Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-20 / 34. szám

mélységben fakadó források csergedezéséből és az istenségnek bemutatott áldozatok beleiből, mint az élet képzelt székhelyéből, ezekből és hasonlókból hitték az istenség akaratját kiolvashatni, s a ki avval foglalkozott, látnoknak mondatott. A Iátnokság tehát nem egy nemzetnek, hanem az emberiség kezdetleges korának sajátja. Az istenire irányzott szellem nyilatkozásának megvan csak ugy a maga fejlődési története, csak ugy van kezdetleges és mind jobban tökéletesedő jelenkezésmódja, mint a társadalmi élet fejlődésének. Minden népeknél a tiszta, fogaloraszerü gondolkozás korát megelőzi oly időszak, hol a képzelet túlnyomó és az istenit szellemünk azon állapotaiban hiszik leginkább tapasztalhatni, melyek akaratunktól függetlenül szellemünkre határozólag hatnak, és azt határtalan ösvényekre ragadják. v A Iátnokság most adott határozmányából látni való, hogy az, az uralkodó istenfogalommal a legszorosabb kapcsolatban áll; minél tisztább, szellemibb felfogás uralkodik valamely társadalomban istenről, annál nemesebb irányban fejlődik kebelében a Iátnokság, annál magasztosabb szellemben fogja fel és gyakorolja rendeltetését, hivatását a látnók. S ebből önkényt következik, hogy a Iátnokság legtisztább alakjával ama nemzetnél kell találkoznunk, melynek nemzeti hivatása és rendeltetése abban központosult, hogy az egy igaz Isten eszméjét történelmében ugy mint gondolatvilágában kifejtse. Izraelt nemzetté nem hóditó fegyver, nem uralkodó hatalom tette, hanem önkéntes maga alávetése egy, Isten örök akaratjának hirdetése által szellemileg nagy személyiség alá. Mózes a nemzet alapitója a nemzet első prófétája. „Próféta által hozta fel Jehova Izráelt Egyiptomhói és próféta által óvatott meg,u

mondja Hóséás 12, 13. — A milyen volt a nemzet eredete olyan történelmének egész folyamatja. Egész történelme Istentől ihletett férfiak befolyása alatt fejlődik. Valamint azonban köztudomás szerint Izráel az ö magasztos theokratiai hivatását csak hosszas tévelygés és ezek nyomán tapasztalt iszonyatos csapások után ismerte fel, ugy a hivatásából folyó magasabb természetű látnokságot is csak igen későre tudta tisztán felfogni. Ehhezlcépest találkozunk Izráel történelmében a Iátnokság mind azon tökéletlen formáival is, melyeket az emberi viszketeges elme kigondolt a végett, hogy a jövendőt elfedő fátyolt föllebbentse s a dolgok természetes folyását percenetnyi szenvedélyeinek kívánalmai szerint módosítsa, ugy hogy más volt a profetismus Izráelben valósága és más a nép felfogása szerint. Mig az igazi profetismus, a mint a bibliából ismerjük, szellemi magasztosságánál fogva egyetlen a maga nemében; addig a néphitbeli látnokságban csaknem mind azon elemekre akadunk, melyeket a régi világ más népeinek valláséletéből ismerünk. Nem említve a tenger babonát, mely a törvény tilalma ellenére közkeletben volt az izraeliták között, mint a vesszőkből való jövendölés (Rhabdomantia Hós. 4, 12.), a nyilvetés, az ápoló házi istenek megkeresése, a megölt állatok májából való jóslás (Ezék. 21, 26 •roa n*n o^nnn D^na Sp^p) stb. stb. "T- TT ' T : * -T • * ~ » I •• S | -ott van széltire a bibliában a sorsvetés és az álom,' T látás DlSn, melyekhez kétes esetekben Jehova nevében folyamodtak. Áchán lopása sorsvetés által fedeztetik föl (Jos. 7, 14 fg.); Jósua halála után a sors határozza meg, melyik nemzetség vigye a vezérszerepet a kanaaniták elleni harcban (Bir. 1, 1, 2) és Salamon példabeszédeiben (16, 33) egyenesen kimondatik : „Ölbe vettetik a nyű Cb*TÍ3Pl)/ de Jehovától van eldöntésS hogy mely gyakran vétetett használatba, megtetszik Példab. 18, 18-ból: „Givakodásokat\megszüntet a sorsvetés, és a hatalmasok között is dönt.1

1 Hasonló érték tulajdoníttatott az álomnak is, melyet Isten egyik leggyakoribb kijelentésmódjának vettek. Hogy Isten álomban kijelenti, a mit tenni akar, egyenesen ki van mondva Q-en. 41, 25 cunfib Tfti rtw üvbrxn "It^tf fiK a mit Isten teendő, megjelentette Faraónak). Hasonló mondatik Dániel 2, 28. — Numeri 12, 6 pedig mondatik: „Ha valaki prófétátok lesz, én megjelenek neki látványban, vagy álomban beszélek vele,1

1

igy hát az álomlátás egyik módul tekintetett, melyen Isten a maga akaratját a prófétákkal tudatja s azért Deut. 13, 2. a próféta Dl^n D^H álomm látónak is mondatik. Azonban e kijelentési mód mig egyfelől Num 12, 6 az isteni nyilatkozatok legalsóbb fokának mondatik, másfelől oly általánosnak vétetett, hogy az a pogányokkal is közös. Igy találjuk Gen. 20, 3. hogy a Filisteusok fejedelmét Isten álomban inti, hogy Ábrahámot ne bántsa, Faraó Egyiptomban, mint szinte két udvari tisztje jósló álmakban részesülnek (Gen. 40.). Bírák 7, 13, 14. szerint Isten egy medianita harcfival álomban tudatja nemzetének Gideon általi megveretését; szintigy Nebukodonozár a jövendőt feltáró álmot lát. — Az álmák megfejtését semmiféle emberi mesterség által nem eszközölhetni, hanem azt szinte csak isteni kijelentés adhatja (1. Gen. 41, 16, 39, Dán. 2, 30.). Milyen volt más régi népeknek az álmakat illető hite, láthatjuk Homérból, ki n. 1, 69 az álmakat istentől jövőknek mondja: xac yap t ovap ex diós eqrtv, mert az álom is istentől vagyon. Mit hittek e tekintetben a Perzsák, erre nézve körülményes előadással találkozunk Herodotnál (7, 12—18. Az idevonatkozó főhely igy hangzik • ,,Xerxes az (éjjeli) látvány által megfélemitve fektéből felugrott és követet küldött Artabanusért. Ki is megérkezvén, Xerxes igy szólott hozzá: Artabanias, én első hevenyében 'oktalanul cselekedtem, hogy jóravaló tanácsodért hiu beszédekkel illettelek; azonban nem sokára rá más értelemre tértem és beláttam, hogy azt kell tennem, a mit te elibem adál. Ámde most meg, akarva bár sem birom tenni azt. Mert hogy megfordultam és