Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

lehetetlen levén ily egyházak közt oly demarkationalis vonalt húzni, melynél fogva határozottan állítani lehetne, hogy ez vagy amaz műveltebb, s itt magasabb röptű prédikációkat kell mondani, mint amott, — mint nevetséges volna, ha pl. a kecskeméti és körösi lelkészek azt vitatnák, hogy melyik egyházban szükség magasabb röptű prédikátiókat mondani. — Miután azonban annak kötelessége valamely állítást bebizonyítani, ki azt állítja, — s nem annak, ki a felhozott állítást netalán tagadná, — e tekintetnél fogva bátor vagyok t. Silling Károly cservenkai ref. lelkész úrhoz azon kéréssel járulni: méltóztassék valamely egyház műveltségének megismertető jeleit kimutatni és meghatározni ? s akkor, ha úgy tetszik, tegyünk majd egy kis összehasonlítást a torzsai és cservenkai egyház közt. Hogy azonban munkáját kissé megkönnyítsem, nem tartom feleslegesnek addig is, mig feleletét vesszük, a torzsai egyház kőidéből némely adatokat, s a gyülekezet életéből nemely jellemvonásokat felmutatni, — tekintettel az jElpárologtatósban előforduló állításokra vagy tagadásokra, — mire magamat annál inkább feljogosítva érezhetem, mert alólirt csak négy év óta levén torzsai lelkész, az érdemből és dicsőségből rám még eddig legkisebb részecske sem esik. A t. Elpárologtató mondja: „túlzott állítás az, hogy nincs gyermek, ki 6 évig iskolába ne járt volna." Legyen elég erre nézve e rövid felelet: miszerint egyáltalában semmi túlzás nincs abban, hogy Torzsán minden iskolaképes gyermek — még csak egyet sem véve ki — 6 — 7 évig iskolába jár; s egy sem kerül ki az iskolából, ki irni, olvasni ne tudna, s a vallás alapigazságait ne ismerné, — kivéve természetesen oly buta elméjüeket, kik Pesten és Párisban is buták maradnának, * s úgy hiszem, nem csalódom, ha mondom, hogy ugyan ez áll a többi bácskai német iskolákra nézve is. A t. Elpárologtató ugyan erre szokása szerint ismét határozott tagadással válaszolhat; mert ő magának azon, minden hiúzi éles látásnál élesebb látást arrogalja, hogy noha a cservenkai iskolán kivül egy német iskolában sem volt, mégis egy két mértföldre az iskolák falain keresztül lát, s nem csak azt tudja jobban, mint a helyi lelkészek, hogy mikor kezdenek a gyermekek iskolába járni, és mikor hagyják el az iskolát, — mit tanitnak és mit nem tanitnak az iskolákban, — hanem oly éles hallása is van, hogy egy két mértföldről a cservenkai paplakba meghallja, hogy mikép tanitnak a tanitók, — hogy igyekezetük megvan, de nincs tehetségök az új tanrendszer szerint tanítani stb ; s ha netalán ezen éles látás és hallás tehetségénél fogva ö jobban akarná ismerni a torzsai iskolákat, melyekben soha nem volt, mint annak lelkésze, ki minden héten szokott az iskolákban látogatást tenni — s ez állításunkat tagadná, — ezennel felszólítjuk, méltóztassék ön maga meghatározni, minő próbákat tart rá nézve elégségeseknek és meggyőzőknek ez állítás valóságának bebizonyítására, s mi szabadságot adunk neki, e próbákat alkalmazásba venni. Továbbá nem túlzott állítás, hanem valóságos lény: hogy a torzsai ref. egyházban egyetlenegy viszás házasság nincs, s régtőlfogva nem is volt, miről a kanonika visitatio jegyzökönyvei évről évre tanúskodnak; mint szintén tény, hogy törvénytelen gyermekek nagy ritkány 2—3 évben néha egy, néha 5—6 évben egy, forradalom előtt pedig, midőn a házasság nem volt megszorítva^ 10—20 év alatt alig született egy, — s ez az, mi a német lelkészek feleletében e szavakkal van érintve : szolgálhatunk mi a német egyházak köréből oly példákkal is, miszerint nics rá eset, hogy a korcsmákban részegségig leinnák magokat, nincs eset, hogy a korcsmákban veszekedések történnének, — viszás házasság az egész egyházban nincs, törvénytelen gyermek nagy ritkán, 2—3 évben születik egy, mióta a házasság meg van szorítva; melynek felemlitésén, hogy t. i. nem csak Cservenkán, hanem másutt is születnek törvénytelen gyermekek, a t. Elpárologtató szent irigységre, — vagy akarám mondani, szent örömre gyuladván, diadalérzettel felkiált: „Hogy csak 2 - 3 törvénytelen gyermek születik; már mikor tisztelt urak ennyit ki mernek irni, többnek is kell ott lenni • és nem sok-e az ott, a hol évenként 60—80 gyermek jö a világra fu

— Nem ugy t. Elpárologtató! Olvassa csak még egyszer figyelemmel feleletünket; — ott nem az van mondva, hogy 2—3 törvénytelen gyermek születik évenként, hanem ,-hogy nagy ritkán, 2 — 3 évben születik egy, mióta a házasság meg van szorítva. Ha a t. Elpárologtató ezt szokása szerint tagadni akarná, bármikor rendelkezésére állnak az egyház anyakönyvei, hogy azokból e tiszta családias élet felöl meggyőződést szerezzen. — E tiszta családi életnek következménye, hogy Iád tagjai egymást szeretik, minek folytán tény az, hogy midőn valaki meghal, azt siratni szokták, de nem tettetésből mint a cservenkaiak, hanem szeretetből. Ha a t. Elpárologtató, éles látási tehetségénél fogva, ezt is jobban akarná tudni, mint az egyház lelkésze, s szokás szerint ezt is határozottan tagadná, s megmaradna azon állítása mellett, hogy a torzsaiak is, mint a cservenkaiak, csak azért jelennek meg nagy számmal a halotti tisztességtételeken, hogy magokat istenesen kisírhassák, — holott ő tudtunkkal egy halotti tisztességtételen sem volt jelen a szomszéd német egyházakban, ismét szabadságot adunk neki, erre vonatkozólag, tetszése szerinti próbákat alkalmazásba venni. Igy nem túlzott állítás Torzsára nézve: hogy a korcsmákban nem dőzsölnek, s nincs rá eset, hogy ott veszekedések történnének. — Erre a t. Elpárologtató határozottan ezt mondja: „ez valótlan állítás !u

— Dé hát ön t. Elpárologtató két mértföldről nem csak azt tudja jobban mint a helybeliek, hogy mi történik az iskolákban, templomokban, családi körökben, — hanem még azt is jobban akarja tudni, hogy mi szokott történni a korcsmákban a szomszéd német helyeken ? ! Valóban ily éles látás ellenében minden érvek megtompulnak! — Mi egyébiránt azon állítását illeti: „hogg a reformátusoknak és lutheránusoknak külön korcsmáik vannak, s