Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-20 / 34. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A „Prot. Egyh. és Isk. Lapokéból az év elejétől számított teljes példányokkal még szolgálhatunk. A LÁTNOKSÁG. (Profétismus.) Az emberiség öseredeti tudata Istenről soha és sehol oly alakban nem jelentkezett, hogy az istenséget mint az emberen merőben kivül eső objectumot tekintse; hanem mindenütt és mindenhol a természet láthatatlan ura ugy gondoltatott, mint ki az erkölcsi világnak is végzetit intézi és, e végett választott egyének bensejében magát kijelenti és szent akaratát általuk kinyilatkoztatja. Az ó világ minden ismert nemzeteinél, valamint az ujabb kor azon népeinél, kik mai nap szinte a míveltség kezdetleges fokán állnak, folyvást találkozhatni emberekkel, kik egész jóhiszeműséggel magoknak azt a tehetséget tulajdonítják, hogy ők az istenséggel különös szorosabb viszonyban állnak s arra hivatvák, hogy Istennek velük közlött akaratát s a jövendőnek e 'szerinti alakulását másokkal tudassák. Ily személyek neveztettek látnokoknak v. jósoknak, mert az volt róluk a közhit, hogy ők, mint az istenség különös kedveltjei, annak titkaiba belátnak és azokat akaratjuk ellen is kinyilatkoztatni hivatvák. Isten szelleme működik a látnokokban, kik, midőn a hatalmas szellemtől megragadtatnak, mintegy önkívületben, azt kénytelenek hirdetni, a mit az nekik súg. E közhit, valamint a körülmény, hogy a világoslátók, nehéznyavalyások és eszelősök istentől ihletett lényeknek tekintettek, általában arra mutatnak, hogy itt lélektani tünemény van előttünk, mely e szerint leginkább lélektanilag nyerhet megfejtést. Az emberi kebel érzelmei, kívánságai és szenvedélyei ugyanazon természetűek ma, mint voltak évezredekkel ezelőtt. De valamint bizonyos az, hogy az emberi kívánságok tárgyai az idők folytával mások lettek, ugy az azoknak megfelelő lelkierők működési módja is nem az ma, mi a hajdankorban volt. — Mig mai nap rendszeres okoskodás, évezredes tapasztalatokból vont természetes következtetés irányozza, vezérli gondolkodásunkat, addig régenten határozatlan képzelet, homályos előérzet s titkos eredetű sejtelmek uralkodtak a tapasztalat híjjá miatt előterjesztésekben szegény lelkeken. A kezdetleges embernek gondolkodása is kezdetleges : nem benső szellemi törvények, hanem külső benyomások folytán keletkezett oly lelki gerjedelmek mozgatják, melyek az önhatározó akarattól egészen függetlenek lévén, mint a szélről, azokról is mondhatni, nem tudjuk, honnan jőnek és hová mennek. Nem csoda tehát, hogy az emberi természet első észlelői ama gerjedelmeket oly felső hatalomtól jövő ösztönzésnek vették, mely bár kívülünk létező, reánk mégis oly korlátlan befolyással bir, hogy magunkat alóla ki nem vonhatjuk; nem csoda továbbá, hogy a ki ama gerjedelmek hatalmát nagyobb mértékben tapasztalta, azokat emberfeletti erő kifolyásának hitte. — Az érzelmek, melyek ellenállhatlan erővel ösztönzék, az indulatok, melyek keblét hevítették, serkentették, mint isteni közvetlen szózatok jelen* tek meg tapasztalatlan szelleme előtt. Minél szűkebb volt amaz emberek ismeretköra mindenre nézve, a mi az ember láthatatlan lelki természetét illeti, annál hajlandóbbak voltak, mindent közvetlen Istenre viszonyítani és különösen az^ember minden eredeti adományában, a törvényhozónak teremtő erejében, a művész találékonyságában, a szónok fenkölt röptében, a költő ihletett szárnyalásában egyenesen isteni szellem működését látták. Más részről a természet, melynek törvényeit nem ismerték, rendkívüli tüneményeivel ugy hatott a primitív emberre, hogy azok alatt is az istenség titokszerü működését sejtette és a távol magasból ragyogó csillagok járása, az égi szárnyasok repülése, a magas fák sudarainak suhogásából, mint a magasban székelő istenség közelében történő tüneményekből és viszont g y /k