan vádakkal illetni férfi­akat, kik eddigi irataikban olv kevés okot adtak i ö J neki arra, kik ezenkívül tudományokra nézve oly végtelenül felette állanak? Es mit akart mondani azzal a „mindég kész rágalmassággal ?" Vájjon nem arculcsapása-e az igazságnak azokat rágalmazóknak nevezni, akik semmit egyebet nem tesznek, mint a rágalmakat utasítják vissza, me­lyeket őzönként szórtak ellenök, azok felett ellen­ben sajnálkozni és azokat, mint elnyomottakat és szenvedőket vigasztalni, a kiknek egész szenvedé­sük abban áll, hogy nem egyedül uralkodnak többé, s theologiai elleneiket nem taposhatják többé lábaikkal s nem utasíthatják ki az egyház közösségéből, és hogy személyes gyülölsigbol származó eretnekitésöknek egyáltalában nincs semmi eredménye. Es ha közelebbről megnézzük amaz ingatag vádak tartalmát, az evangeliomnak „összehason­lithatlan, elválaszthatlan, egységes voltában" való megtámadtatását, „az uj szövetségi szentiratok hitelreméltósága elleni" harcot, és az „üdv alap­eseményeinek és alapigazságainak" megróhanását ? minden theologus, a ki csak kévéssé képes magát egyházunk történetében tájékozni, be fogja val­lani, hogy a szentiratok szabadabb történet-kriti-71*

Next

/
Oldalképek
Tartalom