Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

• nem tanácsos, hogy egyik « másikéba menjen— ezen állitásnak első része való, de a másik része nem való. — Való, hogy a két felekezet külön korcsmákban jár, de nem való, hogy nem volna tanácsos egyikből a másikba menni, mert biz azok összejárnak, és azért semmi baj ; s csak oly formán van ez, mint nagy városokban külön kávéházuk van a jogászoknak, külön az orvosoknak stb. s ennek okát csak azon természetes hajlamban kell keresni, hogy a kik egyek a családi életben, azok jobban szeretnek együtt még mulatni is, mint idegenek társaságában. -— Mi pedig azon határozottan s kitünöleg hangsulyszott állítását illeti: hogy a magyaroknál a korcsma nem vált, nem is fog a népnek vasárnap délutáni templomává válni; hogy magyar aszszony vagy leány nem megy a korcsmába, s kik odajárnak, már azok kétes personák,<

(

— ilyet csak oly ember állithat, ki mint Istók beleütötte orrát Debrecenbe, s Debrecenen kivül még egy két magyar helyre, s abból áll egész élettapasztalása. Hejh dehogy nem járnak t. Elpárologtató! a magyar nők és leányok kocsmába! Menjen csak ön többek közt Pest megyébe Tótfalu s P.-Megyer tájékára, hol e sorok irója azelőtt lelkész volt, s látni fogja, hogy a magyar nők és leányok vasárnap délutánonként csak ugy járnak kocsmába táncolni, mint a német helyeken. Pedig, ha tetszik annak is utánna. járhat, hogy midőn ott lelkész voltam, ugyancsak dörögtem ezen szokás ellen, mely dörgéseimen némely öregebb lelkészek, kik a viszonyokat már tapasztalatból ismerték, épen ugy mosolyogtak, mint most mi mosolygunk ön nagyratörö tervei felett; — azonban azzal a külömbséggel, hogy én nem gyaláztam lelkésztársaimat hirlapilag restséggel, semmittevéssel, mint ön ; nem tartottam igényt vezéri szerepre, mint ön, hanem mint egyszerű közkatona mások segélykiáltása és gyalázása nélkül munkáltam, tanítottam, dorgálóztam e szokás ellen, néha sikerrel, néha sikertelenül ; — sikerrel, mert volt rá eset, hogy a zenészek a vasárnap délutáni táncra már meg voltak fogadva, s én mind délelőtt, mind délután a kocsmai táncolás ellen intést tartván, volt rá eset, hogy nem csak a nök és leányok, de férfiak is szégyenlettek kocsmába menni, s a kocsmai tánc az napon elmaradt; de azért csak újra visszatértek megszokott mulatságukhoz, mint a zsidók a megszokott húsos fazekakhoz, s tapasztalaton okulva, mondhatom, hogy ily megszokott élvezetekre is áll az, mit Schiller mond: „Gegen den Unsinn kampfen auch die Götter selbst vergebens Továbbá még megemlíthetem, hogy pörlekedések, egymás elleni viszályok legritkább esetek közé tartoznak ; miről a szolgabírói hivatal által meggyőződhetik. A megye börtönébe, mióta Torzsa áll, soha még nem került be torzsai ember. ' ' 1 Nem is fog ! Minő határozott hang ! Valóban annak saját vezéri erejének és nagy hatásának érzetétől át kell hatva lenni, ki ily hangon szól: nem is fog ! Párbérhátrálék nincs; miről a kanonika visitatio jegyzökönyveiből meggyőződhetik, stb. stb. S most, ha tetszik a viszonttalálkozásig, Isten velünk ! A torzsai ref. egyház lelkésze. TUDÓSÍTÁS A PESTI PAPNÖVELDÉRŐL. A pesti egyesült prot. theologia nyilvános vizsgái julius hó 21, és 22-én mentek végbe kedvező eredménynyel. 22-én délután összehivatván az összes ifjúság, főt. Török Pál superintendens úr hathatós beszédet intézett az ifjakhoz. Ugyanekkor osztattak ki az intézetben megalapított ösztöndijak és a kitűzött pályadijak következő rendben : Ösztöndijak:ACsontos Lajo s-féle ösztöndíjból, 300 frtból nyert a 3-dik osztálybeliek közül : Felméry Lajos 100 frtot; a 2-dik osztálybeliek közül: Nagy Imre 100 frtot; az első osztálybeliek közül: Kovács József 100 frtot. A Gerenday Antal-féle ösztöndijat 50 frtot nyerte: Kozma József. Apesti egyházmegye ösztöndiját 30 frtot nyerte: Csoo Zsigmond. A néhai dr. Gerenday József-féle ösztöndijat 25 frtot nyerte : Komáromy Lajos. Pályadijak: A deismusról irt pályamű *) diját, 5 aranyat nyerte: Felméry Lajos; — a másodrendű jutalmat 2 aranyat nyerte: Bokor József. Az ön képzőtársulat jutalmát, 4 aranyat - „a művészet és vallás viszonyáról" irt pályaműért nyerte : Baráth Ferenc. A Mányoky Tamás által alapított díjt, 20 frtot nyerte : Komáromy Lajos. Ezen örvendetes jelenség — hogy t. i. az ifjú tanintézet már is ily jelentékeny anyagi segítségben részesítheti növendékeit, — igen kedvező kilátást nyújt a jövőre. Adja az ég, hogy tanintézetünk e tekintetben is gyarapodjék. HÁLANYILVANITÁS. NAGY-SITKE. (Vas-megye) julius 17-kén 1865. Nemcsak névre, de tettekben is nagy névvel találkoznak e lap tisztelt olvasói. Ugyanis Felső-Büki Nagy Sándor úr ö nagysága az, kinek ez alkalommal több rendbeli kitűnő érdemeit — melyeket a vallás és népnevelés terén szerzett — kívánom rövid vázlatban ecsetelni, legyenek azért e néhány sorok annak hü tolmácsolói. Ama völgyben illatozó szerény ibolya, rejtekhelyeken virágzik, bár nem emeli is fel büszkén fejét, de azért kedves illatja mégis elárulja annak létezését: ugy a nemes tettek sem szorulnak dieséretre,óh nem,mert hisz tettekben élnek azok ugy is, — koszorús költőnkként „A derék nem Ezen jeles pályamunkát, lapunk jövő számában megkezdve. egész terjedelemben közölni fogjuk.